"A boldogság csak rajtunk múlik.
Talán nem is a boldog befejezés a fontos,
hanem maga az élet!"
Már a századik próbálkozásom után elegem lett,a sok össze nem illő szóból.Képtelen vagyok összehozni egy dalt 1 hét alatt!Ez...ez lehetetlen! a ceruzát teljes erőmből odadobtam,ami hangos csapódással ütközött a fallal,majd a padlóval,de mégsem tört össze.Felálltam,odamentem a tárgy fölé,felvettem és megpróbáltam széttörni,de ahogy a dalt sem birtam megirni, úgy ez sem sikerült!Számat összeszoritva,szememet nagyra nyitva,az-az hülye fejet vágva próbáltam eltörni azt a nyamvadt ceruzát,ám ekkor kinyilt az ajtó és betoppant valaki.
-Bárki is az,Szia!-köszöntem de a szemem nem vettem le a tárgyról,még mindig próbálkoztam a kettétörésével.
-Te mit csinálsz?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
-Hát nem egyértelmű?Ceruzát török!
-Ohh,bocsánat,hogy megzavartalak!-próbált komoly lenni,de a végén nem sikerült,igy elröhögte magát.Hozzávágtam a ceruzát és duzzogva leültem a garnitúrára.
-Jajj szivem!-ült le mellém és megpuszilta az arcom.
-Ez nekem nem megy Mickey!Hogy irjak meg egy kiegyensúlyozott,erős dalt ha egy cerzát nem vagyok képes eltörni?-fordultam felé idegesen,de amikor belenéztem a csillogó szemeibe a negativ érzelmek helyett boldogság és szeretet töltötte meg a szivem.-Sajnálom,csak kiborultam!Annyi minden történt és most képtelen vagyok dalt irni!Nem fog menni és én...
-Fogd már be!-mosolygott,majd szenvedélyesen megcsókolt!
***
Az elmúlt 10 percben nagyon felgyorsultak az események,az egyik dolog követte a másikat és most már ott tartottunk,hogy rajta már csak egy boxer volt,rajtam pedig már csak fehérnemű.
-Mi...Mickey!-suttogtam két csók között mire abbahagyta ajkaim kényesztetését.
-Szeretlek!-mondta bársonyos hangjával,amitől jóleső borzogás futott végig egész testemen,majd egy utolsó,forró csók után lefeküft mellém.Szorosan odabújtam hozzá,fejem a mellkasán pihentettem,mig ő az oldalamat és a karoma cirógatta.
-Hogy érdemeltelek ki?-tettem fel a bennem motoszkáló érzést,mire édesen nevetni kezdett.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-puszilt bele a hajamba.-Tudod sohasem gondoltam volna,hogy egy olyan barátnőm lesz,aki teljesen az ellentétem,mégis megértem és teljes szivemből imádom.-annyira igaza van.Ellentétek vagyunk és teljesen odáig vagyunk a másikért.
-Nagyon fontos vagy számomra,és ez most kicsit elcsépelt duma lesz,de nem birnám elképzelni az életem nélküled!Te voltál az,aki lerombolta a falaimat és ezért borzasztóan hálás vagyok neked!Ha te nem lennél,valószinűleg most is...
-Szeretlek!-ültem fel az ágyon.Megjelentek az első könnycseppjeim amit követett a többi és már nem birtam megállitani őket.
-Én is téged!-adott egy puszit a számra és letörölte a könnyeimet.
-Nem,én...-eltűrtem egy rakoncátlan tincset az arcomból,majd belenéztem Mickey szemébe de nem tudtam neki elmondani.Még nem!
-Álmos vagyok!Aludjunk!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Rendben!-hangja lágy és megértő volt.Miután kényelmesen (kis kifli-nagy kifli) elhelyezkedtünk, amolyan búcsúcsókok adtunk egymásnak és mind a ketten álomba szenderültünk.
***
''Kedves Mickey!
Amikor ezt olvasod,én már valószinűleg nem leszek az élők sorában!
1 éve találkoztunk először és 1 éve szerettem beléd teljesen.
2 hónapja daganatot diagnosztizáltak nállam..Bocsánatot szeretnék kérni,hogy eddig birtam,de
nem szeretném ha végignéznéd,hogy elfogyok,hogy kihullik a hajam.
Nem akarom,hogy ott legyél a kemoterápiákon ami teljesen felesleges,ugyanis a doki
azt mondta,hogy nem birnak meggyógyitani.A kemoterápia csak időhúzás,de én
nem akarom,hogy úgy emlékezz rám,mint aki halálos beteg és
kevés ideje van hátra.Azt akarom,hogy a boldog pillanatokra emlékezz,
amikor 20 éves fejjel a játszótéren még csúszdáztunk,
amikor kikentük egymást fagyival,amikor beleestem a szökőkútba,
mert kergettél én meg amilyen szerencsétlen vagyok nem figyeltem és fejjel beleestem
a jéghideg vizbe,amikor csak mi ketten,este popcorn,csoki,chips és sok más
rágcsa társaságában megnéztünk egy általad utált romantikus filmet... és amiből mindig
vagy párnacsata,vagy társasjáték lett!
Szóval én azt szeretném ha a boldog pillanatokra emlékeznél és nem a szomorúakra!
Tudom,hogy önzőnek és igazságtalanságnak tartod majd,
hogy egy hülye levélben búcsúzom el örökre,de remélem ez a levél megmarad majd
és meg tudsz nekem bocsájtani!
Túlságosan szerettelek ahhoz,hogy ezt személyesen mondjam el.
Nincs sok időm hátra!
Nagyon szeretlek ezt te is nagyon jól tudod és esküszöm,ha
van élet a halál után vigyázni fogok rád és meg foglak óvni minden
rossztól csak ne légy szomorú miattam,ne sirj kérlek!
Én jó helyen leszek és bizom benne,hogy viszont látlak téged.
ha nem is a való életben!
Szeretlek Michael Clifford!
Örökre!
A te Dorinád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése