"Sziasztok Pandúrok!
Sok-sok kihagyás után egy újabb résszel jelentkezem!A következő sztori Dorinának lett megirva és azúton is bocsánatot szeretnék kérni a rengeteg késésé miatt,de ahogy kommentben mondtam a laptopom tönkrement és ezt a részt baratnőm rakja/rakta fel nekem,amiért hálás vagyok neki! <3 nem rizsázok tovább,csak még annyit,hogy próbáltam nem sablonos sztorit irni,és kicsit régimódi de azért remélem tetszik :)
Jó olvasást! :)
Puszi! <3
-Már megint Ő?-ült le mellém a nővérem.
-Még mindig Ő!-sóhajtottam szomorúan.Haley szorosan magához ölelt,ami most mindennél többet ért számomra.Végre nem éreztem magam egyedül,akinek az érzései nem érdekelnek senkit.Borzasztó jól tud esni egy ölelés attól,aki fontos számodra.
-Meg kell értened,szivem!Ő a hazájáért harcol,érted,értünk,a kicsiért.-simogatta meg a pocakom mosolyogva,mire a kicsi Mikey rúgott egyet.
-Aúúú!Nyugi picim,apu haza fog jönni!Érzem!-simogattam meg én is.El sem hiszem,hogy szerelmünk gyümölcse nemsokára világrajön.Hihetetlen érzés olyan csodálatos férfinak babát szülni,mint Michael.Ha nem is vallja be és nem hisz ebben,de én tudom,hogy nagyon jó apuka lesz belőle.
-Kérsz egy kakaót?-kérdezte Haley,mire aprót bólintottam.Mig ő készitette a hires és finom kakóját addig elmentem mosdóba.Ha ki kell menni akkor ki kell menni! :)
A délután többi része könyvolvasással telt,mindaddig mig meg nem jelentek a szüleim.Már csak ez hiányzott.Félreértés ne essék,imádom őket de néha kicsit túlaggódják a dolgokat,ami engem idegessé tesz és ez árt a babának.Mint mindig most is rendesen bevásároltak nekem/nekünk a szülők.Haley nevetve nézte,ahogy fejemet fogva,fújtatva néztem,hogy az asztalon egyre csak több minden lesz.
-Tudod Mikey nem hivta meg az egész sereget!-mondtam döbbenten,mire mindenki jót nevetett...illetve nem mindenki.Én nem!
-El fog fogyni kislányom,emiatt ne aggódj!-legyintett anyu nevetve.
-Úgy van,anyád mostanában elég sokat eszik!-kacsintott apu,mire még én is nevetni kezdtem.Anyu mérgesen nézett rá és elkezdődött a vita.Megfogtam egy banánt és elsétáltam a kanapéig,majd miután kényelmesen elhelyezkedtem bekapcsoltam a tv-t.
"Most kaptuk a hirt,hogy az Irakba kirendelt katonáink táborát megtámadták.Nem tudni hány halott van és csak reménykedni tudunk,hogy mindannyian túlélték.Bár sokak szerint nem sok az esélye annak,hogy mindenki épségben haza tud jönni. Ha bármi információt megtudunk azonnal értesitjük önöket!Egy autóba frontálisan...."
-Nyugodj meg szivem!-ült le mellém egyből anya.Belőlem kitört a zokogás és a pici is elkezdett rugdosódni.
-Lehet,hogy Mikey meghalt!Meghalt....-suttogtam,majd újra sirni kezdtem.-Az nem lehet,hogy Ő már nem él.Nem!Nem!Nem!
-Persze,hogy nem.Figyelj ide!Mikey egy erős és kiváló katona,tudja,hogy szükségetek van rá és harcol!Biztos vagyok benne!-próbált nyugtatni az édesanyám de az egyik fülemen be a másikon ki.
***
2 héttel később
Még mindig semmi hir róluk és a tehetetlenség egyszerűen felemészt.Minden este imádkoztam azért,hogy túlélje.Bármit megadnák ha most megcsörrenne a telefon és azt mondanák,hogy a férjem túlélte,jól van és 1 hónapon belül itthon lesz.Bármit!Azóta az este óta egész nap a tv előtt ülök és várom,hátha végre mondanak valamit,de egy ideje már semmi.Már átnéztem az összes családi fényképes albumot,azthittem kicsit jobb kedvre fog deriteni,hogy látom tökéletes arcát,szőke haját,zöld szemeit... de minden képről az jut eszembe mi van ha nem lesz több közös képünk?Mi van ha soha többé nem látom?Mi van ha a picivel soha nem ismerhetik meg egymást? Ha csak képeken láthatja,ki is volt az apukája.Rettentően félek.Félek,hogy elveszitem.
-Tessék!-rakta le Haley elém a reggelit,de én eltoltam.-Enned kell!A babának szüksége van a tápanyagra.-tolta vissza elém,mire rájöttem,hogy igaza van és ennem kell,a baba érdekében.
"2 héttel ezelőtt Irakban megtámadták katonáinkat és nemrég kapuk a hirt,miszerint Jonathan Clay,Dean Ambrose,Andy Heyman,Pete Johns,Clark Gomez és Michael Cifford nem élték túl a tragikus támadást........"
A nő még beszélt de én már csak az láttam,hogy mozog a szája.Haley megölelt de nekem csak egy szó cikázott a fejemben:Meghalt!Michael meghalt!A fölf egyre jobban közeledett,szemem egyre nehezebb lett és egyszercsak minden elsötétült.Egy számomra ismeretlen szobában ébredtem.Lassan nyitottam ki a szemem,majd megláttam anyut,aput és Haleyt.Mind a hárman zokogtak az ágyam szélén.
-Mikey...Mikey...-suttogtam halott szerelmem nevét,mire felkapták a fejüket.Apu orvosért szaladt,mig anyuék kérdezgetni kezdtek.-Hol van Mikey?....-gyűltek a könnyek a szememben,majd amikor megláttam az immáron lapos hasamat ilyedtem fordultam az anyukám felé.-Hol van a pici?-szoritottam a kezét idegesen.
-Nyugodj meg kincsem.A picivel minden rendben!-mosolygott rám anyu.
-Mi történt?-kérdeztem zokogva.Nem értettem semmit.Az orvos elmagyarázta,hogy elájultam és kockázatos lett volna ha a babát nem operálják ki belőlem,ezért császármetszéssel megszületett a kisfiunk.Nem érdekelt semmi és senki,látnom kellett.Az orvosom boldogan,saját kézben hozta be a pici fiamat,majd adta a kezembe.Gyönyörű volt! A szemeit egyértelműen az apjától örökölte...
-Mi...Mikeyval-csuklott el a hangom,ilyedten néztem Haleyra aki szomorúan megrázta,majd lehajtotta a fejét.Tudtam,hogy mit jelentett...tényleg meghalt!Visszafordultam a picihez és könnyes szemmel megpusziltam a fejét,mire édesen "megszólalt".
***
Ma végre hazaengedtek a kórházból minket,de még ezt a kis örömöt is elnyomja Mikey halála.Azthiszem ezen soha de soha nem tudok majd túllépni.Mióta megtudtam,minden napom szürke,csupán a pici babánk miatt vagyok még mindig a föld fölött,ő csempész egy kis boldogságot összeomlott életembe.Éppen a kicsit etettem,amikor csöngettek.Csak reménykedni tudtam,hogy nem valami rokon,mert legkevésbé sincs kedvem hallgatni a "Részvétem" szót.Ahogy kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem.Megfagytam.Életem szerelme állt az ajtóban egyenruhában,hatalmas katonai táskával a kezében,és arca egyre jobban közeldett az enyémhez,mig teljesen el nem érte azt.Ajkai először csak simogatták az enyémet,majd nyelvünket is bevontuk a mi kis csatánkba.Amikor csókunk véget ért még mindig sokkos állapotban álltam az ÉLŐ férjem előtt,aki édesen mosolygott vissza rám.
-Szia életem!-köszöntött angyali hangjával.
-Te élsz?-ezt a két szót birtam kinyögni,semmi mást.
-Menjünk beljebb,elmagyarázok mindent!
Végül kiderült,hogy tévedtek és rossz információkat kaptunk meg.Ezt be is jelentették,de mivel annyira összeomlottam érzelmileg,hogy arra sem volt erőm,hogy bekapcsoljam a tvt ezt nem tudhattam meg hamarabb,hogy Mikey él.Még mindig alig hiszem el,hogy Ő tényleg itt van velünk,és élhetünk együtt,mint egy boldog család.
2014. december 31., szerda
2014. november 16., vasárnap
Hali skacok!
Sajnos a laptopom elromlott -de már javitás alatt áll - és most nem birok részt feltenni.! :(
Kérlek ne haragudjatok rám emiatt! Pedig már megvan mind a 2 sztori de telefonról nem birom feltenni... :( Amint tudom hozom... <3
Holnap és holnapután biztos nem mert megyünk dokihoz és sulilátogatásra és nem hiszem,hogy elkészül 2 nap alatt a laptop...:/ Soooo tényleg ne haragudjatok <3
Imádlak titeket és ezúton is szeretném megköszönni az 1200+-os megtekintést <3
Nagyon hálás vagyok nektek <3 El sem hiszem,hogy 1200+.... jézusoom... <3
KÖSZÖNÖM SZÉÉÉÉÉPEN! <3
Jó éjt nektek! <3
Sajnos a laptopom elromlott -de már javitás alatt áll - és most nem birok részt feltenni.! :(
Kérlek ne haragudjatok rám emiatt! Pedig már megvan mind a 2 sztori de telefonról nem birom feltenni... :( Amint tudom hozom... <3
Holnap és holnapután biztos nem mert megyünk dokihoz és sulilátogatásra és nem hiszem,hogy elkészül 2 nap alatt a laptop...:/ Soooo tényleg ne haragudjatok <3
Imádlak titeket és ezúton is szeretném megköszönni az 1200+-os megtekintést <3
Nagyon hálás vagyok nektek <3 El sem hiszem,hogy 1200+.... jézusoom... <3
KÖSZÖNÖM SZÉÉÉÉÉPEN! <3
Jó éjt nektek! <3
2014. november 14., péntek
Sziasztok! A következő sztori Dorina névre lett megirva!
Ezekkel a sorokkal kivánok jó olvasást a sztorihoz! Remélem tetszeni fog!<3
Már a századik próbálkozásom után elegem lett,a sok össze nem illő szóból.Képtelen vagyok összehozni egy dalt 1 hét alatt!Ez...ez lehetetlen! a ceruzát teljes erőmből odadobtam,ami hangos csapódással ütközött a fallal,majd a padlóval,de mégsem tört össze.Felálltam,odamentem a tárgy fölé,felvettem és megpróbáltam széttörni,de ahogy a dalt sem birtam megirni, úgy ez sem sikerült!Számat összeszoritva,szememet nagyra nyitva,az-az hülye fejet vágva próbáltam eltörni azt a nyamvadt ceruzát,ám ekkor kinyilt az ajtó és betoppant valaki.
-Bárki is az,Szia!-köszöntem de a szemem nem vettem le a tárgyról,még mindig próbálkoztam a kettétörésével.
-Te mit csinálsz?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
-Hát nem egyértelmű?Ceruzát török!
-Ohh,bocsánat,hogy megzavartalak!-próbált komoly lenni,de a végén nem sikerült,igy elröhögte magát.Hozzávágtam a ceruzát és duzzogva leültem a garnitúrára.
-Jajj szivem!-ült le mellém és megpuszilta az arcom.
-Ez nekem nem megy Mickey!Hogy irjak meg egy kiegyensúlyozott,erős dalt ha egy cerzát nem vagyok képes eltörni?-fordultam felé idegesen,de amikor belenéztem a csillogó szemeibe a negativ érzelmek helyett boldogság és szeretet töltötte meg a szivem.-Sajnálom,csak kiborultam!Annyi minden történt és most képtelen vagyok dalt irni!Nem fog menni és én...
-Fogd már be!-mosolygott,majd szenvedélyesen megcsókolt!
***
Az elmúlt 10 percben nagyon felgyorsultak az események,az egyik dolog követte a másikat és most már ott tartottunk,hogy rajta már csak egy boxer volt,rajtam pedig már csak fehérnemű.
-Mi...Mickey!-suttogtam két csók között mire abbahagyta ajkaim kényesztetését.
-Szeretlek!-mondta bársonyos hangjával,amitől jóleső borzogás futott végig egész testemen,majd egy utolsó,forró csók után lefeküft mellém.Szorosan odabújtam hozzá,fejem a mellkasán pihentettem,mig ő az oldalamat és a karoma cirógatta.
-Hogy érdemeltelek ki?-tettem fel a bennem motoszkáló érzést,mire édesen nevetni kezdett.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-puszilt bele a hajamba.-Tudod sohasem gondoltam volna,hogy egy olyan barátnőm lesz,aki teljesen az ellentétem,mégis megértem és teljes szivemből imádom.-annyira igaza van.Ellentétek vagyunk és teljesen odáig vagyunk a másikért.
-Nagyon fontos vagy számomra,és ez most kicsit elcsépelt duma lesz,de nem birnám elképzelni az életem nélküled!Te voltál az,aki lerombolta a falaimat és ezért borzasztóan hálás vagyok neked!Ha te nem lennél,valószinűleg most is...
-Szeretlek!-ültem fel az ágyon.Megjelentek az első könnycseppjeim amit követett a többi és már nem birtam megállitani őket.
-Én is téged!-adott egy puszit a számra és letörölte a könnyeimet.
-Nem,én...-eltűrtem egy rakoncátlan tincset az arcomból,majd belenéztem Mickey szemébe de nem tudtam neki elmondani.Még nem!
-Álmos vagyok!Aludjunk!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Rendben!-hangja lágy és megértő volt.Miután kényelmesen (kis kifli-nagy kifli) elhelyezkedtünk, amolyan búcsúcsókok adtunk egymásnak és mind a ketten álomba szenderültünk.
***
''Kedves Mickey!
Amikor ezt olvasod,én már valószinűleg nem leszek az élők sorában!
1 éve találkoztunk először és 1 éve szerettem beléd teljesen.
2 hónapja daganatot diagnosztizáltak nállam..Bocsánatot szeretnék kérni,hogy eddig birtam,de
nem szeretném ha végignéznéd,hogy elfogyok,hogy kihullik a hajam.
Nem akarom,hogy ott legyél a kemoterápiákon ami teljesen felesleges,ugyanis a doki
azt mondta,hogy nem birnak meggyógyitani.A kemoterápia csak időhúzás,de én
nem akarom,hogy úgy emlékezz rám,mint aki halálos beteg és
kevés ideje van hátra.Azt akarom,hogy a boldog pillanatokra emlékezz,
amikor 20 éves fejjel a játszótéren még csúszdáztunk,
amikor kikentük egymást fagyival,amikor beleestem a szökőkútba,
mert kergettél én meg amilyen szerencsétlen vagyok nem figyeltem és fejjel beleestem
a jéghideg vizbe,amikor csak mi ketten,este popcorn,csoki,chips és sok más
rágcsa társaságában megnéztünk egy általad utált romantikus filmet... és amiből mindig
vagy párnacsata,vagy társasjáték lett!
Szóval én azt szeretném ha a boldog pillanatokra emlékeznél és nem a szomorúakra!
Tudom,hogy önzőnek és igazságtalanságnak tartod majd,
hogy egy hülye levélben búcsúzom el örökre,de remélem ez a levél megmarad majd
és meg tudsz nekem bocsájtani!
Túlságosan szerettelek ahhoz,hogy ezt személyesen mondjam el.
Nincs sok időm hátra!
Nagyon szeretlek ezt te is nagyon jól tudod és esküszöm,ha
van élet a halál után vigyázni fogok rád és meg foglak óvni minden
rossztól csak ne légy szomorú miattam,ne sirj kérlek!
Én jó helyen leszek és bizom benne,hogy viszont látlak téged.
ha nem is a való életben!
Szeretlek Michael Clifford!
Örökre!
A te Dorinád!
"A boldogság csak rajtunk múlik.
Talán nem is a boldog befejezés a fontos,
hanem maga az élet!"
Már a századik próbálkozásom után elegem lett,a sok össze nem illő szóból.Képtelen vagyok összehozni egy dalt 1 hét alatt!Ez...ez lehetetlen! a ceruzát teljes erőmből odadobtam,ami hangos csapódással ütközött a fallal,majd a padlóval,de mégsem tört össze.Felálltam,odamentem a tárgy fölé,felvettem és megpróbáltam széttörni,de ahogy a dalt sem birtam megirni, úgy ez sem sikerült!Számat összeszoritva,szememet nagyra nyitva,az-az hülye fejet vágva próbáltam eltörni azt a nyamvadt ceruzát,ám ekkor kinyilt az ajtó és betoppant valaki.
-Bárki is az,Szia!-köszöntem de a szemem nem vettem le a tárgyról,még mindig próbálkoztam a kettétörésével.
-Te mit csinálsz?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
-Hát nem egyértelmű?Ceruzát török!
-Ohh,bocsánat,hogy megzavartalak!-próbált komoly lenni,de a végén nem sikerült,igy elröhögte magát.Hozzávágtam a ceruzát és duzzogva leültem a garnitúrára.
-Jajj szivem!-ült le mellém és megpuszilta az arcom.
-Ez nekem nem megy Mickey!Hogy irjak meg egy kiegyensúlyozott,erős dalt ha egy cerzát nem vagyok képes eltörni?-fordultam felé idegesen,de amikor belenéztem a csillogó szemeibe a negativ érzelmek helyett boldogság és szeretet töltötte meg a szivem.-Sajnálom,csak kiborultam!Annyi minden történt és most képtelen vagyok dalt irni!Nem fog menni és én...
-Fogd már be!-mosolygott,majd szenvedélyesen megcsókolt!
***
Az elmúlt 10 percben nagyon felgyorsultak az események,az egyik dolog követte a másikat és most már ott tartottunk,hogy rajta már csak egy boxer volt,rajtam pedig már csak fehérnemű.
-Mi...Mickey!-suttogtam két csók között mire abbahagyta ajkaim kényesztetését.
-Szeretlek!-mondta bársonyos hangjával,amitől jóleső borzogás futott végig egész testemen,majd egy utolsó,forró csók után lefeküft mellém.Szorosan odabújtam hozzá,fejem a mellkasán pihentettem,mig ő az oldalamat és a karoma cirógatta.
-Hogy érdemeltelek ki?-tettem fel a bennem motoszkáló érzést,mire édesen nevetni kezdett.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-puszilt bele a hajamba.-Tudod sohasem gondoltam volna,hogy egy olyan barátnőm lesz,aki teljesen az ellentétem,mégis megértem és teljes szivemből imádom.-annyira igaza van.Ellentétek vagyunk és teljesen odáig vagyunk a másikért.
-Nagyon fontos vagy számomra,és ez most kicsit elcsépelt duma lesz,de nem birnám elképzelni az életem nélküled!Te voltál az,aki lerombolta a falaimat és ezért borzasztóan hálás vagyok neked!Ha te nem lennél,valószinűleg most is...
-Szeretlek!-ültem fel az ágyon.Megjelentek az első könnycseppjeim amit követett a többi és már nem birtam megállitani őket.
-Én is téged!-adott egy puszit a számra és letörölte a könnyeimet.
-Nem,én...-eltűrtem egy rakoncátlan tincset az arcomból,majd belenéztem Mickey szemébe de nem tudtam neki elmondani.Még nem!
-Álmos vagyok!Aludjunk!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Rendben!-hangja lágy és megértő volt.Miután kényelmesen (kis kifli-nagy kifli) elhelyezkedtünk, amolyan búcsúcsókok adtunk egymásnak és mind a ketten álomba szenderültünk.
***
''Kedves Mickey!
Amikor ezt olvasod,én már valószinűleg nem leszek az élők sorában!
1 éve találkoztunk először és 1 éve szerettem beléd teljesen.
2 hónapja daganatot diagnosztizáltak nállam..Bocsánatot szeretnék kérni,hogy eddig birtam,de
nem szeretném ha végignéznéd,hogy elfogyok,hogy kihullik a hajam.
Nem akarom,hogy ott legyél a kemoterápiákon ami teljesen felesleges,ugyanis a doki
azt mondta,hogy nem birnak meggyógyitani.A kemoterápia csak időhúzás,de én
nem akarom,hogy úgy emlékezz rám,mint aki halálos beteg és
kevés ideje van hátra.Azt akarom,hogy a boldog pillanatokra emlékezz,
amikor 20 éves fejjel a játszótéren még csúszdáztunk,
amikor kikentük egymást fagyival,amikor beleestem a szökőkútba,
mert kergettél én meg amilyen szerencsétlen vagyok nem figyeltem és fejjel beleestem
a jéghideg vizbe,amikor csak mi ketten,este popcorn,csoki,chips és sok más
rágcsa társaságában megnéztünk egy általad utált romantikus filmet... és amiből mindig
vagy párnacsata,vagy társasjáték lett!
Szóval én azt szeretném ha a boldog pillanatokra emlékeznél és nem a szomorúakra!
Tudom,hogy önzőnek és igazságtalanságnak tartod majd,
hogy egy hülye levélben búcsúzom el örökre,de remélem ez a levél megmarad majd
és meg tudsz nekem bocsájtani!
Túlságosan szerettelek ahhoz,hogy ezt személyesen mondjam el.
Nincs sok időm hátra!
Nagyon szeretlek ezt te is nagyon jól tudod és esküszöm,ha
van élet a halál után vigyázni fogok rád és meg foglak óvni minden
rossztól csak ne légy szomorú miattam,ne sirj kérlek!
Én jó helyen leszek és bizom benne,hogy viszont látlak téged.
ha nem is a való életben!
Szeretlek Michael Clifford!
Örökre!
A te Dorinád!
2014. november 9., vasárnap
Heyho Pandúrok!
A következő sztori Nia névre lett megirva!Bocsánatot szeretnék kérni a késésért de családi okok miatt nem tettem fel részt!Remélem nem haragszol/haragszotok annyira,és,hogy majd tetszik a sztori!Amúgy csak őgy megsúgom van 1 sorozat az "Életem legrosszabb hete" valami olyasmit próbáltam irni..legalábbis az adta az ihletet a sztorimhoz!A sorozaton egyébként rengeteget lehet nevetni,és bármikor rossz kedvem volt csak megnéztem 1-2-3-4-5 részt (nem birom abbahagyni) olyan vidám lettem,hogy... jajjj mennyi jár a szám!!xD
Jó olvasást! Sok puszi! <3
-Szia James azt légyszi tedd..öööö...aaaa -gondolkoztam-tudod mit?! csak tedd le a konyhába!-mosolyogtam aztán rohantam tovább.
-Nia nyugi már minden rendben lesz-nevetett nyugodtan a barátnőm mire én szemforgatva és kiabála tovább mentem.
-Ne ne ne!Azt tegyétek az asztalra...a virágokat pedig ...azt is az asztalra...jajjj-néztem az órámra-1 óra múlva itt vannak!-kaptam sokkot.-Nem fogok 1 óra alatt végezni!-már majdnem téptem a hajam.Nagyon ideges voltam Hazz szülei miatt...jut eszembe hol van Haryy?!
-HARRY!!!-semmi-HARRYYYYYY!-kiabáltam még jobban, de semmi!
-Abi hol van Harry?-lépkedtem oda a NYUGODT,KANAPÉN HEVERÉSZŐ,RÖHÖGŐ barátnőmhöz.
-Heheheee...-nézett körbe-én nem látom vagyis izéé biztos itt lesz...-kezdett egyre jobban fehéredni az amúgy mindig piros arca.
-Fura vagy!Nagyon!Figyelj Abi most nincs időm bújócskázni,szóval ha tudod hol van az a tökfilkó mondd meg azonnal!-fenyegettem meg az ujjaimmal,mire ő csak kinevetett mondán,hogy milyen vicces a fejem...
-Grrrrrrrr-mentem tovább morogva-Ezt nem hiszem el.. a szülei egy órán belül itt vannak ő meg ki tudja hol van most de ha megtudom,hogy...-beszéltem magamba de aztán eszembe jutott,hogy a kaja a gáztűzhelyen van.Hát persze ez is csak velem történhet meg...ki mással?Nincs Harry a szülei mindjárt itt,a kaja leégett,teljes káosz van a házban.Te jó isten!Hogy fogok ebből kimászni?
-Abi megtennéd nekem,hogy megágyazol a vendégszobában?-ordibáltam a konyhából.
-Ha mindig kiabálsz elmegy a hangod aztán meg sem birsz majd szólalni a lovagod szülei előtt!-hallottam,hogy feltrappol a lépcsőn.Vendégszoba pipa!Kaja ...majd rendelek valamit!Harry még mindig nem tudom,hogy hol van!!! Asztal... megyek!
Miután szépen és gondosan megteritettem,a kaja is megjött,Abi is készen lett úgy látszott minden összejön,kivéve,hogy Harry még mindig nincs itthon a telefonját pedig luxus felvenni!Ha elfelejtette én megölöm!Persze nem szó szerint mert imádom de ilyenkor úgy megverném!Idegesnek tűnök?Az is vagyok!
*ding-dong-ding-dong*
Jaajjj ne!Jó nyugi!Minden oké lesz Harry is mindjárt itthon lesz,aztán leülünk ebédelünk,beszélgetünk,a szülei elfogadnak majd,boldogok leszünk és...
-Jó napot!-nyitottam ajtón mosolygósan.
-Szia!-köszöntek egyszerre aztán 2-2 puszi után bejöttek.Meglepődtem,hogy ilyen közvetlenek,de azért jól esett.
-Hol van a fiam?-kérdezte Anne mire még a viz is levert.
-Hát igazából még ..Harry nincs itt!-sütöttem le a szemem.
-Miért?Valami baj van?-ilyedt meg Anne
-Jajj dehogy csak késik egy kicsit ...-nyugtattam meg de valójában én is aggódtam érte.
-Hozhatok egy teát vagy üditőt?Esetleg kávét?-próbáltam húzni az időd hátha betoppan végre a csavargó.
-Kávét elfogadunk!-mondták egyszerre ami szintén meglepett.Ez olyan volt amit a fiúk szoktak.Egyszerre beszélnek és ettől frászt kapok.-Rendben!Már is hozom!-gyorsan belépkedtem a konyhába egy tálcára rátettem 2 csésze kávét,cukrot,tejet...fogalmam sincs,hogy isszák szóval...
Hirtelen megcsörrent a telefonom-nagyon biztam benne,hogy Hazz az-és ennek következtében a tejet elejtettem ami szétfolyt a földön.Ááááá
-Harry!-szóltam mérgesen a telefonba.
-Minden rendben?-szólt be a nappaliból Anne.
-Persze,minden rendben!-dugtam ki a mosolygós fejem majd gyorsan vissza is húztam.
-Akkor király!-szólt bele Harry a telefonba.
-Nem neked mondtam!Neked már itthon kéne lenned!Mégis hol a francban vagy?Harry ne csináld ezt kérlek 5 perced van,hogy hazagyere a szüleid már...
-Figyelj rám Nia!Gyere arra a helyre ahol először csókolóztunk!
-Mivan?Harry ez most...-és letette.LETETTE!
Elindultam volna vissza a nappaliba,hogy valahogy kimentsem magam és elmenjek Harryért de megcsúsztam a tejen és egy hatalmas sikitással ráestem a hátsómra
Hazz szülei másodperceken belül ott termettek mellettem és segitettek.
***
Itt vagyunk a sürgősségin és várjuk a dokit.
-Rettenetesen szégyenlem magam a történtek miatt higgyék el nem igy terveztem!-kezdtem el magyarázkodni de ők csak mosolyogva összenéztek és megrázták a fejüket.
-Ugyan Nia!Ez bárkivel megeshet!-nevetett.
-Tényleg?Ki az a balfék aki a szerelme szülei előtt ennyire leégeti magát rajtam kivül?!-néztem rájuk már én is mosolyogva.Egyszerre felnevettünk,de örömünk-legalábbis az enyém-nem tartott sokáig,mert Harry szaladt felénk.
-Jézusom Nia!Jól vagy?Mi történt?Sziasztok!-köszönt a szüleinek 2-2 puszival-De mi van veled?!-fordult vissza hozzám.
-Ha időben ott lettél volna tudnád!-próbáltam mérges lenni de ahogy belenéztem a szemébe és láttam,hogy tényleg nagyon aggódik megenyhültem.
-Hát..a dokit várjuk!-hajtottam le a fejem de ő az ujjával gyengéden felemelte az állam,a szemembe nézett és gyengéden megcsókolt.Amikor elengedett felállt és elkezdett kiabálni.
-Hééé mindenki...figyeljenek ide!-integetett mire mind a hárman,főleg én értetlenül néztünk rá.
-Mit művelsz?!-nevettem ki.
-Ssshhhh!Maradj csendben!Ezt nem igy akartam de nem érdekel,hogy hol,vagy mikor de nagyon szeretlek és te vagy a mindenem.A 2 év alatt, amit együtt töltöttünk...az a 2 év volt életem legcsodálatosabb 2 éve!És ezt TE tedded csodálatossá!Lehet,hogy nem a legjobb időzités és tudom,hogy sokat készültél anyuék fogadására de nem birok tovább várni.Azt akarom ha valaki rádnéz,pontosabban a kezedre tudja,hogy csak az enyém vagy!Nia...Hozzám jössz feleségül?-mindenki "ohhh"-gatni kezdett én pedig sirtam.Annyira sirtam,hogy csak bólogatni birtam.Egy hang sem jött ki a torkomon de az egész várót hangos taps és sikitozás töltötte be.Legszivesbben most én is sikitanék a boldogságtól!Harry felhúzta az ujjaimra a-lélegzetelállitóan gyönyörű-gyűrűt én pedig a nyakába omlottam.
-Annyira szeretlek Harry Styles!
A következő sztori Nia névre lett megirva!Bocsánatot szeretnék kérni a késésért de családi okok miatt nem tettem fel részt!Remélem nem haragszol/haragszotok annyira,és,hogy majd tetszik a sztori!Amúgy csak őgy megsúgom van 1 sorozat az "Életem legrosszabb hete" valami olyasmit próbáltam irni..legalábbis az adta az ihletet a sztorimhoz!A sorozaton egyébként rengeteget lehet nevetni,és bármikor rossz kedvem volt csak megnéztem 1-2-3-4-5 részt (nem birom abbahagyni) olyan vidám lettem,hogy... jajjj mennyi jár a szám!!xD
Jó olvasást! Sok puszi! <3
-Szia James azt légyszi tedd..öööö...aaaa -gondolkoztam-tudod mit?! csak tedd le a konyhába!-mosolyogtam aztán rohantam tovább.
-Nia nyugi már minden rendben lesz-nevetett nyugodtan a barátnőm mire én szemforgatva és kiabála tovább mentem.
-Ne ne ne!Azt tegyétek az asztalra...a virágokat pedig ...azt is az asztalra...jajjj-néztem az órámra-1 óra múlva itt vannak!-kaptam sokkot.-Nem fogok 1 óra alatt végezni!-már majdnem téptem a hajam.Nagyon ideges voltam Hazz szülei miatt...jut eszembe hol van Haryy?!
-HARRY!!!-semmi-HARRYYYYYY!-kiabáltam még jobban, de semmi!
-Abi hol van Harry?-lépkedtem oda a NYUGODT,KANAPÉN HEVERÉSZŐ,RÖHÖGŐ barátnőmhöz.
-Heheheee...-nézett körbe-én nem látom vagyis izéé biztos itt lesz...-kezdett egyre jobban fehéredni az amúgy mindig piros arca.
-Fura vagy!Nagyon!Figyelj Abi most nincs időm bújócskázni,szóval ha tudod hol van az a tökfilkó mondd meg azonnal!-fenyegettem meg az ujjaimmal,mire ő csak kinevetett mondán,hogy milyen vicces a fejem...
-Grrrrrrrr-mentem tovább morogva-Ezt nem hiszem el.. a szülei egy órán belül itt vannak ő meg ki tudja hol van most de ha megtudom,hogy...-beszéltem magamba de aztán eszembe jutott,hogy a kaja a gáztűzhelyen van.Hát persze ez is csak velem történhet meg...ki mással?Nincs Harry a szülei mindjárt itt,a kaja leégett,teljes káosz van a házban.Te jó isten!Hogy fogok ebből kimászni?
-Abi megtennéd nekem,hogy megágyazol a vendégszobában?-ordibáltam a konyhából.
-Ha mindig kiabálsz elmegy a hangod aztán meg sem birsz majd szólalni a lovagod szülei előtt!-hallottam,hogy feltrappol a lépcsőn.Vendégszoba pipa!Kaja ...majd rendelek valamit!Harry még mindig nem tudom,hogy hol van!!! Asztal... megyek!
Miután szépen és gondosan megteritettem,a kaja is megjött,Abi is készen lett úgy látszott minden összejön,kivéve,hogy Harry még mindig nincs itthon a telefonját pedig luxus felvenni!Ha elfelejtette én megölöm!Persze nem szó szerint mert imádom de ilyenkor úgy megverném!Idegesnek tűnök?Az is vagyok!
*ding-dong-ding-dong*
Jaajjj ne!Jó nyugi!Minden oké lesz Harry is mindjárt itthon lesz,aztán leülünk ebédelünk,beszélgetünk,a szülei elfogadnak majd,boldogok leszünk és...
-Jó napot!-nyitottam ajtón mosolygósan.
-Szia!-köszöntek egyszerre aztán 2-2 puszi után bejöttek.Meglepődtem,hogy ilyen közvetlenek,de azért jól esett.
-Hol van a fiam?-kérdezte Anne mire még a viz is levert.
-Hát igazából még ..Harry nincs itt!-sütöttem le a szemem.
-Miért?Valami baj van?-ilyedt meg Anne
-Jajj dehogy csak késik egy kicsit ...-nyugtattam meg de valójában én is aggódtam érte.
-Hozhatok egy teát vagy üditőt?Esetleg kávét?-próbáltam húzni az időd hátha betoppan végre a csavargó.
-Kávét elfogadunk!-mondták egyszerre ami szintén meglepett.Ez olyan volt amit a fiúk szoktak.Egyszerre beszélnek és ettől frászt kapok.-Rendben!Már is hozom!-gyorsan belépkedtem a konyhába egy tálcára rátettem 2 csésze kávét,cukrot,tejet...fogalmam sincs,hogy isszák szóval...
Hirtelen megcsörrent a telefonom-nagyon biztam benne,hogy Hazz az-és ennek következtében a tejet elejtettem ami szétfolyt a földön.Ááááá
-Harry!-szóltam mérgesen a telefonba.
-Minden rendben?-szólt be a nappaliból Anne.
-Persze,minden rendben!-dugtam ki a mosolygós fejem majd gyorsan vissza is húztam.
-Akkor király!-szólt bele Harry a telefonba.
-Nem neked mondtam!Neked már itthon kéne lenned!Mégis hol a francban vagy?Harry ne csináld ezt kérlek 5 perced van,hogy hazagyere a szüleid már...
-Figyelj rám Nia!Gyere arra a helyre ahol először csókolóztunk!
-Mivan?Harry ez most...-és letette.LETETTE!
Elindultam volna vissza a nappaliba,hogy valahogy kimentsem magam és elmenjek Harryért de megcsúsztam a tejen és egy hatalmas sikitással ráestem a hátsómra
Hazz szülei másodperceken belül ott termettek mellettem és segitettek.
***
Itt vagyunk a sürgősségin és várjuk a dokit.
-Rettenetesen szégyenlem magam a történtek miatt higgyék el nem igy terveztem!-kezdtem el magyarázkodni de ők csak mosolyogva összenéztek és megrázták a fejüket.
-Ugyan Nia!Ez bárkivel megeshet!-nevetett.
-Tényleg?Ki az a balfék aki a szerelme szülei előtt ennyire leégeti magát rajtam kivül?!-néztem rájuk már én is mosolyogva.Egyszerre felnevettünk,de örömünk-legalábbis az enyém-nem tartott sokáig,mert Harry szaladt felénk.
-Jézusom Nia!Jól vagy?Mi történt?Sziasztok!-köszönt a szüleinek 2-2 puszival-De mi van veled?!-fordult vissza hozzám.
-Ha időben ott lettél volna tudnád!-próbáltam mérges lenni de ahogy belenéztem a szemébe és láttam,hogy tényleg nagyon aggódik megenyhültem.
-Hát..a dokit várjuk!-hajtottam le a fejem de ő az ujjával gyengéden felemelte az állam,a szemembe nézett és gyengéden megcsókolt.Amikor elengedett felállt és elkezdett kiabálni.
-Hééé mindenki...figyeljenek ide!-integetett mire mind a hárman,főleg én értetlenül néztünk rá.
-Mit művelsz?!-nevettem ki.
-Ssshhhh!Maradj csendben!Ezt nem igy akartam de nem érdekel,hogy hol,vagy mikor de nagyon szeretlek és te vagy a mindenem.A 2 év alatt, amit együtt töltöttünk...az a 2 év volt életem legcsodálatosabb 2 éve!És ezt TE tedded csodálatossá!Lehet,hogy nem a legjobb időzités és tudom,hogy sokat készültél anyuék fogadására de nem birok tovább várni.Azt akarom ha valaki rádnéz,pontosabban a kezedre tudja,hogy csak az enyém vagy!Nia...Hozzám jössz feleségül?-mindenki "ohhh"-gatni kezdett én pedig sirtam.Annyira sirtam,hogy csak bólogatni birtam.Egy hang sem jött ki a torkomon de az egész várót hangos taps és sikitozás töltötte be.Legszivesbben most én is sikitanék a boldogságtól!Harry felhúzta az ujjaimra a-lélegzetelállitóan gyönyörű-gyűrűt én pedig a nyakába omlottam.
-Annyira szeretlek Harry Styles!
2014. november 2., vasárnap
Sziasztok Pandúrok!
A következő sztori Jane névre lett megirva és 18+-os! SOHA TÖBBET NEM IROK 18+-OSAT! xDD
De tényleg én ebben nem vagyok jó!Az én próbálkozásaim katasztrófák lettek és az egyik barátnőmet aki már túl van AZON kértem meg,hogy segitsen picit.De nem is rabolom tovább az időtöket!Jó olvasást remélem tetszik majd :)
ui:A gyönyörű nevű lánynak csak holnap birom hozni!Remélem tudja kire gondolok! ;) <3 <3
-Utállak!Soha nem törődtél velem,soha nem számithattam rád!Még akkor sem amikor...amikor anya meghalt.Folyton a kocsmában voltál és ittál a hülye haverjaiddal én...-és ekkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon,akkora ,hogy meghátráltam.Odakaptam az égő testrészemhez majd felnéztem rá,rá akit már nem nevezek többé apának ugyanis nem érdemli meg ezt a szót!-El sem hiszem,hogy ezt tetted!Hogy merészelted?-kiabáltam hisztérikusan.
-Fogd be a pofád és takarodj fel a szobádba most rögtön!-kiabált ő is mérgesen.
-Legyen!-köptem a szavakat majd felszaladtam a szobámba, az ágyam alól elővettem a fehér bőröndöm és pakolni kezdtem.Ideges voltam.Nagyon!Amikor anyu meghalt, minden összeomlott.Apa elkezdett piálni és kurvázni.Onnantól semmit nem számitottam neki én sem és anyu sem.
A bűröndöm megtelt de a ruháim még nem fogytak el.Nem baj majd visszajövök érte vagy megoldom valahogy...mindegy de innen el kell mennem!Az ég hatalmasat dörrent és a szobám ablakai megrezegtek.Halálosan félek a vihartól de ahogy már mondtam akkor is el kell mennem.Még nem tudom,hogy hová de innen el!.Feltéptem az ajtót majd miután kiléptem és kirángattam a bőröndöm visszacsaptam.Lementem a lépcsőn majd kirohantam az ajtón.Ő, akit már nem nevezek az apámnak kiabálni kezdett utánnam,hogy menjek vissza miután látta,hogy ennek semmi eséllye békén hagyott és inkább visszament a kurváihoz.Okádnom kell tőle!Én szégyenlem magam miatta!
***
Céltalanul bolyongtam a sötétben és a szakadó esőben amikor eszembe jutott,hogy anyunak van egy ismerőse a közelben akinél talán megszállhatnék ma estére.Sok séta után rá is találtam az ismerős házra.Anyuval sokat jártunk ide.Emlékszem ők mindig beszélgettek mi meg folyton kergetőztünk Anne kisfiával Harryvel és mindig összetörtünk valamit.Elmosolyodtam ezen az emléken de a vihar gyorsan észhez téritett,igy sietősen fellépkedtem a lépcsőn és bekopogtam az ajtón.Hamarosan egy ismerős nyitott ajtót.Istenem,hogy mennyire megváltozott.Kész férfi lett belőle!Megdöbbentem -na meg csurom vizesen-álltam az ajtóban és alig birtam megszólalni.
-He..hello én ...csak..-dadogtam össze-vissza.Mindig ez van amikor ismeretlennel beszélek... jó Harry nem ismeretlen de még kicsi korunkban beszéltünk utoljára.
-Jane?-esett le neki a tantusz.Igazából nem gondoltam volna,hogy emlékszik rám,hiszen évekkel ezelőtt találkoztunk.
-Szia Harry!-mosolyogtam.Picit megnyugodtam de még mindig féltem,hogy hogy fogadják majd,hogy ide pofátlankodom este 9 órakor.
-Gyere be szörnyen nézel ki.-fogta meg a karom és berángatott az ajtón.
-Köszönöm a bókot!-mosolyogtam.
-Jajj de hülye vagyok én nem úgy...-kezdett el magyarázkodni de kinevettem.-Most mivan?-emelte fel a szemöldökét mire megint nevetni kezdtem.
-Pici Jane te nem változtál semmit!-rázta a fejét és próbált komoly lenni de nagyon nem sikerült neki.
-Te viszont sokat változtál Styles!-jegyeztem meg.
-Ezt meg hogy értsem?-vette el a bőröndöt a kezemből de mikor már belekezdtem volna...-Várj!Van egy ötletem!Lezuhanyozol,megszáritkozol én addig csinálok teát és keresek valami nasit aztán nézzd-mutatott egy szép kanapéra-ott megbeszéljük ezt a "te viszont sokat változtál Styles" dolgot rendben?-válzolta fel a tervet amire szégyenlősen rábólintottam majd követtem "az utasitásokat".
***
-Na szóval pici Jane hogy is van ez?!-könyökölt a kanapéra az egyik kezével a másikkal pedig a szájához emelve a gőzölgő teát ivott néhány kortyot.
-Megváltoztál...-rántottam vállat
-Jó vagy rossz értelemben?!-emelgette a szemöldökét.
-Talán jó talán rossz!-kacsintottam majd én is belekortyoltam a -finom- teámba.
-Zöld tea...
-Mint mindig-fejeztük be egyszerre majd elnevettük magunkat.
-Figyelj!Azért jöttem mert..nos... összevesztünk apámmal-aki nem az apám de ebbe most nem akartam belemenni- és hát nem nagyon ismerem ezt a környéket és gondoltam egy éjszakára megszállhatnék de ha nincs hely megértem én maj kitalálok val...
-Hé nyugi pici Jane!Semmi baj,sőt örülök,hogy idejöttél és nem az utcán bolyongsz..na meg persze annak is örülök,hogy újra látlak ennyi év után.-mosolygott és előjöttek az imádnivaló gödröcskéi.Istenem régen is mennyire odavoltam értük.
-Köszönöm!-mosolyogtam hálásan majd újra ittam a teámból ami tényleg nagyon jól sikerült.
-Igazán nincs mit!Na és min vesztetek össze apukáddal?-hát ezt nem sikerült megúsznom.
-Ömm..hát.. tudod mi csak...-ennyi volt nem birtam tovább,eltört a mécses.Elkezdtek potyogni a könnyeim és lehetetlennek éreztem,hogy valahogy megállitsam őket.Harry letette a teát és az enyémet is majd szorosan megölelt.Valahogy biztonságban éreztem magam a karjai között és...és csak úgy...olyan jó volt. Annyira hiányzott már,hogy megöleljen valaki,hogy érezzem,hogy törődik velem valaki.Sajnos ez az elmúlt pár évben nem adatott meg nekem és már szinte el is felejtettem milyen az ha szeretik az embert.
-Tudod amikor anyu meghalt-kezdtem bele a történetembe-akkor minden ősszekuszálódott. Apu elitta az agyát a hülye haverjaival és folyton...folyton nőket hozott a lakásunkba.Egyedül voltam és nem tudtam...
-Shhh most már nem vagy egyedül!-puszilta meg a fejem búbját amitől ugyancsak megnyugodtam kicsit.
-Köszönöm!-toltam el óvatosan magamtól.Megszerettem volna szólalni, de Harry ajkai hirtelen az enyéimhez értek. Nem csókolt meg, ajkaink épphogy egymáshoz értek. Éreztem ahogy kifújja a levegőt. Szemeit lehunyta, majd bátorságot vett és megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, a levegő egyre forróbb lett.Csókunk közben felállt, majd a hátamra fektetett és rám mászott.
Nyelve eközben már engedélyt is kért, amit természetes meg is adtam. Kezeimmel elkezdtem a hátát simogatni, majd levettem róla a pólóját. Megpillantottam a tetkókkal díszített felsőtestét. Azonnal az eszembe jutott, hogy mennyire más volt. Régebben is akart tetkót, de nem hittem volna, hogy képes lesz ennyit csináltatni.
Miközben a felsőtestét bámultam feltűnt, hogy benyúlt a pólóm alá és a hasamtól fölfelé elindult a keze. Lágyan megsimogatta a melleimet, majd kicsit megmarkolta. Pólómat följebb tolta, így a melleimet már semmi nem takarta. Egy pillanatra megállt, majd elkezdte nézni a testemet.
-Gyönyörű vagy ugye tudod?-nézett méllyen a szemembe és olyan hatással volt rám,hogy hittem neki.Pedig nagyon nem vagyok megelégedve magammal. A számtól a nyakamon keresztül haladt lejjebb. Amint a melleimhez ért, körbecsókolgatta, majd a kezei közé vette őket.Egyik kezét lejjebb csúsztatta, majd simogatni kezdett ott lent. Abbahagyta a mellem kényeztetését, és a szemeimbe nézett. Éreztem, ahogy a bugyimba jól és úgy kezd el újra simogatni. Kezei érintésére sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem. Ajkaival ismét a nyakamat csókolgatta, miközben ujjai egyre jobban simogatták a csiklómat.
- Harry nyögtem és már azonnal vette a lapot. Lábaim közé helyezkedett, lehúzta a bugyimat, majd szétnyitotta a lábaimat. Térdemtől apró puszikkal haladt egyre beljebb, mígnem elért a lényeghez. Egy csókot adott rá, majd hirtelen megéreztem a nyelvét. Hátam ívbe feszült és megmarkoltam a takarót. Nyelve eleinte lassan mozgott, de később elég gyors tempóra váltott. Mire már kellően benedvesedtem 2 ujját óvatosan belém vezette. Ujjai ki-be mozogtak bennem, ő pedig azt figyelte, hogy hogyan reagálok. A takarót még jobban megmarkoltam és egyre gyakrabban nyögtem. Váratlanul ismét használni kezdte a nyelvét, amit már nem bírtam és azonnal elélveztem. Kihúzta belőlem az ujjait, majd fölém mászott és adott egy csókot. Egy nagyot sóhajtottam, majd gyorsan a hátára fordítottam és lovaglóülésben ráültem. Heves csókolózásba kezdtünk, és megéreztem a "kis Harryt" odalent. Gondoltam kicsit fokozom a helyzetet, ezért elkezdtem mozogni a csípőmmel. Hátradöntött fejjel élvezte, ahogy izgatom.
- Ne csináld ezt velem - nyögte ki, mire elmosolyodtam. Felsőtestére csókokat adtam, majd ahogy leértem a nadrágjához de megfogta a kezem.-Nem játszunk többet!-mondta vággyal teli hanggal.A hátamra feküdtem miközben ő feltette az óvszert. Amint végzett, ismét fölém mászott, és adott egy csókot. A péniszét megfogta és lassan belém vezette. Egy nagy sóhaj jött ki a számon. Hogy ne legyen olyan kellemetlen érzés, kezével simogatni kezdte az oldalamat, és csókokkal bombázta el a testemet. Néhány lökés után már nem is fájt annyira, ezért a fülébe súgtam, hogy mehet egy kicsit gyorsabban is.
Kérésemnek eleget téve gyorsabban kezdett el bennem mozogni. Már épp éreztem, hogy lassan el fogok menni, de akkor hirtelen kivette a szerszámát és a hátára feküdt. Vettem a jelzést, ezért lovaglóülésben ráültem, majd ismét belém vezette a "kis Harryt",igy sokkal mélyebben volt bennem, és minden újabb tolásnál érintette a g-pontomat.
Nem is kellett sok, ez a pozíció meghozta a gyümölcsét. Ismét éreztem azt az érzést az alhasamban. Egyre intenzívebben kezdtem el venni a levegőt és gyakrabban is nyögtem.Zayn mellkasára feküdtem, mire ő megfogta a két kezével a fenekemet és kicsit tempósabban csinálta. Végig a szemembe nézett, gondolom izgatta, ahogy látja az arcomat, miközben elélvezek. És tényleg így történt. Abban a pillanatban a csúcsra kerültem és néhány másodpercre rá ő is elment.Szótlanul feküdtünk egymás mellett a kanapén de egyszer csak ő törte meg a csendet.
-Figyelj Jane én meg szeretném veled próbálni!-simogatta a kezem és közben végig a szemembe nézett.
-Én is Harry!-mosolyogtam őszintén mire ő is elmosolyodott és lágyan megcsókolt.
A következő sztori Jane névre lett megirva és 18+-os! SOHA TÖBBET NEM IROK 18+-OSAT! xDD
De tényleg én ebben nem vagyok jó!Az én próbálkozásaim katasztrófák lettek és az egyik barátnőmet aki már túl van AZON kértem meg,hogy segitsen picit.De nem is rabolom tovább az időtöket!Jó olvasást remélem tetszik majd :)
ui:A gyönyörű nevű lánynak csak holnap birom hozni!Remélem tudja kire gondolok! ;) <3 <3
-Utállak!Soha nem törődtél velem,soha nem számithattam rád!Még akkor sem amikor...amikor anya meghalt.Folyton a kocsmában voltál és ittál a hülye haverjaiddal én...-és ekkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon,akkora ,hogy meghátráltam.Odakaptam az égő testrészemhez majd felnéztem rá,rá akit már nem nevezek többé apának ugyanis nem érdemli meg ezt a szót!-El sem hiszem,hogy ezt tetted!Hogy merészelted?-kiabáltam hisztérikusan.
-Fogd be a pofád és takarodj fel a szobádba most rögtön!-kiabált ő is mérgesen.
-Legyen!-köptem a szavakat majd felszaladtam a szobámba, az ágyam alól elővettem a fehér bőröndöm és pakolni kezdtem.Ideges voltam.Nagyon!Amikor anyu meghalt, minden összeomlott.Apa elkezdett piálni és kurvázni.Onnantól semmit nem számitottam neki én sem és anyu sem.
A bűröndöm megtelt de a ruháim még nem fogytak el.Nem baj majd visszajövök érte vagy megoldom valahogy...mindegy de innen el kell mennem!Az ég hatalmasat dörrent és a szobám ablakai megrezegtek.Halálosan félek a vihartól de ahogy már mondtam akkor is el kell mennem.Még nem tudom,hogy hová de innen el!.Feltéptem az ajtót majd miután kiléptem és kirángattam a bőröndöm visszacsaptam.Lementem a lépcsőn majd kirohantam az ajtón.Ő, akit már nem nevezek az apámnak kiabálni kezdett utánnam,hogy menjek vissza miután látta,hogy ennek semmi eséllye békén hagyott és inkább visszament a kurváihoz.Okádnom kell tőle!Én szégyenlem magam miatta!
***
Céltalanul bolyongtam a sötétben és a szakadó esőben amikor eszembe jutott,hogy anyunak van egy ismerőse a közelben akinél talán megszállhatnék ma estére.Sok séta után rá is találtam az ismerős házra.Anyuval sokat jártunk ide.Emlékszem ők mindig beszélgettek mi meg folyton kergetőztünk Anne kisfiával Harryvel és mindig összetörtünk valamit.Elmosolyodtam ezen az emléken de a vihar gyorsan észhez téritett,igy sietősen fellépkedtem a lépcsőn és bekopogtam az ajtón.Hamarosan egy ismerős nyitott ajtót.Istenem,hogy mennyire megváltozott.Kész férfi lett belőle!Megdöbbentem -na meg csurom vizesen-álltam az ajtóban és alig birtam megszólalni.
-He..hello én ...csak..-dadogtam össze-vissza.Mindig ez van amikor ismeretlennel beszélek... jó Harry nem ismeretlen de még kicsi korunkban beszéltünk utoljára.
-Jane?-esett le neki a tantusz.Igazából nem gondoltam volna,hogy emlékszik rám,hiszen évekkel ezelőtt találkoztunk.
-Szia Harry!-mosolyogtam.Picit megnyugodtam de még mindig féltem,hogy hogy fogadják majd,hogy ide pofátlankodom este 9 órakor.
-Gyere be szörnyen nézel ki.-fogta meg a karom és berángatott az ajtón.
-Köszönöm a bókot!-mosolyogtam.
-Jajj de hülye vagyok én nem úgy...-kezdett el magyarázkodni de kinevettem.-Most mivan?-emelte fel a szemöldökét mire megint nevetni kezdtem.
-Pici Jane te nem változtál semmit!-rázta a fejét és próbált komoly lenni de nagyon nem sikerült neki.
-Te viszont sokat változtál Styles!-jegyeztem meg.
-Ezt meg hogy értsem?-vette el a bőröndöt a kezemből de mikor már belekezdtem volna...-Várj!Van egy ötletem!Lezuhanyozol,megszáritkozol én addig csinálok teát és keresek valami nasit aztán nézzd-mutatott egy szép kanapéra-ott megbeszéljük ezt a "te viszont sokat változtál Styles" dolgot rendben?-válzolta fel a tervet amire szégyenlősen rábólintottam majd követtem "az utasitásokat".
***
-Na szóval pici Jane hogy is van ez?!-könyökölt a kanapéra az egyik kezével a másikkal pedig a szájához emelve a gőzölgő teát ivott néhány kortyot.
-Megváltoztál...-rántottam vállat
-Jó vagy rossz értelemben?!-emelgette a szemöldökét.
-Talán jó talán rossz!-kacsintottam majd én is belekortyoltam a -finom- teámba.
-Zöld tea...
-Mint mindig-fejeztük be egyszerre majd elnevettük magunkat.
-Figyelj!Azért jöttem mert..nos... összevesztünk apámmal-aki nem az apám de ebbe most nem akartam belemenni- és hát nem nagyon ismerem ezt a környéket és gondoltam egy éjszakára megszállhatnék de ha nincs hely megértem én maj kitalálok val...
-Hé nyugi pici Jane!Semmi baj,sőt örülök,hogy idejöttél és nem az utcán bolyongsz..na meg persze annak is örülök,hogy újra látlak ennyi év után.-mosolygott és előjöttek az imádnivaló gödröcskéi.Istenem régen is mennyire odavoltam értük.
-Köszönöm!-mosolyogtam hálásan majd újra ittam a teámból ami tényleg nagyon jól sikerült.
-Igazán nincs mit!Na és min vesztetek össze apukáddal?-hát ezt nem sikerült megúsznom.
-Ömm..hát.. tudod mi csak...-ennyi volt nem birtam tovább,eltört a mécses.Elkezdtek potyogni a könnyeim és lehetetlennek éreztem,hogy valahogy megállitsam őket.Harry letette a teát és az enyémet is majd szorosan megölelt.Valahogy biztonságban éreztem magam a karjai között és...és csak úgy...olyan jó volt. Annyira hiányzott már,hogy megöleljen valaki,hogy érezzem,hogy törődik velem valaki.Sajnos ez az elmúlt pár évben nem adatott meg nekem és már szinte el is felejtettem milyen az ha szeretik az embert.
-Tudod amikor anyu meghalt-kezdtem bele a történetembe-akkor minden ősszekuszálódott. Apu elitta az agyát a hülye haverjaival és folyton...folyton nőket hozott a lakásunkba.Egyedül voltam és nem tudtam...
-Shhh most már nem vagy egyedül!-puszilta meg a fejem búbját amitől ugyancsak megnyugodtam kicsit.
-Köszönöm!-toltam el óvatosan magamtól.Megszerettem volna szólalni, de Harry ajkai hirtelen az enyéimhez értek. Nem csókolt meg, ajkaink épphogy egymáshoz értek. Éreztem ahogy kifújja a levegőt. Szemeit lehunyta, majd bátorságot vett és megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, a levegő egyre forróbb lett.Csókunk közben felállt, majd a hátamra fektetett és rám mászott.
Nyelve eközben már engedélyt is kért, amit természetes meg is adtam. Kezeimmel elkezdtem a hátát simogatni, majd levettem róla a pólóját. Megpillantottam a tetkókkal díszített felsőtestét. Azonnal az eszembe jutott, hogy mennyire más volt. Régebben is akart tetkót, de nem hittem volna, hogy képes lesz ennyit csináltatni.
Miközben a felsőtestét bámultam feltűnt, hogy benyúlt a pólóm alá és a hasamtól fölfelé elindult a keze. Lágyan megsimogatta a melleimet, majd kicsit megmarkolta. Pólómat följebb tolta, így a melleimet már semmi nem takarta. Egy pillanatra megállt, majd elkezdte nézni a testemet.
-Gyönyörű vagy ugye tudod?-nézett méllyen a szemembe és olyan hatással volt rám,hogy hittem neki.Pedig nagyon nem vagyok megelégedve magammal. A számtól a nyakamon keresztül haladt lejjebb. Amint a melleimhez ért, körbecsókolgatta, majd a kezei közé vette őket.Egyik kezét lejjebb csúsztatta, majd simogatni kezdett ott lent. Abbahagyta a mellem kényeztetését, és a szemeimbe nézett. Éreztem, ahogy a bugyimba jól és úgy kezd el újra simogatni. Kezei érintésére sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem. Ajkaival ismét a nyakamat csókolgatta, miközben ujjai egyre jobban simogatták a csiklómat.
- Harry nyögtem és már azonnal vette a lapot. Lábaim közé helyezkedett, lehúzta a bugyimat, majd szétnyitotta a lábaimat. Térdemtől apró puszikkal haladt egyre beljebb, mígnem elért a lényeghez. Egy csókot adott rá, majd hirtelen megéreztem a nyelvét. Hátam ívbe feszült és megmarkoltam a takarót. Nyelve eleinte lassan mozgott, de később elég gyors tempóra váltott. Mire már kellően benedvesedtem 2 ujját óvatosan belém vezette. Ujjai ki-be mozogtak bennem, ő pedig azt figyelte, hogy hogyan reagálok. A takarót még jobban megmarkoltam és egyre gyakrabban nyögtem. Váratlanul ismét használni kezdte a nyelvét, amit már nem bírtam és azonnal elélveztem. Kihúzta belőlem az ujjait, majd fölém mászott és adott egy csókot. Egy nagyot sóhajtottam, majd gyorsan a hátára fordítottam és lovaglóülésben ráültem. Heves csókolózásba kezdtünk, és megéreztem a "kis Harryt" odalent. Gondoltam kicsit fokozom a helyzetet, ezért elkezdtem mozogni a csípőmmel. Hátradöntött fejjel élvezte, ahogy izgatom.
- Ne csináld ezt velem - nyögte ki, mire elmosolyodtam. Felsőtestére csókokat adtam, majd ahogy leértem a nadrágjához de megfogta a kezem.-Nem játszunk többet!-mondta vággyal teli hanggal.A hátamra feküdtem miközben ő feltette az óvszert. Amint végzett, ismét fölém mászott, és adott egy csókot. A péniszét megfogta és lassan belém vezette. Egy nagy sóhaj jött ki a számon. Hogy ne legyen olyan kellemetlen érzés, kezével simogatni kezdte az oldalamat, és csókokkal bombázta el a testemet. Néhány lökés után már nem is fájt annyira, ezért a fülébe súgtam, hogy mehet egy kicsit gyorsabban is.
Kérésemnek eleget téve gyorsabban kezdett el bennem mozogni. Már épp éreztem, hogy lassan el fogok menni, de akkor hirtelen kivette a szerszámát és a hátára feküdt. Vettem a jelzést, ezért lovaglóülésben ráültem, majd ismét belém vezette a "kis Harryt",igy sokkal mélyebben volt bennem, és minden újabb tolásnál érintette a g-pontomat.
Nem is kellett sok, ez a pozíció meghozta a gyümölcsét. Ismét éreztem azt az érzést az alhasamban. Egyre intenzívebben kezdtem el venni a levegőt és gyakrabban is nyögtem.Zayn mellkasára feküdtem, mire ő megfogta a két kezével a fenekemet és kicsit tempósabban csinálta. Végig a szemembe nézett, gondolom izgatta, ahogy látja az arcomat, miközben elélvezek. És tényleg így történt. Abban a pillanatban a csúcsra kerültem és néhány másodpercre rá ő is elment.Szótlanul feküdtünk egymás mellett a kanapén de egyszer csak ő törte meg a csendet.
-Figyelj Jane én meg szeretném veled próbálni!-simogatta a kezem és közben végig a szemembe nézett.
-Én is Harry!-mosolyogtam őszintén mire ő is elmosolyodott és lágyan megcsókolt.
2014. október 30., csütörtök
2014. október 27., hétfő
Sziasztok!Egy kis kihagyással újabb sztori következik ami Fruzsina névre lett megirva!Az esetleges helyesirási hibákért előre is bocsánatot kérek!Remélem tetszeni fog mert 3 órán át irtam... és huh...őszintén ez nekem most tetszett! Szerintem ez lett az eddigi legjobb sztorim! <3 Sooooo jó olvasást! <3
Van amikor olyan érzés fog el, hogy "mit keresek én itt?" vagy hogy "miért vagyok aki vagyok?" de legfőképpen,hogy miért nem én haltam meg akkor?
Reggel az ébresztőórám helyett a nagymamám keltett.Egyedül ő az és a bátyjám Yaser az aki nem engem hibáztat a kisöcsém haláláért.Az egész család engem okol...beleértve saját magamat is.Ha akkor hallgatok apuékra és nem viszem el Augustust a játszótérre akkor még ma is élne.Hogy lehettem ilyen idióta?Anyuék megérezeték,hogy baj van mert felhivtak,hogy minden rendben van-e de én nem tudtam megszólalni csak sirtam a telefonba.Borzasztó volt látni,hogy ő...
-Angyalkám kellj fel mert nemsokára iskola.-vetett véget a nagyim az emlékeimnek amiért most nagyon hálás vagyok.Nem szeretnék megint kisirt szemekkel menni a suliba.Ahh suli!Megint...megint ...tudom!Tudom,hogy olyan lesz,mint tavaly és tavalyelőtt!Tudom,hogy most is porig fognak alázni és tudom,hogy most is megfognak verni.
-Muszáj mennem?-ilyedtem meg amikor levágtam,hogy mi fog rám várni.
-Ne aggódj angyalom minden a legnagyobbb rendben lesz hid el nekem!-simogatta meg mama az arcom, adott egy puszit a homlokomra majd egy biztató mosoly kiséretében kisétált az ajtómon.Valamilyen szinten megnyugodtam de még mindig féltem a sulitól.Vagyis nem a sulitól inkább az osztálytársaimtól.Erőt vettem magamon felöltöztem,elpakoltam a táskámba,gyors copfba kötöttem a hajam és amikor nagyjából elfogadható állapotban voltam lesétáltam a lépcsőn.Egyből a gyümölcsöskosarat céloztam meg és kivettem egy ropogós almát.Én úgy imádom az almát,mint mások a csokit!
-Ez is megvan!-mondtam elismerően,hiszem 15 perc alatt készen lettem mindennel.Ám ekkor hatalmas csattanást hallottam aminek következtében elsikoltottam magam.Ilyedten néztem a hang irányába majd lassan,óvatosan közeledni kezdtem felé.Megnyugodtam amikor megláttam a báytjámat a földön fekve.
-Basszameg Fruzsi!Ne röhögj inkább segits!-fogta a fájó részt ami ez esetben a feje volt.Felsegitettem majd elindultam a suliba.Nem volt kedvem Yaserrel menni úgyhogy előre mentem.Felrohantam a suli bejárathoz vezető lépcsőjén majd szépen,lassan elsétáltam az osztálytermemhez és egy nagy levegő után beléptem azonban nem várt meglepetés fogadott.Az össze szempár rám szegeződött a TANÁRÉ is...mit keres bennt a tanár-ránéztem az órámra- 8:40-kor?
-Jó reggelt Csipkerózsika!-gúnyolódott vidáman a tanár de én még mindig értetlenül néztem,hisz nem késtem el...
-Ööö...jobbat?-húztam fel a szemöldököm és vártam valami magyarázat féleségre de nem kaptam ilyet.
-Üljön le a helyére!-mondta már kicsit sem vidáman én pedig gyorsan leültem egy helyre egy ismeretlen fiú mellé.Amikor megláttam,hogy egy fiú fel akartam állni de nem vol más hely ezért visszaültem a hátsómra.
-Szia!-mosolygott rám édesen de rá sem hederitettem, ami biztos rosszul esett de ha szóba állok egy fiúval tuti,hogy szerelmes leszek belé és már nem akarok több csalódást.De legfőképpen nem akarom,hogy emiatt mások bántsanak.Biztos vagyok benne,hogy Anabella és Carries teljesen szétrombolnák a kapcsolatunkat.Tehát több okból sem szeretnék semmilyen kapcsolatot létesiteni egy fiúval.
-Hahóóóó!-lengette meg hatalmas kezeit a szemem előtt amire kénytelen voltam ráfigyelni.
-Miaz?!-kérdeztem kicsit bunkón mire felhúzta a szemöldökét de aztán elmosolyodott.
-Mi a neved?-istenem de szép szemei vannak olyan,mintha óceánt bámulnák... egy gyönyörű, kék óceánt.
-Miért érdekel az téged?Mit akarsz tőlem?-tettem fel a hülyébbnél hülyébb kérdéseimet.
-Most úgy csinálsz mintha el akarnálak rabolni vagy meg akarnálak ölni...-"ölni" ..."ölni"... én voltam.Felálltam a helyemről,vállamra kaptam a táskám és kirohantam a teremből.Szerencsémre pont akkor csöngettek,úgyhogy még büntit sem kaphatok.Egyből a női mosdót vettem célul,szinte betörtem az ajtót és ráhibáztam mert többen is voltak ott.Mind rám kapták a tekintetüket.Ők engem és őket néztem mig be nem rontottak Anabelláék.Látták,hogy már majdnem elsirtam magam és azt is nagyon jól tudták,hogy miért,ugyanis ott ültek melletünk.
-Kifelé!-mondta Carrie a többi lánynak ellentmondást nem tűrően. Ilyedten néztem a többi lányra de ők bocsánatkérően elhagyták a mosdót.Tudtam,hogy egyeül maradtam és,hogy most meg fognak verni...
***
Hazafelé már Yaserrel jöttem és kék-zöld foltokkal a testemen.A szám kicsattant és még most is vérzett,a kezem is véres volt mert épp az orromból próbáltam elállitani a vérzést több-kevesebb sikerrel.Hiába 3 zsepi nem elég egy ilyen jellegű verés után.A hasamról és a bordáimról már nem is beszélek.Lehet,hogy megérdemeltem de nem tőllük. Yaser folyamatosan arról beszélt,hogy hogy tehették ezt meg,hogy majd beszél velük meg stb. Nem akartam,hogy beszéljen velük mert tudtam,hogy akkor újra megfognak verni és azt már lehet nem élem túl.Nem birtam megszólalni mert tele volt a szám vérrel és nem is nagyon érdekelt mit mond most a bátyjám. Folyamatosan Lukeon és Anabelláékon járt az eszem."Undoritó","semmirekellő","bolond" viszhangzottak a szavak amiket ők mondtak.Talán igazuk van.
***
A telefonomon megszólalt a The Script-Breakeven c. száma.Félretettem a könyvem és levettem a kis asztalról a készüléket."Titkos szám"!Remegve húztam el a kis négyzetet egyik oldalról a másikra.
-I..igen?!-a hangom is remegett.Már nem egyszer fenyegettek meg titkos számról és annak legtöbb része be is következett.
-Szia Fruzsi!-szólt bele egy ismerős mégis ismeretlen hang.
-Kivel beszélek?!-álltam fel ilyedten az ágyamról.
-Luke vagyok...tudod Luke Hemmings!-kifújtam az eddig bennt tartott levegőt és visszaültem.
-Igen..igen tudom!-bólintottam bár ő ezt nem látta.
-Szóval csak azt szerettem volna megkérdezni,hogy ma miért rohantál el NULLADIK óráról?-emelte ki a "nulladik" szócskát mire minden leesett.Eddig nem is gondolkoztam ezen de már rájöttem!Ezt nem hiszem el!Nem volt nekik elég,hogy megvertek még ... bár megszokhattam volna.
-Levegőre volt szükségem.-de csak verést kaptam.Mondtam magamban a második részét.Nem akarom,hogy tudja.Nem akarom,hogy sajnáljon.Sőt beszélni sem szeretnék vele.Letettem a telefont eldobtam az ágyon,hátradőltem de nem kellett volna.A hátamat is jól megrugdosták és a bordámnak sem tett jót ez a kinyújtózkodás.A doki szerint jobb lenne elmenni egy kórházba és most már tenni valamit az úgy érdekében.Egyedül ő és a bátyjám tudja,hogy ők csinálták ezt velem.Senki más.És mivel a dokit köti a titoktartás ezért nem mondhat senkinek semmi vagy kirugják.A telefonom újra csörögni kezdett de már nem érdekelt.Csak hallgattam a kedvenc számom és néztem ki a fejemből.Teljesen elmerültem a zenében és végre nem gondoltam semmire mindaddig mig meg nem szűnt csörögni a telefonom és elhallgatott a szám.
Lassan,óvatosan felültem de még igy is eléggé megfájdult a bordám.Felálltam levettem a felsőm, a tükör elé álltam és bámulni kezdtem a kékes-lilás foltokat fehér bőrömön.Érdekesnek tűntek a körvonalak de mégsem voltak azok.Visszavettem a felsőm,elpakoltam a könyveket és a füzeteket az ágyról majd bepakoltam reggelre.Egészen elfáradtam mikor végeztem igy örömmel feküdtem be a puha ágyikómba és hajtottam álomra a fejem.A sok sirás miatt biztos vagyok benne,hogy reggel duzzadt,karikás szemem lesz de már ez sem érdekel.
***
Rengeteg dolog történt ma a suliban,rossz is,jó is!Rossz,hogy Luke és mindenki más megtudta, ami tegnap történt.Sokan kinevettek kivéve pár embert akiben maradt egy kis jóindulat.A lányok akiket kiküldött tegnap Carrie odajöttek és bocsánatot kértek.Természetesen megbocsájtottam nekik,hiszen nem fogom elvárni tőllük, hogy miattam megveressék magukat.Elég embert bántottam igy is.Luke egész nap utánnam koslatott és minden kis apróságtól próbált megvédeni amiért igazán hálás vagyok de egy idő után kissé túlzásba vitte és összevesztünk.A jó és megdöbbentő,hogy kiderült,hogy Anabelláék csinálták..mármint tudta az egész suli de senki nem volt olyan bátor,hogy beköpje őket,Lukeot meg a bátyjám pedig ..én kértem rá,hogy nem mondjanak senkinek semmit amibe nehezen de belementek.Még most sem tudom,hogy ki tette de hálás vagyok érte mert azóta a közelembe sem jöttek a lányok.Igaz,igy is sokmindenki-szinte az egész suli- megbámult de még egy verés rosszabb lenne.
***
Összeszedve minden bátorságom becsöngettem.
-Megyek!-szólt egy női hang majd hamarosan kinyilt az ajtó és egy kürölbelül velem egyidős lány nyitott ajtót.Amikor meglátta az arcom az arckifejezése a mosolygósból átváltott ilyedté.Ezt váltom ki az emberekből.
-Jézusom veled meg mi történt?Gyere be lekezellek!-milyen segitőkész.Elmosolyodtam tettén.
-Nem kell köszönöm!Igazából csak..jó helyen járok ha Luke Hemmingset keresem?-tértem rá a lényegre rögtön.Már nagyon akartam beszélni és bocsánatotkérni Luketól.
-Igen!Gyere be!-aprót bolintottam majd bementünk.-Mindjárt szólok neki!-rohant fel az emeletre de pont akkor jött ki valahonnan-szerintem a konyhából- Luke egy pohárral és egy szendviccsel.Szegénykém majdnem félrenyelt amikor meglátott.
-Úr isten!Azthittem örökre megharagudtál!-tette le ami a kezében volt,pár lépéssel odajött hozzám és gyengéden megölelt.Megjelentek az első könycseppeim amit követett a többi de Luket egyáltalán nem zavarta,hogy eláztatom a pólóját.Vigasztalóan simogatta a hátam és megvárta mig megynugszom majd óvatosan eltolt magától,megfogta a kezem és felhúzott a szobájába.Különös érzés fogott el amikor beléptünk,nem birom megmagyarázni de fura volt. A szoba kék volt és olyan tipikus pasi szoba,kivéve,hogy rend volt.
-Figyelj Fruzsi!Tudom,hogy nemrégen ismerlek és ez olyan tipikus vallomás lesz de..-nem birta befejezni mert szám az övére tapasztottam és lassan csókolózni kezdtünk.Ajkaink úgy illettek egymáshoz,mint a puzzle darabkák.Édes csókja volt mégis fájt!
-Nagyon megharaptalak?Sajnálom én...-húzódott el mire mosolyogni kezdtem.
-Semmi baj!-mosolyogott ő is majd újra csókban forrtunk össze és tudtam,hogy mi összetartozunk,bárki bármit mond!Szeretem ezt a srácot és reményeim szerint ő is engem!
Van amikor olyan érzés fog el, hogy "mit keresek én itt?" vagy hogy "miért vagyok aki vagyok?" de legfőképpen,hogy miért nem én haltam meg akkor?
Reggel az ébresztőórám helyett a nagymamám keltett.Egyedül ő az és a bátyjám Yaser az aki nem engem hibáztat a kisöcsém haláláért.Az egész család engem okol...beleértve saját magamat is.Ha akkor hallgatok apuékra és nem viszem el Augustust a játszótérre akkor még ma is élne.Hogy lehettem ilyen idióta?Anyuék megérezeték,hogy baj van mert felhivtak,hogy minden rendben van-e de én nem tudtam megszólalni csak sirtam a telefonba.Borzasztó volt látni,hogy ő...
-Angyalkám kellj fel mert nemsokára iskola.-vetett véget a nagyim az emlékeimnek amiért most nagyon hálás vagyok.Nem szeretnék megint kisirt szemekkel menni a suliba.Ahh suli!Megint...megint ...tudom!Tudom,hogy olyan lesz,mint tavaly és tavalyelőtt!Tudom,hogy most is porig fognak alázni és tudom,hogy most is megfognak verni.
-Muszáj mennem?-ilyedtem meg amikor levágtam,hogy mi fog rám várni.
-Ne aggódj angyalom minden a legnagyobbb rendben lesz hid el nekem!-simogatta meg mama az arcom, adott egy puszit a homlokomra majd egy biztató mosoly kiséretében kisétált az ajtómon.Valamilyen szinten megnyugodtam de még mindig féltem a sulitól.Vagyis nem a sulitól inkább az osztálytársaimtól.Erőt vettem magamon felöltöztem,elpakoltam a táskámba,gyors copfba kötöttem a hajam és amikor nagyjából elfogadható állapotban voltam lesétáltam a lépcsőn.Egyből a gyümölcsöskosarat céloztam meg és kivettem egy ropogós almát.Én úgy imádom az almát,mint mások a csokit!
-Ez is megvan!-mondtam elismerően,hiszem 15 perc alatt készen lettem mindennel.Ám ekkor hatalmas csattanást hallottam aminek következtében elsikoltottam magam.Ilyedten néztem a hang irányába majd lassan,óvatosan közeledni kezdtem felé.Megnyugodtam amikor megláttam a báytjámat a földön fekve.
-Basszameg Fruzsi!Ne röhögj inkább segits!-fogta a fájó részt ami ez esetben a feje volt.Felsegitettem majd elindultam a suliba.Nem volt kedvem Yaserrel menni úgyhogy előre mentem.Felrohantam a suli bejárathoz vezető lépcsőjén majd szépen,lassan elsétáltam az osztálytermemhez és egy nagy levegő után beléptem azonban nem várt meglepetés fogadott.Az össze szempár rám szegeződött a TANÁRÉ is...mit keres bennt a tanár-ránéztem az órámra- 8:40-kor?
-Jó reggelt Csipkerózsika!-gúnyolódott vidáman a tanár de én még mindig értetlenül néztem,hisz nem késtem el...
-Ööö...jobbat?-húztam fel a szemöldököm és vártam valami magyarázat féleségre de nem kaptam ilyet.
-Üljön le a helyére!-mondta már kicsit sem vidáman én pedig gyorsan leültem egy helyre egy ismeretlen fiú mellé.Amikor megláttam,hogy egy fiú fel akartam állni de nem vol más hely ezért visszaültem a hátsómra.
-Szia!-mosolygott rám édesen de rá sem hederitettem, ami biztos rosszul esett de ha szóba állok egy fiúval tuti,hogy szerelmes leszek belé és már nem akarok több csalódást.De legfőképpen nem akarom,hogy emiatt mások bántsanak.Biztos vagyok benne,hogy Anabella és Carries teljesen szétrombolnák a kapcsolatunkat.Tehát több okból sem szeretnék semmilyen kapcsolatot létesiteni egy fiúval.
-Hahóóóó!-lengette meg hatalmas kezeit a szemem előtt amire kénytelen voltam ráfigyelni.
-Miaz?!-kérdeztem kicsit bunkón mire felhúzta a szemöldökét de aztán elmosolyodott.
-Mi a neved?-istenem de szép szemei vannak olyan,mintha óceánt bámulnák... egy gyönyörű, kék óceánt.
-Miért érdekel az téged?Mit akarsz tőlem?-tettem fel a hülyébbnél hülyébb kérdéseimet.
-Most úgy csinálsz mintha el akarnálak rabolni vagy meg akarnálak ölni...-"ölni" ..."ölni"... én voltam.Felálltam a helyemről,vállamra kaptam a táskám és kirohantam a teremből.Szerencsémre pont akkor csöngettek,úgyhogy még büntit sem kaphatok.Egyből a női mosdót vettem célul,szinte betörtem az ajtót és ráhibáztam mert többen is voltak ott.Mind rám kapták a tekintetüket.Ők engem és őket néztem mig be nem rontottak Anabelláék.Látták,hogy már majdnem elsirtam magam és azt is nagyon jól tudták,hogy miért,ugyanis ott ültek melletünk.
-Kifelé!-mondta Carrie a többi lánynak ellentmondást nem tűrően. Ilyedten néztem a többi lányra de ők bocsánatkérően elhagyták a mosdót.Tudtam,hogy egyeül maradtam és,hogy most meg fognak verni...
***
Hazafelé már Yaserrel jöttem és kék-zöld foltokkal a testemen.A szám kicsattant és még most is vérzett,a kezem is véres volt mert épp az orromból próbáltam elállitani a vérzést több-kevesebb sikerrel.Hiába 3 zsepi nem elég egy ilyen jellegű verés után.A hasamról és a bordáimról már nem is beszélek.Lehet,hogy megérdemeltem de nem tőllük. Yaser folyamatosan arról beszélt,hogy hogy tehették ezt meg,hogy majd beszél velük meg stb. Nem akartam,hogy beszéljen velük mert tudtam,hogy akkor újra megfognak verni és azt már lehet nem élem túl.Nem birtam megszólalni mert tele volt a szám vérrel és nem is nagyon érdekelt mit mond most a bátyjám. Folyamatosan Lukeon és Anabelláékon járt az eszem."Undoritó","semmirekellő","bolond" viszhangzottak a szavak amiket ők mondtak.Talán igazuk van.
***
A telefonomon megszólalt a The Script-Breakeven c. száma.Félretettem a könyvem és levettem a kis asztalról a készüléket."Titkos szám"!Remegve húztam el a kis négyzetet egyik oldalról a másikra.
-I..igen?!-a hangom is remegett.Már nem egyszer fenyegettek meg titkos számról és annak legtöbb része be is következett.
-Szia Fruzsi!-szólt bele egy ismerős mégis ismeretlen hang.
-Kivel beszélek?!-álltam fel ilyedten az ágyamról.
-Luke vagyok...tudod Luke Hemmings!-kifújtam az eddig bennt tartott levegőt és visszaültem.
-Igen..igen tudom!-bólintottam bár ő ezt nem látta.
-Szóval csak azt szerettem volna megkérdezni,hogy ma miért rohantál el NULLADIK óráról?-emelte ki a "nulladik" szócskát mire minden leesett.Eddig nem is gondolkoztam ezen de már rájöttem!Ezt nem hiszem el!Nem volt nekik elég,hogy megvertek még ... bár megszokhattam volna.
-Levegőre volt szükségem.-de csak verést kaptam.Mondtam magamban a második részét.Nem akarom,hogy tudja.Nem akarom,hogy sajnáljon.Sőt beszélni sem szeretnék vele.Letettem a telefont eldobtam az ágyon,hátradőltem de nem kellett volna.A hátamat is jól megrugdosták és a bordámnak sem tett jót ez a kinyújtózkodás.A doki szerint jobb lenne elmenni egy kórházba és most már tenni valamit az úgy érdekében.Egyedül ő és a bátyjám tudja,hogy ők csinálták ezt velem.Senki más.És mivel a dokit köti a titoktartás ezért nem mondhat senkinek semmi vagy kirugják.A telefonom újra csörögni kezdett de már nem érdekelt.Csak hallgattam a kedvenc számom és néztem ki a fejemből.Teljesen elmerültem a zenében és végre nem gondoltam semmire mindaddig mig meg nem szűnt csörögni a telefonom és elhallgatott a szám.
Lassan,óvatosan felültem de még igy is eléggé megfájdult a bordám.Felálltam levettem a felsőm, a tükör elé álltam és bámulni kezdtem a kékes-lilás foltokat fehér bőrömön.Érdekesnek tűntek a körvonalak de mégsem voltak azok.Visszavettem a felsőm,elpakoltam a könyveket és a füzeteket az ágyról majd bepakoltam reggelre.Egészen elfáradtam mikor végeztem igy örömmel feküdtem be a puha ágyikómba és hajtottam álomra a fejem.A sok sirás miatt biztos vagyok benne,hogy reggel duzzadt,karikás szemem lesz de már ez sem érdekel.
***
Rengeteg dolog történt ma a suliban,rossz is,jó is!Rossz,hogy Luke és mindenki más megtudta, ami tegnap történt.Sokan kinevettek kivéve pár embert akiben maradt egy kis jóindulat.A lányok akiket kiküldött tegnap Carrie odajöttek és bocsánatot kértek.Természetesen megbocsájtottam nekik,hiszen nem fogom elvárni tőllük, hogy miattam megveressék magukat.Elég embert bántottam igy is.Luke egész nap utánnam koslatott és minden kis apróságtól próbált megvédeni amiért igazán hálás vagyok de egy idő után kissé túlzásba vitte és összevesztünk.A jó és megdöbbentő,hogy kiderült,hogy Anabelláék csinálták..mármint tudta az egész suli de senki nem volt olyan bátor,hogy beköpje őket,Lukeot meg a bátyjám pedig ..én kértem rá,hogy nem mondjanak senkinek semmit amibe nehezen de belementek.Még most sem tudom,hogy ki tette de hálás vagyok érte mert azóta a közelembe sem jöttek a lányok.Igaz,igy is sokmindenki-szinte az egész suli- megbámult de még egy verés rosszabb lenne.
***
Összeszedve minden bátorságom becsöngettem.
-Megyek!-szólt egy női hang majd hamarosan kinyilt az ajtó és egy kürölbelül velem egyidős lány nyitott ajtót.Amikor meglátta az arcom az arckifejezése a mosolygósból átváltott ilyedté.Ezt váltom ki az emberekből.
-Jézusom veled meg mi történt?Gyere be lekezellek!-milyen segitőkész.Elmosolyodtam tettén.
-Nem kell köszönöm!Igazából csak..jó helyen járok ha Luke Hemmingset keresem?-tértem rá a lényegre rögtön.Már nagyon akartam beszélni és bocsánatotkérni Luketól.
-Igen!Gyere be!-aprót bolintottam majd bementünk.-Mindjárt szólok neki!-rohant fel az emeletre de pont akkor jött ki valahonnan-szerintem a konyhából- Luke egy pohárral és egy szendviccsel.Szegénykém majdnem félrenyelt amikor meglátott.
-Úr isten!Azthittem örökre megharagudtál!-tette le ami a kezében volt,pár lépéssel odajött hozzám és gyengéden megölelt.Megjelentek az első könycseppeim amit követett a többi de Luket egyáltalán nem zavarta,hogy eláztatom a pólóját.Vigasztalóan simogatta a hátam és megvárta mig megynugszom majd óvatosan eltolt magától,megfogta a kezem és felhúzott a szobájába.Különös érzés fogott el amikor beléptünk,nem birom megmagyarázni de fura volt. A szoba kék volt és olyan tipikus pasi szoba,kivéve,hogy rend volt.
-Figyelj Fruzsi!Tudom,hogy nemrégen ismerlek és ez olyan tipikus vallomás lesz de..-nem birta befejezni mert szám az övére tapasztottam és lassan csókolózni kezdtünk.Ajkaink úgy illettek egymáshoz,mint a puzzle darabkák.Édes csókja volt mégis fájt!
-Nagyon megharaptalak?Sajnálom én...-húzódott el mire mosolyogni kezdtem.
-Semmi baj!-mosolyogott ő is majd újra csókban forrtunk össze és tudtam,hogy mi összetartozunk,bárki bármit mond!Szeretem ezt a srácot és reményeim szerint ő is engem!
2014. október 12., vasárnap
Sziasztoook Pandúrok!
A következő sztori Lilla névre lett megirva és ez picit eltér a többitől,de azért remélem tetszeni fog! :D <3
-És mik azok?-kérdezte Trace.
-A marihuánát és a hasist is ugyanabból a növényből állítják elő, és mindkettőt dohány közé keverve, cigaretta formájában szívják.Mindkettő alapvetően feldobottságérzetet, ellazulást, nevetőrohamokat okoz, bizonyos esetekben látomásokat.Sokan haltak már meg ennek a cuccnak a túladagolásában.
-Úr isten..-fehéredett el a lány.Felnevettem
-És ez még nem minden...Vannak az ópiátok.
-Azok mik?!
-Idetartozik az ópium, a lebegő kábultságot okozó morfium, valamint ezeknek a szereknek legfinomabb és legdrágább változata, a heroin. Ez utóbbi a klasszikus drog, amely minden oktatófilmben szerepel.Robbanó eufóriaérzetet okoz, könnyű hozzászokni, túladagolása ugyancsak halálos, leszokni viszont irgalmatlanul nehéz.-magyaráztam.
-És vannak a jellemző partidrogok,mint például a speed.Elmulasztja az éhség- és fáradtságérzetet, élénkít.
-Ez egy por igaz?!-nézett rám kérdőn Trace.
-Igen,fehér szinű.És akkor van az extasyt tabletta. Tiszta állapotában szintén fehér színű. Hatásában hasonló a speedhez, de emellett fokozottan érzelmes állapotot okoz.Ez is mint a legtöbb drog halálos kimenetelű lehet és nagyon erős pszichikai függést alakítanak ki.A kokaint leginkább a nyálkahártyán keresztül élvezik. Feldobottságot, fokozott szexuális késztetést, enyhe hallucinációkat, a teljesítőképesség javulását tapasztalják a fogyasztók.Ezt szokták legtöbbször az italokba csempészni különböző klubbokban,kocsmákban.Erről is temérdek kisfilm van.És végül az LSD ami Luke is használ.Bélyeg formában terjesztik. Erős látomásokat okoz, megvilágosodásszerű élmények, de akár pánikrohamok is jelentkezhetnek.Ez történt a múltkor is.Erős pszichés függéshez vezet a használata, amely huzamosabb idő után olyan súlyos betegségeket hozhat a felszínre, mint a skizofrénia vagy a paranoia.
-Úr isten!Ezt én.. nem... ezt nem birom felfogni.És te honnan tudsz ilyeneket?-szegénykém elég sokkos állapotban volt de meg kellett tudnia az igazságot.
-Tudom és kész!Luke meg... jobban teszed ha leülsz vele és szépen megbeszéled ezt.Ha nem válik be szólj és akkor erőszakkal visszük el orvoshoz.-kacsintottam jókedvűen.
-Hogy tudsz te ezen is nevetni?!-emelte fel a hangját a kb 150cm-es lány amin megint csak mosolyognom kellett.
-Tudod az évek,a történtek megtanitottak arra,hogy az érzelmek sokszor bajba sodornak.És voltam már sokszor a szarban de nem segitett senki.Én segitettem másokon ők meg le sem tojtak.Megváltoztam Trace.Már nem az a kislány vagyok,mint régen.Felnőttem!Neked is fel kéne már.-álltam fel majd mikor már majdnem kiléptem az ajtón Trace utánnam szólt.
-Luke miatt csinálod igaz?!Luke miatt változtál meg!Benne hagyott a szarban és nem birod megbocsájtani neki igaz?!-vágta a fejemhez -valljuk be- az igazságot.Megtorpantam de tudtam ha most megfordulok elöntenek az érzelmek amik már több,mint 3 éve nem voltak a szivemben ezért inkább lenyomtam a kilincset és elhagytam a Hemmings házat.
-Állj meg te idióta!-jött utánnam a legjobb... illetve a volt barátnőm.-Miért taszitassz el mindenkit magadtól?Miért jó ez neked?!Ha?Talán jobb minden nap otthon egyedül?!Igen,Luke hibázott de megbánta.
-Trace!-fordultam meg a szakadó esőben.-Engem hidegen hagy amit mondasz!Érted?!Nem birsz megváltoztatni!Én elcseszett vagyok de neked nem kell annak lenned!-ordibáltam miközben csurgott róllam a viz.
-Nem vagy elcseszett!Te az én legjobb barátnőm vagy!-lépkedett közelebb apró lábain az ugyancsak apró lány de én hátrább léptem ezzel ő is megállt.
-Ne akarj visszakapni!Ne akarj az életem része lenni!Mentsd meg Lukeot és hagyj engem békén Trace Hemmings!-mondtam hidegen és otthagytam.Nem akartam őt sem és magamat sem bajba sodorni.Elég volt régen.Otthon-már ha nevezhetem annak- váratlan személy fogadott Ashton személyében.Ő is keményen tolja ám az LSD-t úgy ahogy Calum is.Mickey már más téma.Ő GHB-zik.Ez amolyan folyékon extasy.Már három gramm fogyasztása után a kóma és az öntudatlan állapot fenyegethet, és különösen veszélyes (akár halálos) az anyag alkohollal, gyógyszerekkel, vagy opiátokkal együtt fogyasztva.Elég kemény és bátor aki ezt használja.Fogyasztásakor kurvára oda kell figyelni, hiszen kicsi a különbség a kellemes érzet, és a kóma közti mennyiség között.Emlékszem nem egyszer volt már ebből balhé.
-Szia!-köszönt halkan.
-Hello!Mit akarsz?-tértem a lényegre.
-Elég kemény vagy.-jegyezte meg csipősen.Ő az egyedüli tag aki utált/utál engem.A többiek úgy ahogy elfogadtak akkor de Ashton soha.
-Mit gondoltál?Teázunk és sütizünk egyet?-kérdeztem cinikusan majd lehajitottam magamról a kabátom és leültem.
-Nem,viszont egy kis üditővel megkinálhatnál.-röhögött a képembe.Ez olyan idegesitő és ezt ő is tudja.
-Csak piám van de azt nem fogok adni!-mosolyogtam majd összekulcsoltam magam előtt a kezem és vártam.
-Mily' kedves vagy!Köszönöm!Akkor kiszolgálom magam.-indult meg a konyha felé.
-Ash kérlek hagyd abba és mond mi a f@szért jöttél?-kezdtem ideges lenni de ezt nem mutattam mert pontosan tudtam ha megteszem Ashton csak mégjobban kiidegel és ez most nem hiányzik.
-Ash-nek neveztél?-jött közelebb vigyorogva.
-Miért jöttél?
-Kéne egy kis cucc!A beszerzőim köptek igy el kellett őket takaritanom és most nincs kitől szerezzek.-magyarázta.
-Mi van Brandonnal?
-Nem tiszta!-rázta a fejét.
-Hát akkor megszivtad ugyanis én nem fogok neked adni.-vigyorodtam el de belül irtó dühös voltam amiért volt pofája idejönni ezért.Nagyon jól tudta,hogy én leszoktam és már nem árulom azt a szart mégis idejött!
-Csak eg iciripicirit!-mutatta az ujjaival röhögve.-Hé mióta van neked rózsaszin lila szemű kutyád?Mióta van egyáltalán kutyád?-méregette a padlót ahol megjegyzem semmi sincs.
-Jézusom Ash!Te most is be vagy drogozva.-fogtam a fejem.
-Csak egy kicsit.-röhögött,mint egy...mint... ööö.. erre nincs szó.Ashtonnak amúgy is elég érdekes a nevetése de most?! -Szia kuytuska!De édes...-forudult felém éssimogtani kezdte a padlót.-Öcsém ez egy szellemkutya...át birok rajta nyúlni.Ilyen nekem is kell.Honnan szerváltad?
-Hűha...-kerekedtek el a szemeim.Aztán berontott a többi fiú.Mármint Mickey,Calum és Luke.Elég fura érzés volt őket viszont látni.
-Szia!-köszöntek egyszerre mire én intettem és visszakulcsoltam a kezem.
-Mit csinál?-mutatott a még mindig a "szellemkutyával" játszó fiúra.
-Kutyát simogat.-bólintottam mire mind a hárman összenéztek.-Hahóó-legyintettem a kezemmel-be van tépve.
-Ááááá-esett le nekik a tantusz.Aztán mindenki csak nézett.
-Nem akarjátok esetleg elvinni innen?!-tártam szét a kezeimet majd a földön fetrengő fiúra néztem aki azt hajtotta:"Szellemkutyát akarok,szellemkutyát akarok"
-Jajj dehogynem!-mondta Calum majd Mickeyval felállitották Asht és kivitték a házamból.
-Neee!Hagyjatok!Addig nem megyek el mig nekem nem adod vagy nem szerzel nekem egy olyan kutyát!-durcizott be mire mindenki röhögni kezdett beleértve engem is.
-Tőllem viheted!-nevettem
-Tényleg?-csillant fel a szeme halucináló barátunknak.Gyere csajszi menjünk!-guggolt le majd felvette az "állatot"és beült a kocsiba.
-Ááááh szóval lány?-kiáltottam utánna mire csak egy középső ujjat kaptam.-Én is szeretlek ám Ahston!-mosolyogtam-Többet meg ne lássalak a házam környékén különben letekerem a pömpölődet!-bólogattam.Most egy feltartott hüvelykujjat kaptam válaszul.Cal és Mickey beültek a kocsiba Ash mellé egy-egy ölelés után viszont valaki ottmaradt.Egy ieig nem szólt senki.Tipikus kinos csend amit ki nem álhattam de én sem mertem megszólalni.Nem értettem miért maradt itt.
-Figyelj Lilla én...nagyon sajnálom amit akkor tettem és hidd el nem vagyok rá büszke!
-Ohhh szóval sajnálod?!-akadtam ki.-Már nem számit Luke!Kitöröltelek az életemből,nem számitasz már semmit.Sem a szavad,sem a tetteid,sem te!Érted?-néztem a szemébe és...hazudtam!Nagyon is számit hiszen még mindig teljes szivemből szeretem.
-Szeretlek Lilla!-aztán megcsókolt.Először el akartam lökni magamtól de túl erősnek bizonyult és aztán már nem is nagyon állt szándékomban véget vetni édes csókunknak.Újra éreztem őt.Ez a csók nagyon hiányzott már.És nem csak a csók hanem ő maga is!Hiányzott az illata,az érintése...hiányzott a férjem!
A következő sztori Lilla névre lett megirva és ez picit eltér a többitől,de azért remélem tetszeni fog! :D <3
-És mik azok?-kérdezte Trace.
-A marihuánát és a hasist is ugyanabból a növényből állítják elő, és mindkettőt dohány közé keverve, cigaretta formájában szívják.Mindkettő alapvetően feldobottságérzetet, ellazulást, nevetőrohamokat okoz, bizonyos esetekben látomásokat.Sokan haltak már meg ennek a cuccnak a túladagolásában.
-Úr isten..-fehéredett el a lány.Felnevettem
-És ez még nem minden...Vannak az ópiátok.
-Azok mik?!
-Idetartozik az ópium, a lebegő kábultságot okozó morfium, valamint ezeknek a szereknek legfinomabb és legdrágább változata, a heroin. Ez utóbbi a klasszikus drog, amely minden oktatófilmben szerepel.Robbanó eufóriaérzetet okoz, könnyű hozzászokni, túladagolása ugyancsak halálos, leszokni viszont irgalmatlanul nehéz.-magyaráztam.
-És vannak a jellemző partidrogok,mint például a speed.Elmulasztja az éhség- és fáradtságérzetet, élénkít.
-Ez egy por igaz?!-nézett rám kérdőn Trace.
-Igen,fehér szinű.És akkor van az extasyt tabletta. Tiszta állapotában szintén fehér színű. Hatásában hasonló a speedhez, de emellett fokozottan érzelmes állapotot okoz.Ez is mint a legtöbb drog halálos kimenetelű lehet és nagyon erős pszichikai függést alakítanak ki.A kokaint leginkább a nyálkahártyán keresztül élvezik. Feldobottságot, fokozott szexuális késztetést, enyhe hallucinációkat, a teljesítőképesség javulását tapasztalják a fogyasztók.Ezt szokták legtöbbször az italokba csempészni különböző klubbokban,kocsmákban.Erről is temérdek kisfilm van.És végül az LSD ami Luke is használ.Bélyeg formában terjesztik. Erős látomásokat okoz, megvilágosodásszerű élmények, de akár pánikrohamok is jelentkezhetnek.Ez történt a múltkor is.Erős pszichés függéshez vezet a használata, amely huzamosabb idő után olyan súlyos betegségeket hozhat a felszínre, mint a skizofrénia vagy a paranoia.
-Úr isten!Ezt én.. nem... ezt nem birom felfogni.És te honnan tudsz ilyeneket?-szegénykém elég sokkos állapotban volt de meg kellett tudnia az igazságot.
-Tudom és kész!Luke meg... jobban teszed ha leülsz vele és szépen megbeszéled ezt.Ha nem válik be szólj és akkor erőszakkal visszük el orvoshoz.-kacsintottam jókedvűen.
-Hogy tudsz te ezen is nevetni?!-emelte fel a hangját a kb 150cm-es lány amin megint csak mosolyognom kellett.
-Tudod az évek,a történtek megtanitottak arra,hogy az érzelmek sokszor bajba sodornak.És voltam már sokszor a szarban de nem segitett senki.Én segitettem másokon ők meg le sem tojtak.Megváltoztam Trace.Már nem az a kislány vagyok,mint régen.Felnőttem!Neked is fel kéne már.-álltam fel majd mikor már majdnem kiléptem az ajtón Trace utánnam szólt.
-Luke miatt csinálod igaz?!Luke miatt változtál meg!Benne hagyott a szarban és nem birod megbocsájtani neki igaz?!-vágta a fejemhez -valljuk be- az igazságot.Megtorpantam de tudtam ha most megfordulok elöntenek az érzelmek amik már több,mint 3 éve nem voltak a szivemben ezért inkább lenyomtam a kilincset és elhagytam a Hemmings házat.
-Állj meg te idióta!-jött utánnam a legjobb... illetve a volt barátnőm.-Miért taszitassz el mindenkit magadtól?Miért jó ez neked?!Ha?Talán jobb minden nap otthon egyedül?!Igen,Luke hibázott de megbánta.
-Trace!-fordultam meg a szakadó esőben.-Engem hidegen hagy amit mondasz!Érted?!Nem birsz megváltoztatni!Én elcseszett vagyok de neked nem kell annak lenned!-ordibáltam miközben csurgott róllam a viz.
-Nem vagy elcseszett!Te az én legjobb barátnőm vagy!-lépkedett közelebb apró lábain az ugyancsak apró lány de én hátrább léptem ezzel ő is megállt.
-Ne akarj visszakapni!Ne akarj az életem része lenni!Mentsd meg Lukeot és hagyj engem békén Trace Hemmings!-mondtam hidegen és otthagytam.Nem akartam őt sem és magamat sem bajba sodorni.Elég volt régen.Otthon-már ha nevezhetem annak- váratlan személy fogadott Ashton személyében.Ő is keményen tolja ám az LSD-t úgy ahogy Calum is.Mickey már más téma.Ő GHB-zik.Ez amolyan folyékon extasy.Már három gramm fogyasztása után a kóma és az öntudatlan állapot fenyegethet, és különösen veszélyes (akár halálos) az anyag alkohollal, gyógyszerekkel, vagy opiátokkal együtt fogyasztva.Elég kemény és bátor aki ezt használja.Fogyasztásakor kurvára oda kell figyelni, hiszen kicsi a különbség a kellemes érzet, és a kóma közti mennyiség között.Emlékszem nem egyszer volt már ebből balhé.
-Szia!-köszönt halkan.
-Hello!Mit akarsz?-tértem a lényegre.
-Elég kemény vagy.-jegyezte meg csipősen.Ő az egyedüli tag aki utált/utál engem.A többiek úgy ahogy elfogadtak akkor de Ashton soha.
-Mit gondoltál?Teázunk és sütizünk egyet?-kérdeztem cinikusan majd lehajitottam magamról a kabátom és leültem.
-Nem,viszont egy kis üditővel megkinálhatnál.-röhögött a képembe.Ez olyan idegesitő és ezt ő is tudja.
-Csak piám van de azt nem fogok adni!-mosolyogtam majd összekulcsoltam magam előtt a kezem és vártam.
-Mily' kedves vagy!Köszönöm!Akkor kiszolgálom magam.-indult meg a konyha felé.
-Ash kérlek hagyd abba és mond mi a f@szért jöttél?-kezdtem ideges lenni de ezt nem mutattam mert pontosan tudtam ha megteszem Ashton csak mégjobban kiidegel és ez most nem hiányzik.
-Ash-nek neveztél?-jött közelebb vigyorogva.
-Miért jöttél?
-Kéne egy kis cucc!A beszerzőim köptek igy el kellett őket takaritanom és most nincs kitől szerezzek.-magyarázta.
-Mi van Brandonnal?
-Nem tiszta!-rázta a fejét.
-Hát akkor megszivtad ugyanis én nem fogok neked adni.-vigyorodtam el de belül irtó dühös voltam amiért volt pofája idejönni ezért.Nagyon jól tudta,hogy én leszoktam és már nem árulom azt a szart mégis idejött!
-Csak eg iciripicirit!-mutatta az ujjaival röhögve.-Hé mióta van neked rózsaszin lila szemű kutyád?Mióta van egyáltalán kutyád?-méregette a padlót ahol megjegyzem semmi sincs.
-Jézusom Ash!Te most is be vagy drogozva.-fogtam a fejem.
-Csak egy kicsit.-röhögött,mint egy...mint... ööö.. erre nincs szó.Ashtonnak amúgy is elég érdekes a nevetése de most?! -Szia kuytuska!De édes...-forudult felém éssimogtani kezdte a padlót.-Öcsém ez egy szellemkutya...át birok rajta nyúlni.Ilyen nekem is kell.Honnan szerváltad?
-Hűha...-kerekedtek el a szemeim.Aztán berontott a többi fiú.Mármint Mickey,Calum és Luke.Elég fura érzés volt őket viszont látni.
-Szia!-köszöntek egyszerre mire én intettem és visszakulcsoltam a kezem.
-Mit csinál?-mutatott a még mindig a "szellemkutyával" játszó fiúra.
-Kutyát simogat.-bólintottam mire mind a hárman összenéztek.-Hahóó-legyintettem a kezemmel-be van tépve.
-Ááááá-esett le nekik a tantusz.Aztán mindenki csak nézett.
-Nem akarjátok esetleg elvinni innen?!-tártam szét a kezeimet majd a földön fetrengő fiúra néztem aki azt hajtotta:"Szellemkutyát akarok,szellemkutyát akarok"
-Jajj dehogynem!-mondta Calum majd Mickeyval felállitották Asht és kivitték a házamból.
-Neee!Hagyjatok!Addig nem megyek el mig nekem nem adod vagy nem szerzel nekem egy olyan kutyát!-durcizott be mire mindenki röhögni kezdett beleértve engem is.
-Tőllem viheted!-nevettem
-Tényleg?-csillant fel a szeme halucináló barátunknak.Gyere csajszi menjünk!-guggolt le majd felvette az "állatot"és beült a kocsiba.
-Ááááh szóval lány?-kiáltottam utánna mire csak egy középső ujjat kaptam.-Én is szeretlek ám Ahston!-mosolyogtam-Többet meg ne lássalak a házam környékén különben letekerem a pömpölődet!-bólogattam.Most egy feltartott hüvelykujjat kaptam válaszul.Cal és Mickey beültek a kocsiba Ash mellé egy-egy ölelés után viszont valaki ottmaradt.Egy ieig nem szólt senki.Tipikus kinos csend amit ki nem álhattam de én sem mertem megszólalni.Nem értettem miért maradt itt.
-Figyelj Lilla én...nagyon sajnálom amit akkor tettem és hidd el nem vagyok rá büszke!
-Ohhh szóval sajnálod?!-akadtam ki.-Már nem számit Luke!Kitöröltelek az életemből,nem számitasz már semmit.Sem a szavad,sem a tetteid,sem te!Érted?-néztem a szemébe és...hazudtam!Nagyon is számit hiszen még mindig teljes szivemből szeretem.
-Szeretlek Lilla!-aztán megcsókolt.Először el akartam lökni magamtól de túl erősnek bizonyult és aztán már nem is nagyon állt szándékomban véget vetni édes csókunknak.Újra éreztem őt.Ez a csók nagyon hiányzott már.És nem csak a csók hanem ő maga is!Hiányzott az illata,az érintése...hiányzott a férjem!
2014. október 6., hétfő
A következő sztori Nini névre (ami nagyon megtetszett) lett megirva!Remélem nem haragszol nagyon a késésért!Remélem tetszeni fog! <3 :D
A nevem Nini Reed és Londonban éle anyukámmal, a nevelőapámmal és nemsokára az ő fiával Harryvel.Imádok zenélni,énekelni és legfőképpen rajzolni.Csupán 1 barátnőm van de ő igazi barát.Nos,igen.A suliban mindenki strébernek tartott mert kitűnő voltam kivéve az én csodálatos legjobb barátnőmet Virágot aki a világ legjobb barátnője.Ez jól meg mondtam de mindegy.Apukám 11 éves koromban elhunyt rákban ahogyan a nagypapám is.Amikor szomorú vagyok mindig kimegyek a temetőbe és átgondolom a dolgokat.Úgy érzem ott vannak velem és segitenek,amire mostanában nagy szükségem van.Nehéz elfogadni,hogy apu nincs többé és a helyét egy másik férfi veszi át.Félre ne értsétek szeretem őt csak azért én még nem dolgolztam föl teljesen apu elvesztését.Nem szeretek erről a témáról beszélni mert akkor mindig elfog a sirás és utálok sirni.Megpróbálok erősnek tűnni,hogy a kishugom (Avril) példát vehessen rólam.Imádom őt és igaz,hogy még nem érti ezt a dolgot de szeretném hogyha már elég nagy lesz és amikor elmondjuk neki ne törjön össze annyira mint mi.Próbáljuk kihúzni ameddig lehet de nemhiszem,hogy sokáig fogjuk birni.
~Reggel~
Korán ébredtem.Gondoltam csinálok egy kis reggelit a többieknek de anyu megelőzött.Amikor lementem a lépcsőn ő már nagyban készitette a palacsintát.
~Jó reggelt kincsem!-nos igen anyu még mindig becézget de azthiszem ez igy van rendjén.. :)
~Jó reggelt anyu!-mosolyogtam rá majd elkezdtünk beszélgetni Harry érkezéséről.Megbeszéltük,hogy mikor jön,hol alszik ...stb.Őszintén picit félek ettől az ideköltözős dologtól.Mi van ha egy flegma "rosszfiú"?Bele se merek gondolni,hogy fogjuk kibirni ha folyton bajba kerül,iszik,drogozik és minden nap a rendőrségen köt ki.Nem hiányzik ez nekünk.De nem vagyok előitéletes.Jobb szeretem előbb megismerni az embereket utánna véleményt alkotni róluk.Miután mindenki lejött és megreggeliztünk fölmentem a szobámba összeszedni magam,hogy mégis ne Micimackós pizsiben kócosan álljak a leendő mostohatesóm elé.Vicces lenne. :) Amikor lementem és megláttam ŐT (!!!) elakadt a szavam.Jajj ne.Fekete csőgatya fehér feszülős(!!!) atléta egy szintén fehér Convers cipővel...Jézusom...Azthiszem meghaltam!Velem az a baj,hogy nagyon de nagyon könnyen leszek szerelmes és utálom ezt az érzést.Na igen.A suliban azért voltak velem együtt,hogy a házim odaadjam nekik meg segitsek a dogában.Egyszóval kihasználtak.Napokig sirtam miattuk ők meg kiröhögtek,hogy tényleg elhittem,hogy egy stréberbe szerelmes lesz valaki.És persze naiv is vagyok mert nem egyszer hittem el,hogy ''tényleg szeretnek".Gondolataimból Avril szakitott ki.
~Nini,Nini nézzd Harry!-húzogatta a felsőmet mire észbekaptam
~Jajj bocsi...kicsit elgondolkoztam.Nini Reed vagyok!Szia!-nyújtottam kezet.
~Szia!Harry Styles!...-mosolygott 1000W-os mosollyal amitől nemkicsit felgyorsult a szivverésem és remegni kezdtek a lábaim.Na meg persze azok a huncut pillangók is feltámadtak a gyomromban.Ezt nevezik "szerelem első látásra'' dolognak ha nem tévedek.Már pedig nem szoktam!
~Biztosan elfáradtál az utazásban.Szeretnél pihenni?-kérdezte kedvesen anya mire Harry bólintott.
~Rendben!Nini megmutatja a szobád!-mondta anya mire Avril aranyosan köhögni kezdett.Rögtön elmosolyodtam ahogyan mindenki más.-Rendben akkor Nini és Avril megmutatják a szobád!-mosolygott anya
~Okés!Köszönöm!Gyere hercegnő!Mutassd meg a szobám!...-vette fel a nyakába a hugom aki önfeledten visitozni és nevetgélni kezdett és úgy indultunk el szobája felé.Amikor odaértünk Harry letette Avrilt és benyitott az újdonsült szobájába.-Klassz kis hely!Tetszik!...-nézett körbe mosolyogva majd zsebretett kézzel felénk fordult.
~Ömm...örülök,hogy tetszik!Akkor...jó pihenést!-mondtam közben teljesen zavarban voltam és éreztem,hogy vörösödni kezzd a fejem igy gyorsan becsuktam az ajtót és bementem a saját szobámba ami történetesen mellett van.Csak este mozdultam ki a szobámból az ebédet is a gép előtt ülve Virággal Skypezve ettem meg.Azt a pár percet amit Harryvel töltöttem rendesen kiveséztük és bár maradtam volna még vacsira már picit pofátlanság lett volna nem lemenni.Segitettem anyának megteriteni aztán mikor mindenki lennt volt megvacsiztunk.Nem birtam sokat enni ugyanis nem tudom miért valahogy a gyomrom borsónyi méretű volt és nem fért belém 1 rántotthúsnál és 10 szem sültkrumplinál több(És igen!Számoltam!).Amikor megvacsiztunk mindenki ment a dolgára én pedig leültem a nappaliban olvasni.A Szent Johanna Gimi a kedvenc könyvem, én másokkal ellentétben nem vagyok oda Cortezért én isnkább Arnld párti vagyok!A 2 könyvnél tartok és eddig fenomenális volt.Amúgy csak úgy mondom,néha pöppet túl lelkes vagyok. :) Egyszer persze,hogy érdekes rész közben -.-''- Avril bukkant fel és leült mellém.Jajj.
~Mond hugicám!-fordultam felé fájdalmas arccal mert nagyon jól tudtam,hogy valamiben segitenem kell neki és itt kell hagynom a könyvem.
~Nem tudok elaludni.Olvasol nekem mesét?-nézett rám angyalian és a kis gödröcskéje-ami egyébként nekem is van és amit egyébként imádok- még rátett egy lapáttal az igy is rendkivül édes pofijára.
~Jajj Avril.Ne most.Olyan érdekes résznél tartok.Nem birnál most mese nélkül elaludni?-nyöszörögtem mire lebiggyesztette az alsó ajkát és kicsordult egy könycsepp a szeméből.
~30 perc múlva~
~És akkor boldogan éltek mig meg nem haltak!-csuktam be a könyvet.VÉGRE!Sikerült elaludnia viszont már elég késő volt és én is álmos voltam igy inkább eltettem a könyvet és eltettem magam holnapra. Good Night! :)
~Reggel~
Reggel elég későn keltem az este miatt.Sajnos ha nem fekszem le korán reggel soká kelek fel.Felültem az ágyban és megláttam a reggelimet az kisasztalomon.Elmosolyodtam mert biztos voltam benne,hogy anya hozta be nekem.Gyorsan fölöltöztem megfésülködtem és mivel nem volt kedvem kivasalni a hajam (átkozott göndör haj amit egyébként imádok csak nehéz kezelni) mindkét oldalról egy tincset hátratűztem.Apa mindig aztmondta,hog ilyenkor olyan vagyok mint egy kis indián.Elmosolyodtam az emléken majd gyorsan megráztam a fejem és folytattam a reggeli teendőimet.Amikor lementem megláttam Harryt egy ...egy alsóban. o.O Mit keres "reggel'' 11 órakor egy alsóban a nappaliban? Áhááá szóval ő sem koránkelő.Pont mint Avril.Na ja.Órákig könyörgök neki mire képes felkelni.Hajj.Már a gondolattól is elfáradok. :)
~Jó reggelt!-mondtam mosolyogva és próbáltam nyugodt maradni de belül tomboltam..Azthiszem Harry...izééé.... bejön.Jajj!
~Reggelt!-mondta reggeli rekedtes hagján amitől majdnem elolvadtam.Miket beszélek?Hiszem még csak most ismertem meg.Délután be kell mennem a suliba szóval elkezdtem összepakolni a cuccaim,lefürödtem és újra felöltöztem.Leszaladtam a lépcsőn a hátuzsákommal a hátamon.Próbáltam lazának tünnk mert ugye ő is ott volt.Mármint nem nagyon figyelt mert el volt merülve a telefonjában de akkor is ott volt.Felkaptam egy almát a gyümikosárból és beleharaptam.
~Ümm..-nyeltem le az almát-Nekem suliba kell mennem.-mondtam remegő hangon.A gyomrom liftezett és azok a rakoncátlan pillangók is felébredtek.Pfejj. -.-"
~O-oké.-mosolygott mire aprót bólintottam de nem tudtam levenni a szemem róla.Igy kicsit ciki volt mert amikor nyitottam volna az ajtót melléfogtam és bevertem a kezem.
~Áu.-fogtam a fájó részt és mostmár a kezemre figyeltem.Istenem de ciki!
~Jól..-de mielőtt végigmondhatta volna inkább kispuriztam és elindultam a suliba.A suli előtt Virág futott elém és szorosan megölelt.
~Jajj már annyira hiányoztál.-visongott mint egy ovis kislány.Virgáról tudni kell,hogy nem ő a legokosabb.Ő is olyasmi mit a SZJG-ból Virág.Ha valaki nem olvasta volna a SZJG Virág emós és totál sötét.Na az én Virágom nem totál csak sötétebb mint mi.
~Jajj, te is nekem.-öleltem én is magamhoz szorosan.
~Ti is nekem!-ölelt meg minket David.Szemforgatva-mosolyogva- eláváltunk egymástól.
~Szia Dave!-köszöntünk egyszerre.Amúgy csak puszta véletlen,hogy 2 barátomat is úgy hivják ahogy a SZJG-ben.Túl sokat beszélek a SZJG-ről? Meglehet... :D
*Este*
Fáradtan lépkedtem Virággal az oldalamon és közben azon gondolkoztam mit csinálhat Harry.Nem vagyok normális.Esküszöm.Még alig..sőt nem is ismerem és rólla ábrándozok.Ahhj istenem!Miért csinálod ezt? Komolyan? Most? Ő? Miért? Áhh fantasztikus már beszélek is magamban.Uhh... -.-
-Hé Nini jól vagy?!-nézett rám a Virág furcsán.
-Mi?Ja?!Hát persze?Miért mit gondolsz?Hogy titokban álmodozok Harryről akit most ismertem meg.. vagyis nem is ismerem mégis totál bele vagyok esve?!Ez hülyeség!Hogy gondolhatsz ilyet?Pff...-hadartam.
-Akkor jó!-mosolygott majd elkezdett boldogan ugrándozni.Még jó,hogy Virág nem annyira okos.Nem is értem,hogy vették fel oda ahová járok.Hmm ezen még nem is gondolkoztam.
-Na holnap beszélünk!-puszilt arcon-Sziaaaaaa!-visitozott,mint egy 5 éves de ő már csak ilyen.
-Rendicsek!Holnap töri témazáró el ne felejtsd!-fenyegettem az ujammal mire megforgatta a szemét.
-Jajj már Nini!-fordult meg és felszaladt az ajtójukhoz vezető lépcsőn.
-Én szóltam!-kiáltottam mielőtt még becsukhatta volna.Meglepetésemre kinyit az ajtó és valaki bemutatott.Na kösz!Majd újra becsukódott.
-Durva volt!-kiabáltam.
*Otthon*
Itt ülök a szobámban és a törikönyv/füzet mellett gubbasztok és próbálom valahogy az agyamba verni azt a 10 oldalt amit holnapra kell megtanulni.Vagyis már csak 10 oldal amúgy volt az 20 is!Tömény töri!Remek!
*Kopp!kopp*
-Igen?-mondtam fáradtan közben ismételgettem magamban a mondatot.
-Ümm nem vagy éhes?-ez Harry!Rögtön felkaptam a fejem és vigyorogni kezdtem.Harry hozott be nekem 2 szendvicset!De édes máááár!
-Hát ömm.. ezt még meg kéne tanulnom ...-néztem vissza a füzetre-izéé hát ja!-néztem vissza Harryre!Nem kicsit voltam zavarban!Azthittem anya jött be vagy Avril de jujj!
-Egy kis szendvics belefér!-jött beljebb mosolyogva majd letetette az asztalomra és leült mellém a babzsákfotelomba.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá majd beleharaptam a finom de tényleg finom szendvicsbe amit Ő hozott nekem.
-Hmm ez finom!-mondtammiután lenyeltem...csak nem kéne eli szájjal beszélni előtte.Nem igaz?De...Úr isten én teljesen hülye vagyok!Fogd már be és rá figyelj!
-Mi van benne?-érdeklődtem mire elnevette magát.
-Nem adom ki a Styles receptet!-mondta komolyan persze a végén mind a kettőnkből kitört a röhögés.
-Styles recept?-húztam fel a szemöldököm majd újra beleharaptam a szendvicsbe.
-Igen!-bólintott
-Figyelj Nini!-váltott komolyra-Ümm...nos... hát ...hogy mondjam... nagyon szép lány vagy...-felhúztam a szemöldököm és lasabban rágtam-és nagyon tetszel nekem-na itt már félrenyeltem a Styles szendvicset!Köhögni kezdtem majd gyorsan ittam,hogy meg ne fulladjak.Már megint milyen ciki!
-Jézusom jól vagy?!-jött közelebb és megsimitotta a hátam amitől jóleső borzongás futott végig a testemen.
-Ümm persze!De ezt... mármint...hogytetszhetekénnekedamikorénegyteljesenátlagoslányvagyokésénnem ( hogy tetszhetek neked amikor én egy teljesen átlagos lány vagyok és én nem) -és ekkor éltem át életem első és leggyönyörűbb csókját.Megcsókolt!ÚR ISTEN! HARRY MEGCSÓKOLT!EZT UGYE NEM ÁLMODOM? KÉRLEK MOND,HOGY NEM ÁLMODOM!Kinyitottam a szemem és szembesültem a valóságga,hogy ez nem álom!Tényleg megcsókolt!Mosolyogva néztünk össze egymás homlokának döntve a fejünket(remélem érthetően fogalmaztam :/ szerk.)Mint, a filmekben!Tökéletes csók,tökéletes embertől!
-Tudom,hogy korai és nem is kell egyből válaszolnod mert megvárlak de lenne kedved velem ...-be sem tudta fejezni válaszul most én csókoltam meg.
2014.10.06 életem meghatározó és legboldogabb napja volt ebben biztos vagyok!
A nevem Nini Reed és Londonban éle anyukámmal, a nevelőapámmal és nemsokára az ő fiával Harryvel.Imádok zenélni,énekelni és legfőképpen rajzolni.Csupán 1 barátnőm van de ő igazi barát.Nos,igen.A suliban mindenki strébernek tartott mert kitűnő voltam kivéve az én csodálatos legjobb barátnőmet Virágot aki a világ legjobb barátnője.Ez jól meg mondtam de mindegy.Apukám 11 éves koromban elhunyt rákban ahogyan a nagypapám is.Amikor szomorú vagyok mindig kimegyek a temetőbe és átgondolom a dolgokat.Úgy érzem ott vannak velem és segitenek,amire mostanában nagy szükségem van.Nehéz elfogadni,hogy apu nincs többé és a helyét egy másik férfi veszi át.Félre ne értsétek szeretem őt csak azért én még nem dolgolztam föl teljesen apu elvesztését.Nem szeretek erről a témáról beszélni mert akkor mindig elfog a sirás és utálok sirni.Megpróbálok erősnek tűnni,hogy a kishugom (Avril) példát vehessen rólam.Imádom őt és igaz,hogy még nem érti ezt a dolgot de szeretném hogyha már elég nagy lesz és amikor elmondjuk neki ne törjön össze annyira mint mi.Próbáljuk kihúzni ameddig lehet de nemhiszem,hogy sokáig fogjuk birni.
~Reggel~
Korán ébredtem.Gondoltam csinálok egy kis reggelit a többieknek de anyu megelőzött.Amikor lementem a lépcsőn ő már nagyban készitette a palacsintát.
~Jó reggelt kincsem!-nos igen anyu még mindig becézget de azthiszem ez igy van rendjén.. :)
~Jó reggelt anyu!-mosolyogtam rá majd elkezdtünk beszélgetni Harry érkezéséről.Megbeszéltük,hogy mikor jön,hol alszik ...stb.Őszintén picit félek ettől az ideköltözős dologtól.Mi van ha egy flegma "rosszfiú"?Bele se merek gondolni,hogy fogjuk kibirni ha folyton bajba kerül,iszik,drogozik és minden nap a rendőrségen köt ki.Nem hiányzik ez nekünk.De nem vagyok előitéletes.Jobb szeretem előbb megismerni az embereket utánna véleményt alkotni róluk.Miután mindenki lejött és megreggeliztünk fölmentem a szobámba összeszedni magam,hogy mégis ne Micimackós pizsiben kócosan álljak a leendő mostohatesóm elé.Vicces lenne. :) Amikor lementem és megláttam ŐT (!!!) elakadt a szavam.Jajj ne.Fekete csőgatya fehér feszülős(!!!) atléta egy szintén fehér Convers cipővel...Jézusom...Azthiszem meghaltam!Velem az a baj,hogy nagyon de nagyon könnyen leszek szerelmes és utálom ezt az érzést.Na igen.A suliban azért voltak velem együtt,hogy a házim odaadjam nekik meg segitsek a dogában.Egyszóval kihasználtak.Napokig sirtam miattuk ők meg kiröhögtek,hogy tényleg elhittem,hogy egy stréberbe szerelmes lesz valaki.És persze naiv is vagyok mert nem egyszer hittem el,hogy ''tényleg szeretnek".Gondolataimból Avril szakitott ki.
~Nini,Nini nézzd Harry!-húzogatta a felsőmet mire észbekaptam
~Jajj bocsi...kicsit elgondolkoztam.Nini Reed vagyok!Szia!-nyújtottam kezet.
~Szia!Harry Styles!...-mosolygott 1000W-os mosollyal amitől nemkicsit felgyorsult a szivverésem és remegni kezdtek a lábaim.Na meg persze azok a huncut pillangók is feltámadtak a gyomromban.Ezt nevezik "szerelem első látásra'' dolognak ha nem tévedek.Már pedig nem szoktam!
~Biztosan elfáradtál az utazásban.Szeretnél pihenni?-kérdezte kedvesen anya mire Harry bólintott.
~Rendben!Nini megmutatja a szobád!-mondta anya mire Avril aranyosan köhögni kezdett.Rögtön elmosolyodtam ahogyan mindenki más.-Rendben akkor Nini és Avril megmutatják a szobád!-mosolygott anya
~Okés!Köszönöm!Gyere hercegnő!Mutassd meg a szobám!...-vette fel a nyakába a hugom aki önfeledten visitozni és nevetgélni kezdett és úgy indultunk el szobája felé.Amikor odaértünk Harry letette Avrilt és benyitott az újdonsült szobájába.-Klassz kis hely!Tetszik!...-nézett körbe mosolyogva majd zsebretett kézzel felénk fordult.
~Ömm...örülök,hogy tetszik!Akkor...jó pihenést!-mondtam közben teljesen zavarban voltam és éreztem,hogy vörösödni kezzd a fejem igy gyorsan becsuktam az ajtót és bementem a saját szobámba ami történetesen mellett van.Csak este mozdultam ki a szobámból az ebédet is a gép előtt ülve Virággal Skypezve ettem meg.Azt a pár percet amit Harryvel töltöttem rendesen kiveséztük és bár maradtam volna még vacsira már picit pofátlanság lett volna nem lemenni.Segitettem anyának megteriteni aztán mikor mindenki lennt volt megvacsiztunk.Nem birtam sokat enni ugyanis nem tudom miért valahogy a gyomrom borsónyi méretű volt és nem fért belém 1 rántotthúsnál és 10 szem sültkrumplinál több(És igen!Számoltam!).Amikor megvacsiztunk mindenki ment a dolgára én pedig leültem a nappaliban olvasni.A Szent Johanna Gimi a kedvenc könyvem, én másokkal ellentétben nem vagyok oda Cortezért én isnkább Arnld párti vagyok!A 2 könyvnél tartok és eddig fenomenális volt.Amúgy csak úgy mondom,néha pöppet túl lelkes vagyok. :) Egyszer persze,hogy érdekes rész közben -.-''- Avril bukkant fel és leült mellém.Jajj.
~Mond hugicám!-fordultam felé fájdalmas arccal mert nagyon jól tudtam,hogy valamiben segitenem kell neki és itt kell hagynom a könyvem.
~Nem tudok elaludni.Olvasol nekem mesét?-nézett rám angyalian és a kis gödröcskéje-ami egyébként nekem is van és amit egyébként imádok- még rátett egy lapáttal az igy is rendkivül édes pofijára.
~Jajj Avril.Ne most.Olyan érdekes résznél tartok.Nem birnál most mese nélkül elaludni?-nyöszörögtem mire lebiggyesztette az alsó ajkát és kicsordult egy könycsepp a szeméből.
~30 perc múlva~
~És akkor boldogan éltek mig meg nem haltak!-csuktam be a könyvet.VÉGRE!Sikerült elaludnia viszont már elég késő volt és én is álmos voltam igy inkább eltettem a könyvet és eltettem magam holnapra. Good Night! :)
~Reggel~
Reggel elég későn keltem az este miatt.Sajnos ha nem fekszem le korán reggel soká kelek fel.Felültem az ágyban és megláttam a reggelimet az kisasztalomon.Elmosolyodtam mert biztos voltam benne,hogy anya hozta be nekem.Gyorsan fölöltöztem megfésülködtem és mivel nem volt kedvem kivasalni a hajam (átkozott göndör haj amit egyébként imádok csak nehéz kezelni) mindkét oldalról egy tincset hátratűztem.Apa mindig aztmondta,hog ilyenkor olyan vagyok mint egy kis indián.Elmosolyodtam az emléken majd gyorsan megráztam a fejem és folytattam a reggeli teendőimet.Amikor lementem megláttam Harryt egy ...egy alsóban. o.O Mit keres "reggel'' 11 órakor egy alsóban a nappaliban? Áhááá szóval ő sem koránkelő.Pont mint Avril.Na ja.Órákig könyörgök neki mire képes felkelni.Hajj.Már a gondolattól is elfáradok. :)
~Jó reggelt!-mondtam mosolyogva és próbáltam nyugodt maradni de belül tomboltam..Azthiszem Harry...izééé.... bejön.Jajj!
~Reggelt!-mondta reggeli rekedtes hagján amitől majdnem elolvadtam.Miket beszélek?Hiszem még csak most ismertem meg.Délután be kell mennem a suliba szóval elkezdtem összepakolni a cuccaim,lefürödtem és újra felöltöztem.Leszaladtam a lépcsőn a hátuzsákommal a hátamon.Próbáltam lazának tünnk mert ugye ő is ott volt.Mármint nem nagyon figyelt mert el volt merülve a telefonjában de akkor is ott volt.Felkaptam egy almát a gyümikosárból és beleharaptam.
~Ümm..-nyeltem le az almát-Nekem suliba kell mennem.-mondtam remegő hangon.A gyomrom liftezett és azok a rakoncátlan pillangók is felébredtek.Pfejj. -.-"
~O-oké.-mosolygott mire aprót bólintottam de nem tudtam levenni a szemem róla.Igy kicsit ciki volt mert amikor nyitottam volna az ajtót melléfogtam és bevertem a kezem.
~Áu.-fogtam a fájó részt és mostmár a kezemre figyeltem.Istenem de ciki!
~Jól..-de mielőtt végigmondhatta volna inkább kispuriztam és elindultam a suliba.A suli előtt Virág futott elém és szorosan megölelt.
~Jajj már annyira hiányoztál.-visongott mint egy ovis kislány.Virgáról tudni kell,hogy nem ő a legokosabb.Ő is olyasmi mit a SZJG-ból Virág.Ha valaki nem olvasta volna a SZJG Virág emós és totál sötét.Na az én Virágom nem totál csak sötétebb mint mi.
~Jajj, te is nekem.-öleltem én is magamhoz szorosan.
~Ti is nekem!-ölelt meg minket David.Szemforgatva-mosolyogva- eláváltunk egymástól.
~Szia Dave!-köszöntünk egyszerre.Amúgy csak puszta véletlen,hogy 2 barátomat is úgy hivják ahogy a SZJG-ben.Túl sokat beszélek a SZJG-ről? Meglehet... :D
*Este*
Fáradtan lépkedtem Virággal az oldalamon és közben azon gondolkoztam mit csinálhat Harry.Nem vagyok normális.Esküszöm.Még alig..sőt nem is ismerem és rólla ábrándozok.Ahhj istenem!Miért csinálod ezt? Komolyan? Most? Ő? Miért? Áhh fantasztikus már beszélek is magamban.Uhh... -.-
-Hé Nini jól vagy?!-nézett rám a Virág furcsán.
-Mi?Ja?!Hát persze?Miért mit gondolsz?Hogy titokban álmodozok Harryről akit most ismertem meg.. vagyis nem is ismerem mégis totál bele vagyok esve?!Ez hülyeség!Hogy gondolhatsz ilyet?Pff...-hadartam.
-Akkor jó!-mosolygott majd elkezdett boldogan ugrándozni.Még jó,hogy Virág nem annyira okos.Nem is értem,hogy vették fel oda ahová járok.Hmm ezen még nem is gondolkoztam.
-Na holnap beszélünk!-puszilt arcon-Sziaaaaaa!-visitozott,mint egy 5 éves de ő már csak ilyen.
-Rendicsek!Holnap töri témazáró el ne felejtsd!-fenyegettem az ujammal mire megforgatta a szemét.
-Jajj már Nini!-fordult meg és felszaladt az ajtójukhoz vezető lépcsőn.
-Én szóltam!-kiáltottam mielőtt még becsukhatta volna.Meglepetésemre kinyit az ajtó és valaki bemutatott.Na kösz!Majd újra becsukódott.
-Durva volt!-kiabáltam.
*Otthon*
Itt ülök a szobámban és a törikönyv/füzet mellett gubbasztok és próbálom valahogy az agyamba verni azt a 10 oldalt amit holnapra kell megtanulni.Vagyis már csak 10 oldal amúgy volt az 20 is!Tömény töri!Remek!
*Kopp!kopp*
-Igen?-mondtam fáradtan közben ismételgettem magamban a mondatot.
-Ümm nem vagy éhes?-ez Harry!Rögtön felkaptam a fejem és vigyorogni kezdtem.Harry hozott be nekem 2 szendvicset!De édes máááár!
-Hát ömm.. ezt még meg kéne tanulnom ...-néztem vissza a füzetre-izéé hát ja!-néztem vissza Harryre!Nem kicsit voltam zavarban!Azthittem anya jött be vagy Avril de jujj!
-Egy kis szendvics belefér!-jött beljebb mosolyogva majd letetette az asztalomra és leült mellém a babzsákfotelomba.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá majd beleharaptam a finom de tényleg finom szendvicsbe amit Ő hozott nekem.
-Hmm ez finom!-mondtammiután lenyeltem...csak nem kéne eli szájjal beszélni előtte.Nem igaz?De...Úr isten én teljesen hülye vagyok!Fogd már be és rá figyelj!
-Mi van benne?-érdeklődtem mire elnevette magát.
-Nem adom ki a Styles receptet!-mondta komolyan persze a végén mind a kettőnkből kitört a röhögés.
-Styles recept?-húztam fel a szemöldököm majd újra beleharaptam a szendvicsbe.
-Igen!-bólintott
-Figyelj Nini!-váltott komolyra-Ümm...nos... hát ...hogy mondjam... nagyon szép lány vagy...-felhúztam a szemöldököm és lasabban rágtam-és nagyon tetszel nekem-na itt már félrenyeltem a Styles szendvicset!Köhögni kezdtem majd gyorsan ittam,hogy meg ne fulladjak.Már megint milyen ciki!
-Jézusom jól vagy?!-jött közelebb és megsimitotta a hátam amitől jóleső borzongás futott végig a testemen.
-Ümm persze!De ezt... mármint...hogytetszhetekénnekedamikorénegyteljesenátlagoslányvagyokésénnem ( hogy tetszhetek neked amikor én egy teljesen átlagos lány vagyok és én nem) -és ekkor éltem át életem első és leggyönyörűbb csókját.Megcsókolt!ÚR ISTEN! HARRY MEGCSÓKOLT!EZT UGYE NEM ÁLMODOM? KÉRLEK MOND,HOGY NEM ÁLMODOM!Kinyitottam a szemem és szembesültem a valóságga,hogy ez nem álom!Tényleg megcsókolt!Mosolyogva néztünk össze egymás homlokának döntve a fejünket(remélem érthetően fogalmaztam :/ szerk.)Mint, a filmekben!Tökéletes csók,tökéletes embertől!
-Tudom,hogy korai és nem is kell egyből válaszolnod mert megvárlak de lenne kedved velem ...-be sem tudta fejezni válaszul most én csókoltam meg.
2014.10.06 életem meghatározó és legboldogabb napja volt ebben biztos vagyok!
Sziaaaasztok Pandúrok!
Sajnálom,hogy nem hoztam a hétvégén de nem volt net mert festjük a szobámat! <3 Soooo sorry <3 De megirtam a sztorikat szóval fogadjátok nagy-nagy szeretettel...
Szerintem nem lett valami nagyon jó de a következő stori Petra névre lett megirva!<3
-Sajnálom már nem hiszek neked! Kérlek menj el! ...-mondtam sírva.Szívem szakadt meg de megcsalt
- Higgyj nekem... nem úgy történt ahogy gondolod... kérlek kicsim tudod hogy szeretlek!... -mondta már ő is majdnem sírva.
-Tudom!Csak nem eléggé! -majd rácsuktam az ajtót és felrohantam a szobámba, bedőltem az ágyba és ott sírtam tovább. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette.Minden olyan tökéletes volt úgy beszéltük meg hogy ma együtt ebédelünk az anyukájàval és annyira boldog voltam aztán elment hogy van egy elintéznivalója én pedig gondoltam elmegyek addig kávézni de amikor bementem a kàvézôba megláttam Harryt egy másik lánnyal aki épp a karját simogatta és nevetett.Elakartam rohanni de a tàskàm beleakadt a kilincsbe ami automatikusan bevágta az ajtót aminek hangja is volt! Harryék (és mindenki mas) engem nézett. Gyorsan leakasztottan a táskát a kilincsről és elfutottam.Hazz viszotn utánnamfutott de csak itthon ért utól a többit pedig már tudjátok.
megcsörrent a telóm és "meglepetésemre" az Ő neve villogott rajta.Hagytam had csörögjön majd miután elegem lett belőle gondoltam felveszem de már nem Hazz hanem az anyukája neve villogott a készülék képernyőjén. Nagyon szeretem az anyukàjàt de most senkivel sem volt kedvem beszélni!
*Hazz szemszöge*
Már vagy 10 üzenetet küldtem és 20x hivtam Petrát de nem veszi fel amit meg is birok érteni de tényleg félreértette a helyzetet Barbie az exem és beszélni szerettem volna vele, hogy hagyja abba a hivogatàsokat és az SMS-eket de ő azt hitte azért megyek oda, hogy újra együtt legyünk és mielőtt elmondtam volna neki miért is vagyok ott elkezdte simogatni a kezem és ezt látta meg Petra... én tényleg nem csalnàm meg őt mert nagyon szeretem és nekem ő az a bizonyos "igazi"
-Szia kicsim! -mondta anya vidáman de mikor meglátta hogy nem vagyok a toppon leült mellém -Mi a baj?... -kérdezte már ő is szomorúan
-Barbie!...-mondtam dühösen és csalódottan.
-Jajj mit tett már megint?
-Folyton hívogatott meg SMS-eket küldözgetett és mondtam neki hogy beszéljünk de félértette és épp rosszkor volt ott Petra.... -magyaráztam szomorúan... nagyon dühös vagyok Barbiera.. ha miatta vesztem el életem szerelmét nem fog érdekelni hogy lány....
-Ouhhh tipikus félreértés... próbáltàl már beszélni vele?.. -simitotta meg a kezem gyengéden.
-Nem! Ez még nem jutott eszembe! - flegmâztam amit hamar még is bántam -Oouh bocsi csak annyira kiborító hogy most Barbie miatt elveszithetem... -vágtam bele az asztalba a fejem mire anya megsimogatta azt
-Van egy ötletem.........
*Petra szemszöge*
Már eléggé megnyugodtam ahhoz hogy megnézzem az üzeneteimet ,,Egy csomó Harrytől bla bla bla ...mind arról hogy bocsássak meg nem úgy történt félreértem meg hogy vegyem fel.Csak a szokásos ..na azt várhatja! De voltak üzeneteim Annetől is amit természetesen megnéztem és azt irta hogy találkozzunk a parkban.Végülis vele szeretek beszélni. Gyorsan felkaptam a kabátom és a cipőm majd elindultam ....
Leültem egy padra és vártam.... egyszer valaki befogta a szemem mire mosolyogni kezdtem.
-Szia Anne!... -köszöntem majd adtam neki 2 puszit
-Szia drágám!.. -ült le mellém.. -Mesélj...-tűrt el az arcomból egy kósza tincset de mielőtt beszélni kezdtem volna meghallottunk egy gitárszólót és egy gyönyörű hangot.Körbenéztem és megláttam ŐT gitárral a kezében és egy halvány mosollyal az arcán.Lefagytam!Csak ültem és néztem a közeledő barátom. Mikor odaért letérdelt élem és ott folytatta a dalt ami gyönyörű volt!
-Kicsim! Tényleg félreértés volt!Soha nem csalnálak meg! Nekem te vagy az igazi... és hogy ezt bebizonyítsam.... -nyúlt a zsebébe és elővett egy fekete kis dobozkàt majd kinyitotta én meg köpni-nyelni nem tudtam..
-Hozzàm jössz? -kérdezte remegő hanggal
-I-igeeen! -kiabáltam boldogan majd beleugrottam a nyakàba (persze nem szó szerint) Miután össze-vissza ölelgettem lassan,óvatosan eltolt magától és megcsókolt.Újra boldog voltam hiszen félreértettem és úr isten... a világ legjobb,legédesebb,legaranyosabb,legcukibb -és még sorolhatnám-fiúja most kérte meg a kezem.Ezt ...ezt fel sem birom fogni.Csodálatos érzés amikor olyannal élheted le az életed akivel mindig is szeretted volna.
*10 év múlva*
Pontosan 10 éve,hogy a férjem megkérte a kezem és 10 éve,hogy én vagyok a világ legboldogabb embere.Ma van a kislányunk,Piper 6 születésnapja amire már mindenki nagyon készül főleg Harry.Oda-vissza vannak egymásért és ezt annyira jó látni.Amikor sikitozva jönnek le a lépcsőn-igen,Harry is sikitozik néha össze is tévesztem,hogy kié a hang-,amikor Brunoval a kertben rohangásznak és az apa-lánya nap.Igaz,hogy akkor én nem vagyok a képben de Piper mindent elmesél ami aznap történik vele!A boldogság egyetlen titka az őszinte,tiszta szeretet és nállunk ez mindig megvan. Boldog vagyok mert van egy csodálatos férjem, egy csodálatos kislányom ...az életem kifogásolhatatlan.
-Anyu,anyu,anyu!Brunonak kiskutyái vannak! Gyere gyorsan nézzd meg olyan cukik!-rohant be vidáman Piper,megfogta a kezemet és kihúzott a házból egyenesen a kertbe ahol 4 pici kutya feküdt a fűben.Tényleg nagyon aranyosak voltak.
-És meg is akarod őket tartani?-kérdeztem szemöldököm felhúzva
-Igen!-térdelt le a picikhez Piper.
-Mindet?-kérdeztem mostmár kicsit kétségbeesetten..
-Igen anyu!-forgatta a szemét majd elnevette magát.Jujj!Mindet???! 5 kutya??! Jézusom!
-Sziasztok!-szólalt meg egy ismerős hang.Hátranéztem és a férjem vigyorgó arcával találtam szembe magam.
-Szia Mano!-csókoltam meg.
-Hogy telt a....-kezdte vidáman majd meglátta a 4 kiskutyust és elkerekedtek a szemei.-Aztaaaa...-mondta sokkoltan.
-Szia apuci!-köszönt ő is Hazznak majd visszafordult.
-5 kutya?!-kérdezte olyan WTF?! fejjel mire elnevettem magam.
-5 kutya drágám!5 kutya!
2014. október 1., szerda
Hellobello!
Nos, a sztorikat csak hétvégén tudom hozni mert 8 osztály szeretnék jó suliban elhelyezkedni,felvételi,előkészitő,gyakorlások..... rengeteg tanulnivaló van... Szóval mindig hétvégén jönnek a részek :) <3 És nagyon szépen köszönöm a 300+ megtekintést <3 irtó jól esik,hogy ennyien nézitek :) <3
Nos, a sztorikat csak hétvégén tudom hozni mert 8 osztály szeretnék jó suliban elhelyezkedni,felvételi,előkészitő,gyakorlások..... rengeteg tanulnivaló van... Szóval mindig hétvégén jönnek a részek :) <3 És nagyon szépen köszönöm a 300+ megtekintést <3 irtó jól esik,hogy ennyien nézitek :) <3
2014. szeptember 27., szombat
Hey,hey,hey!
Megjöttem a 18+résszel! Szerintem ez életem legrosszabb sztorija!Rövid lett és unalmas.... Nagyon sajnálom én nem birok 18+ irni! Ha kérsz másikat irok <3 :)
Harryvel több,mint 3 évig jártunk és a napokban házasságot kötöttünk.Abban a pillanatban mi voltunk a legboldogabbak a világon,amikor kimondhattuk a boldogító igent :).Épp a nászútra indultunk,amikor az egyik barátnőm megállított:
-Hé Clara!Vidd ezt magaddal!-mondta,majd átnyújtott egy fogamzásgátló tablettás dobozt.
-Ne hülyülj!-nevettem-Nem lesz rá szükségem!!!
Te tudod!De,ha teherbe ejt.....én szóltam!-forgatta a szemét.
Majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
-Hazz!Hová viszel?-érdeklődtem
-Hát Mrs. Styles.........majd meglátod.-mondta,majd kacsintott és egy kaján vigyort is mellékelt hozzá.Sejtettem,hogy mi folyik itt.A nászéjszakán akarja elvenni a szüzességemet.Hamar a kis tengerparti kis nyaralóhoz értünk és mikor kiszálltunk a kocsiból felkapott és becipelt.
-Egy hercegnőnek még csak sétálnia sem kell. ;)-vigyorodott el annyira édes és törődő volt mindig.Folyton a kedvemben járt és mindig azt akarta,hogy hercegnőek érezzem magam.
Bent lerakott és bezárta az ajtót.Vadul kezdett csókolni,mégis gyengéden.Imádtam a csókját..Betolt a hálóba és levetkőztetett egy szál bugyira.Kicsit...na jó nagyon szégyenlős voltam de felkészültem rá.
-Hazz!Ez nem fair!Vetkőzz!-utasítottam.
Kicsit meglepődött,de mosollyal az arcán folytatta.Szexisen vette le magáról ruhadarabjait és boxerét már én hámoztam le róla.Mikor megláttam a méretét megijedtem egy kicsit,majd kezembe vettem.
-Ma nem lesz kínzás!
Miután kimondta ezt hanyatt fektetett,levette az utolsó ruhadarabomat.A fiókhoz sietett és kivett egy kis tasakot.Kivette belőle az óvszert és felgörgette.
-Mehet?-nézett fel rám kérdőn mire aprót bólintottam
-Figyelj ha nem akarok...
-Hazz,édes bizom benned és akarom!-csókoltam meg amolyan bátoritó csók volt mindkettőnk számára.
Ezzel belém hatolt.Lassan kezdett mozogni,ugyanis méretét hamar sikerült megszoknom,de meg kell hagyni .....HATALMAS!!!!!!!
Egyre gyorsabban tolt és egyre hangosabbak voltunk.Hazz vállába haraptam és elmentem.Pár perccel később ő is követett.
-Nagyon fájt?-kérdezte miután helyreállt a légzésünk és közben homlokoncsókolt.
-Nem fájt!Nagyon szeretlek Hazz és köszönöm,hogy vigyáztál rám!-nyomtam még egy utolsó csókot édes szájára majd odabújtam hozzá, ő gondosan betakargatott mindkettőnket és elaludtunk.
Megjöttem a 18+résszel! Szerintem ez életem legrosszabb sztorija!Rövid lett és unalmas.... Nagyon sajnálom én nem birok 18+ irni! Ha kérsz másikat irok <3 :)
Harryvel több,mint 3 évig jártunk és a napokban házasságot kötöttünk.Abban a pillanatban mi voltunk a legboldogabbak a világon,amikor kimondhattuk a boldogító igent :).Épp a nászútra indultunk,amikor az egyik barátnőm megállított:
-Hé Clara!Vidd ezt magaddal!-mondta,majd átnyújtott egy fogamzásgátló tablettás dobozt.
-Ne hülyülj!-nevettem-Nem lesz rá szükségem!!!
Te tudod!De,ha teherbe ejt.....én szóltam!-forgatta a szemét.
Majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.
-Hazz!Hová viszel?-érdeklődtem
-Hát Mrs. Styles.........majd meglátod.-mondta,majd kacsintott és egy kaján vigyort is mellékelt hozzá.Sejtettem,hogy mi folyik itt.A nászéjszakán akarja elvenni a szüzességemet.Hamar a kis tengerparti kis nyaralóhoz értünk és mikor kiszálltunk a kocsiból felkapott és becipelt.
-Egy hercegnőnek még csak sétálnia sem kell. ;)-vigyorodott el annyira édes és törődő volt mindig.Folyton a kedvemben járt és mindig azt akarta,hogy hercegnőek érezzem magam.
Bent lerakott és bezárta az ajtót.Vadul kezdett csókolni,mégis gyengéden.Imádtam a csókját..Betolt a hálóba és levetkőztetett egy szál bugyira.Kicsit...na jó nagyon szégyenlős voltam de felkészültem rá.
-Hazz!Ez nem fair!Vetkőzz!-utasítottam.
Kicsit meglepődött,de mosollyal az arcán folytatta.Szexisen vette le magáról ruhadarabjait és boxerét már én hámoztam le róla.Mikor megláttam a méretét megijedtem egy kicsit,majd kezembe vettem.
-Ma nem lesz kínzás!
Miután kimondta ezt hanyatt fektetett,levette az utolsó ruhadarabomat.A fiókhoz sietett és kivett egy kis tasakot.Kivette belőle az óvszert és felgörgette.
-Mehet?-nézett fel rám kérdőn mire aprót bólintottam
-Figyelj ha nem akarok...
-Hazz,édes bizom benned és akarom!-csókoltam meg amolyan bátoritó csók volt mindkettőnk számára.
Ezzel belém hatolt.Lassan kezdett mozogni,ugyanis méretét hamar sikerült megszoknom,de meg kell hagyni .....HATALMAS!!!!!!!
Egyre gyorsabban tolt és egyre hangosabbak voltunk.Hazz vállába haraptam és elmentem.Pár perccel később ő is követett.
-Nagyon fájt?-kérdezte miután helyreállt a légzésünk és közben homlokoncsókolt.
-Nem fájt!Nagyon szeretlek Hazz és köszönöm,hogy vigyáztál rám!-nyomtam még egy utolsó csókot édes szájára majd odabújtam hozzá, ő gondosan betakargatott mindkettőnket és elaludtunk.
2014. szeptember 22., hétfő
Pandúrok!
Az első KE sztori Cass névre lett megirva!:) Remélem tetszeni fog! :D Ha tetszett kommentben kérhettek további KE szorikat <3 :D
Ezt a sztorik:Avril Lavigne-When you're gone cimű száma ihlette :D
I always needed time on my own
/Mindig szükségem volt a magányra/
I never tought I'd need you there when I cry
/Nem tudtam, hogy kellesz nekem akkor is, mikor sírok/
And the days feel like years when i'm alone
/A napok éveknek tűnnek, ha egyedül vagyok/
And the bed where you lie is made up on your side
/És az ágyat,amiben feküdtél mindig megvetem a te oldaladon is/
When you walk away I count
the steps that you take
/Mikor elmész számolom a lépteidet/
Do you see how much I need you right now?
/Nem veszed észre, hogy szükségem van rád?!/
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
//Mióta elmentél
A szívem minden darabjának hiányzo/
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
/Mióta elmentél
Az arc is, amit eddig ismertem, hiányzik/
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
/Mióta elmentél
A szavak, amiket hallani akarok, hogy átsegítsenek
Kicsit elviselhetőbbé teszik a hiányod/
I miss you!
/Hiányzol!/
Vetettem lapra az érzéseimet de benyitott a tesóm Piper.A füzetet gyorsan összecsuktam majd elrejtettem a hátam mögött de tudtam,hogy Pipert úgysem birom becsapni ő a legjobb barátnőm és nagyon szeretem de a fájdalmamon még ő sem tud javitani hiszen életem szerelmét vesztettem el! A könnyeimet gyorsan letöröltem felvarázsoltam egy mosolyt de tudtam,hogy ezt most nem úszom meg. Piper összekulcsolt kezekkel felhúzott szemöldökkel leült velem szemben.
-Ne már Cass....megint Niall?...-nézett a szemembe és csak bólintottam és lehajtott fejjel ujra elkezdtem zokogni
-Gyere ide!...-tárta szét a karját majd megölelt.-Ez mi?-vettem el a hátam mögül a füzetem ami próbáltam visszaszerezni de ő magasabbnak és erősebbnek bizonyult.
-Kérlek Piper!Add vissza!-néztem rá kétségbeesetten. Azt a dalt még nem mutattam meg senkinek és nem is áll szándékomban.
-Ezt te irtad?-olvasta nagy szemekkel.Sóhajtva leültem az ágyra hát ezen már nem birok változtatni...meglátta.
-Igen!Tudom,hogy rossz de valamivel ....-folytattam volna de Piper közbevágott
-Miről beszélsz? Ez..ez csodálatos és olyan megható...-könnyezett be amitől én is sirni kezdtem mert amit leirtam az...az mind igaz és Niallről-ről szól és előtörtek bennem a régi emlékek.Borzasztóan hiányzik,nélküle egy nagy senki vagyok!
-Énekelnél belőle?...-nézett rám izgatottan mire egyre hevesebben kezdett dobogni a szivem.Nem akartam,hogy megtalálja,nem akartam,hogy tudja,nem akartam ezt az egészet!
-Nincs zene!-találtam ki valamit csakhogy ne kelljen neki énekelnem.Imádok énekelni de nem mások előtt.Piper kirohant majd kb 2 perc múlva visszatért egy gitárral a kezében.Ohh a fenébe!
-Mostmár vaaaaan!-mosolygott őszintén...na igen ami nekem már soha nem fog menni.Milyen szép is volt régen.Mennyit nevettünk vele...Niallnek nagyon különleges és vicces nevetése van de egyben irtó aranyos is.Egyszerűen nem birom elfelejteni!Nekem mindig is ő marad a szerelmem!Ha majd egyszer talán újra szerelmes leszek ő mindig ott lesz...a szivemben!
§Később§
Piper elráncigatott egy kávézóba ahol aztmondta,hogy van egy meglepetése....mivel kiváncsi ember vagyok eljöttem.Amikor kikértük az italainkat és a sütieinket leültünk és Piper elkezdett mindenféle hülyeségről beszélni de ez sem vigasztalt.Túlságosan fájt és hiányzott!
-Jó napot,hölgyeim és uraim!Mostantól kezdetét veszi a délutáni karaokeparty!Nagyon sokan jelentkeztek aminek mi nagyon örülünk!Mindenkinek sok sikert kivánunk és győzzön a legjobb!....-nevetett egy körülbelül a 30 éveiben járható férfi.Öltönyben és farmernadrágban volt ami elegánsá de egyben lazává és fiatalossá tette.De nem értettem valamit...
-Karaokepartyra hoztál?-fordultam vissza Piperhez aki csak vigyorgott.
-Ohh ez csak része a meglepinek...-kacsintott még mindig vigyorogva ami bevallom kissé idegesitett.Nem értettem miről beszélt de nem is volt időm rákérdezni mivel elindult a zene és a karaokeparty kezdetét vette.
Már sötét van és még mindig itt vagyunk és hallgassuk a jó és a kevésbé jó tehetségeket.
-Köszönjük szépen!...-álitotta le az egyik kevésbé jó tehetséget -A következő versenyzőink Piper és Cassandra Reed akik saját számmal érkeztek.-nekem elkerekedtek a szemeim és az állam kb a padlót súrolta.Mérgesen néztem Piperre aki angyalian mosolygott és húzni kezdett a szinpad felé.Ő leült a hátam mögé és elővette a gitárt majd elkezdte játszani az én dalom?!Mi a fenét képzelt?Uhh csak érjünk haza Piper csak érjünk haza!
-I always needed time on my own-kezdtem bele félénken.
I never tought I'd need you there when I cry.....- A pulzusom hirtelen az egekbe emelkedett mert megláttam ŐT!Őt aki a világot jelentette nekem!Akivel már több, mint 1 éve,hogy nem találkoztam!De mit keres ő itt? Ahogy láttam ő is eléggé meglepődött mert neki is tenniszlabda méretűre nőttek a szemei és a száját is eltátotta , úgy nézett rám mintha szellemet látott volna.Szerencsére gyorsan kapcsoltam és folytattam igy senki sem vette észre hogy pöppet lehidaltam.
And the days feel like years when i'm alone
And the bed where you lie is made up on your side
When you walk away I count
the steps that you take
Do you see how much I need you right now?
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
I miss you!
I've never felt this way before
Everything that I do reminds me of you
And the clothes you left,they
lie on the floor
And they smell just like you, I
love the things that you do
When you walk away I count
the steps that you take
Do you see how much I need you right now?
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
I miss you!
We were made for each
Out here forever
I know we were ,yeah
And all I ever wanted was for
you to know
Everything I'd do I'd give my
heart and soul
I can hardly breathe I need to
feel you here with me, yeah
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
I MISS YOU!......-fejeztem be ismét könnyezve.Mindenki hangos tapsolásba és fütyülésbe kezdett de engem csak egy ember érdekelt aki még mindig hihetetlen arckifejezéssel állt ott.
-Hát lányok ez nem volt semmi!-jött fel mellénk a műsorvezető Ron.
-Köszönjük!...-mondtuk egyszerre,mosolyogva bár részemről megintcsak arra a hamis mosolyra telt.Lehet,hogy csak képzelődöm?Talán csak...talán megőrültem vagy tényleg itt van Niall.
-És ezt ti irtátok?-tett fel egy kérdést amire nem is igazán figyeltem oda.Szemeimmel Niallt kerestem de nem találtam sehol.Biztos csak képzelődtem.Pedig azthittem,hogy...mit hittem?Hogy majd 1 év után véletlenül összefutunk pont akkor amikor egy róla szóló dalt éneklek?Ez teljesen lehetetlen!
-Igen vagyis csak Cass-mondta a tesóm büszkeséggel a hangjában.
-Wáow tehetséges vagy az egyszer biztos és a dal is eszméletlen volt... na meg a hangod!-bókolt Ron mire picit elpirultam.Még soha senki nem mondott még nekem ilyet.Valőszinűleg azért mert még senki sem hallotta a dalt.Persze Piper kivétlével.
-Ömm köszönöm!...-bólintottam zavartan majd olyan gyorsan amilyen gyorsan csak birtam lementem a szinpadról.
-A zsűri most félrevonul!-jelentette be Ron majd ő is lejött a szinpadról és elment a zsűrivel egy szobába.
-Piper!Megőrültél?!-vontam rögtön kérdőre a tesóm.Nagyon haragudtam rá amiért igy hátbatámadott!
-Dehogy...-legyintett vigyorogva...ohh majd letörlöm én a képedről azt a vigyort...
-Sziasztok!...-halottam meg 5 nagyon ismerős hangot!Féltem megfordulni,főleg,hogy láttam Piper arckifejezését.De erőt vettem magamon és megfordultam.Talált, süllyedt!
-Sziasztok!...-köszöntünk egyszerre de én még mindig nem tértem vissza a sokkból.Mégsem őrültem meg!Itt áll teljes életnagyságban...előttem!
-Hölgyeim és uraim!A zsűri döntött!A nyertesek pedig................-húzta az időt ahogy szokás....-Nem meglepően Piper és Cassandra Reed When You're Gone cimű számukkal....-nevetett majd mindeki hangosan tapsolni kezdett mi meg felmentünk a szinpadra és átvettük a boritékot amiben a nyertesnek járó összeg volt.
-Köszönjük szépen a zsűrinek,hogy nekünk adták ezt a pénzösszeget de nem fogadhatjuk el.-mondtam mire mindenki értetlenül nézett minket de Piper folytatta-Ezennel ezt a pénz szeretnénk odaadományozni a Red Nose alapitványnak!-fejezte be a tesóm mire mindeki "ohh"-gatni kezdett persze jó értelemben és újra hangosan tapsolni kezdtek.Lassan levonultunk a szinpadról.Ron még beszélt valamit de nem tudtam figyelni ugyanis Niall kézenfogott és kihúzott a helyiségből.
-Gyönyörű ez a dal és,hogy ezt te irtad....-kezdett bele rögtön de félbeszakitottam.
-A tiéd....neked irtam...-töröltem meg a szemem majd lehajtottam a fejem de Niall felemelte és megcsókolt.Annyira hiányzott már a csókja,az érintései,az illata,Ő!A csókunk hamar véget ért de amit ezután mondott az felülmúlhatatlan volt.
-Annyira sajnálom,hogy elhagytalak egy utolsó bunkó alak vagyok de megbántam...folyton csak rád gondoltam és amikor megláttalak,hogy énekelsz az olyan volt mintha egy angyal énekelt volna!Az én angyalom!Nagyon-nagyon hiányzol!-fogta meg a kezem én rákulcsoltam az övére
-Te is nekem!-döntöttem a homlokom az övének és most én csókoltam meg.Belevittem minden érzelmet amit csak tudtam.
-Szeretlek Cassandra Reed!-mondta miután elváltunk egymástól.
-Én is szeretlek téged Niall Horan!-mosolyogtam.Ez a mosoly más volt...ez a mosoly őszinte volt!
Az első KE sztori Cass névre lett megirva!:) Remélem tetszeni fog! :D Ha tetszett kommentben kérhettek további KE szorikat <3 :D
Ezt a sztorik:Avril Lavigne-When you're gone cimű száma ihlette :D
I always needed time on my own
/Mindig szükségem volt a magányra/
I never tought I'd need you there when I cry
/Nem tudtam, hogy kellesz nekem akkor is, mikor sírok/
And the days feel like years when i'm alone
/A napok éveknek tűnnek, ha egyedül vagyok/
And the bed where you lie is made up on your side
/És az ágyat,amiben feküdtél mindig megvetem a te oldaladon is/
When you walk away I count
the steps that you take
/Mikor elmész számolom a lépteidet/
Do you see how much I need you right now?
/Nem veszed észre, hogy szükségem van rád?!/
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
//Mióta elmentél
A szívem minden darabjának hiányzo/
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
/Mióta elmentél
Az arc is, amit eddig ismertem, hiányzik/
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
/Mióta elmentél
A szavak, amiket hallani akarok, hogy átsegítsenek
Kicsit elviselhetőbbé teszik a hiányod/
I miss you!
/Hiányzol!/
Vetettem lapra az érzéseimet de benyitott a tesóm Piper.A füzetet gyorsan összecsuktam majd elrejtettem a hátam mögött de tudtam,hogy Pipert úgysem birom becsapni ő a legjobb barátnőm és nagyon szeretem de a fájdalmamon még ő sem tud javitani hiszen életem szerelmét vesztettem el! A könnyeimet gyorsan letöröltem felvarázsoltam egy mosolyt de tudtam,hogy ezt most nem úszom meg. Piper összekulcsolt kezekkel felhúzott szemöldökkel leült velem szemben.
-Ne már Cass....megint Niall?...-nézett a szemembe és csak bólintottam és lehajtott fejjel ujra elkezdtem zokogni
-Gyere ide!...-tárta szét a karját majd megölelt.-Ez mi?-vettem el a hátam mögül a füzetem ami próbáltam visszaszerezni de ő magasabbnak és erősebbnek bizonyult.
-Kérlek Piper!Add vissza!-néztem rá kétségbeesetten. Azt a dalt még nem mutattam meg senkinek és nem is áll szándékomban.
-Ezt te irtad?-olvasta nagy szemekkel.Sóhajtva leültem az ágyra hát ezen már nem birok változtatni...meglátta.
-Igen!Tudom,hogy rossz de valamivel ....-folytattam volna de Piper közbevágott
-Miről beszélsz? Ez..ez csodálatos és olyan megható...-könnyezett be amitől én is sirni kezdtem mert amit leirtam az...az mind igaz és Niallről-ről szól és előtörtek bennem a régi emlékek.Borzasztóan hiányzik,nélküle egy nagy senki vagyok!
-Énekelnél belőle?...-nézett rám izgatottan mire egyre hevesebben kezdett dobogni a szivem.Nem akartam,hogy megtalálja,nem akartam,hogy tudja,nem akartam ezt az egészet!
-Nincs zene!-találtam ki valamit csakhogy ne kelljen neki énekelnem.Imádok énekelni de nem mások előtt.Piper kirohant majd kb 2 perc múlva visszatért egy gitárral a kezében.Ohh a fenébe!
-Mostmár vaaaaan!-mosolygott őszintén...na igen ami nekem már soha nem fog menni.Milyen szép is volt régen.Mennyit nevettünk vele...Niallnek nagyon különleges és vicces nevetése van de egyben irtó aranyos is.Egyszerűen nem birom elfelejteni!Nekem mindig is ő marad a szerelmem!Ha majd egyszer talán újra szerelmes leszek ő mindig ott lesz...a szivemben!
§Később§
Piper elráncigatott egy kávézóba ahol aztmondta,hogy van egy meglepetése....mivel kiváncsi ember vagyok eljöttem.Amikor kikértük az italainkat és a sütieinket leültünk és Piper elkezdett mindenféle hülyeségről beszélni de ez sem vigasztalt.Túlságosan fájt és hiányzott!
-Jó napot,hölgyeim és uraim!Mostantól kezdetét veszi a délutáni karaokeparty!Nagyon sokan jelentkeztek aminek mi nagyon örülünk!Mindenkinek sok sikert kivánunk és győzzön a legjobb!....-nevetett egy körülbelül a 30 éveiben járható férfi.Öltönyben és farmernadrágban volt ami elegánsá de egyben lazává és fiatalossá tette.De nem értettem valamit...
-Karaokepartyra hoztál?-fordultam vissza Piperhez aki csak vigyorgott.
-Ohh ez csak része a meglepinek...-kacsintott még mindig vigyorogva ami bevallom kissé idegesitett.Nem értettem miről beszélt de nem is volt időm rákérdezni mivel elindult a zene és a karaokeparty kezdetét vette.
Már sötét van és még mindig itt vagyunk és hallgassuk a jó és a kevésbé jó tehetségeket.
-Köszönjük szépen!...-álitotta le az egyik kevésbé jó tehetséget -A következő versenyzőink Piper és Cassandra Reed akik saját számmal érkeztek.-nekem elkerekedtek a szemeim és az állam kb a padlót súrolta.Mérgesen néztem Piperre aki angyalian mosolygott és húzni kezdett a szinpad felé.Ő leült a hátam mögé és elővette a gitárt majd elkezdte játszani az én dalom?!Mi a fenét képzelt?Uhh csak érjünk haza Piper csak érjünk haza!
-I always needed time on my own-kezdtem bele félénken.
I never tought I'd need you there when I cry.....- A pulzusom hirtelen az egekbe emelkedett mert megláttam ŐT!Őt aki a világot jelentette nekem!Akivel már több, mint 1 éve,hogy nem találkoztam!De mit keres ő itt? Ahogy láttam ő is eléggé meglepődött mert neki is tenniszlabda méretűre nőttek a szemei és a száját is eltátotta , úgy nézett rám mintha szellemet látott volna.Szerencsére gyorsan kapcsoltam és folytattam igy senki sem vette észre hogy pöppet lehidaltam.
And the days feel like years when i'm alone
And the bed where you lie is made up on your side
When you walk away I count
the steps that you take
Do you see how much I need you right now?
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
I miss you!
I've never felt this way before
Everything that I do reminds me of you
And the clothes you left,they
lie on the floor
And they smell just like you, I
love the things that you do
When you walk away I count
the steps that you take
Do you see how much I need you right now?
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
I miss you!
We were made for each
Out here forever
I know we were ,yeah
And all I ever wanted was for
you to know
Everything I'd do I'd give my
heart and soul
I can hardly breathe I need to
feel you here with me, yeah
When you're gone
The pieces of my heart are missing you
When you're gone
The face I came to know is missing too
When you're gone
The words I need to heart to
always get me trought
The day and make it ok
I MISS YOU!......-fejeztem be ismét könnyezve.Mindenki hangos tapsolásba és fütyülésbe kezdett de engem csak egy ember érdekelt aki még mindig hihetetlen arckifejezéssel állt ott.
-Hát lányok ez nem volt semmi!-jött fel mellénk a műsorvezető Ron.
-Köszönjük!...-mondtuk egyszerre,mosolyogva bár részemről megintcsak arra a hamis mosolyra telt.Lehet,hogy csak képzelődöm?Talán csak...talán megőrültem vagy tényleg itt van Niall.
-És ezt ti irtátok?-tett fel egy kérdést amire nem is igazán figyeltem oda.Szemeimmel Niallt kerestem de nem találtam sehol.Biztos csak képzelődtem.Pedig azthittem,hogy...mit hittem?Hogy majd 1 év után véletlenül összefutunk pont akkor amikor egy róla szóló dalt éneklek?Ez teljesen lehetetlen!
-Igen vagyis csak Cass-mondta a tesóm büszkeséggel a hangjában.
-Wáow tehetséges vagy az egyszer biztos és a dal is eszméletlen volt... na meg a hangod!-bókolt Ron mire picit elpirultam.Még soha senki nem mondott még nekem ilyet.Valőszinűleg azért mert még senki sem hallotta a dalt.Persze Piper kivétlével.
-Ömm köszönöm!...-bólintottam zavartan majd olyan gyorsan amilyen gyorsan csak birtam lementem a szinpadról.
-A zsűri most félrevonul!-jelentette be Ron majd ő is lejött a szinpadról és elment a zsűrivel egy szobába.
-Piper!Megőrültél?!-vontam rögtön kérdőre a tesóm.Nagyon haragudtam rá amiért igy hátbatámadott!
-Dehogy...-legyintett vigyorogva...ohh majd letörlöm én a képedről azt a vigyort...
-Sziasztok!...-halottam meg 5 nagyon ismerős hangot!Féltem megfordulni,főleg,hogy láttam Piper arckifejezését.De erőt vettem magamon és megfordultam.Talált, süllyedt!
-Sziasztok!...-köszöntünk egyszerre de én még mindig nem tértem vissza a sokkból.Mégsem őrültem meg!Itt áll teljes életnagyságban...előttem!
-Hölgyeim és uraim!A zsűri döntött!A nyertesek pedig................-húzta az időt ahogy szokás....-Nem meglepően Piper és Cassandra Reed When You're Gone cimű számukkal....-nevetett majd mindeki hangosan tapsolni kezdett mi meg felmentünk a szinpadra és átvettük a boritékot amiben a nyertesnek járó összeg volt.
-Köszönjük szépen a zsűrinek,hogy nekünk adták ezt a pénzösszeget de nem fogadhatjuk el.-mondtam mire mindenki értetlenül nézett minket de Piper folytatta-Ezennel ezt a pénz szeretnénk odaadományozni a Red Nose alapitványnak!-fejezte be a tesóm mire mindeki "ohh"-gatni kezdett persze jó értelemben és újra hangosan tapsolni kezdtek.Lassan levonultunk a szinpadról.Ron még beszélt valamit de nem tudtam figyelni ugyanis Niall kézenfogott és kihúzott a helyiségből.
-Gyönyörű ez a dal és,hogy ezt te irtad....-kezdett bele rögtön de félbeszakitottam.
-A tiéd....neked irtam...-töröltem meg a szemem majd lehajtottam a fejem de Niall felemelte és megcsókolt.Annyira hiányzott már a csókja,az érintései,az illata,Ő!A csókunk hamar véget ért de amit ezután mondott az felülmúlhatatlan volt.
-Annyira sajnálom,hogy elhagytalak egy utolsó bunkó alak vagyok de megbántam...folyton csak rád gondoltam és amikor megláttalak,hogy énekelsz az olyan volt mintha egy angyal énekelt volna!Az én angyalom!Nagyon-nagyon hiányzol!-fogta meg a kezem én rákulcsoltam az övére
-Te is nekem!-döntöttem a homlokom az övének és most én csókoltam meg.Belevittem minden érzelmet amit csak tudtam.
-Szeretlek Cassandra Reed!-mondta miután elváltunk egymástól.
-Én is szeretlek téged Niall Horan!-mosolyogtam.Ez a mosoly más volt...ez a mosoly őszinte volt!
Sziasztok Pandúrok!
Nos ebben a blogban *KE* (képzeld el) sztorikat lehet kérni kommentben!
Legyen benne,hogy kivel szeretnétek a sztorit és,hogy milyen névre legyen! <3 :)
Remélem tetszeni fognak a sztorik és sokan kommiztok majd! <3
Akivel kérni lehet sztorit:-Michael Clifford <3
-Ashton Irwin <3
-Luke Hemmings <3
-Calum Hood <3
-Niall Horan <3
-Zayn Malik <3
-Harry Styles <3
-Liam Payne <3
-Louis Tomlinson <3
Nos ebben a blogban *KE* (képzeld el) sztorikat lehet kérni kommentben!
Legyen benne,hogy kivel szeretnétek a sztorit és,hogy milyen névre legyen! <3 :)
Remélem tetszeni fognak a sztorik és sokan kommiztok majd! <3
Akivel kérni lehet sztorit:-Michael Clifford <3
-Ashton Irwin <3
-Luke Hemmings <3
-Calum Hood <3
-Niall Horan <3
-Zayn Malik <3
-Harry Styles <3
-Liam Payne <3
-Louis Tomlinson <3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)