Sziasztok!

Köszönöm szépen a közel 200 megtekintést és a 2 kommentet a legutolsó részhez!Megdöbbentem amikor összeszámoltam!Atya ég! Csodálatosak vagyok! Köszönöm,szépen még 1x! Nagyon hálás vagyok nektek! <3

Sok puszi és ölelés!! <3 <3 

Sziasztok!Egy kis kihagyással újabb sztori következik ami Fruzsina névre lett megirva!Az esetleges helyesirási hibákért előre is bocsánatot kérek!Remélem tetszeni fog mert 3 órán át irtam... és huh...őszintén ez nekem most tetszett! Szerintem ez lett az eddigi legjobb sztorim! <3 Sooooo jó olvasást! <3

Van amikor olyan érzés fog el, hogy "mit keresek én itt?" vagy hogy "miért vagyok aki vagyok?" de legfőképpen,hogy miért nem én haltam meg akkor?
Reggel az ébresztőórám helyett a nagymamám keltett.Egyedül ő az és a bátyjám Yaser az aki nem engem hibáztat a kisöcsém haláláért.Az egész család engem okol...beleértve saját magamat is.Ha akkor hallgatok apuékra és nem viszem el Augustust a játszótérre akkor még ma is élne.Hogy lehettem ilyen idióta?Anyuék megérezeték,hogy baj van mert felhivtak,hogy minden rendben van-e de én nem tudtam megszólalni csak sirtam a telefonba.Borzasztó volt látni,hogy ő...
-Angyalkám kellj fel mert nemsokára iskola.-vetett véget a nagyim az emlékeimnek amiért most nagyon hálás vagyok.Nem szeretnék megint kisirt szemekkel menni a suliba.Ahh suli!Megint...megint ...tudom!Tudom,hogy olyan lesz,mint tavaly és tavalyelőtt!Tudom,hogy most is porig fognak alázni és tudom,hogy most is megfognak verni.
-Muszáj mennem?-ilyedtem meg amikor levágtam,hogy mi fog rám várni.
-Ne aggódj angyalom minden a legnagyobbb rendben lesz hid el nekem!-simogatta meg mama az arcom, adott egy puszit a homlokomra majd egy biztató mosoly kiséretében kisétált az ajtómon.Valamilyen szinten megnyugodtam de még mindig féltem a sulitól.Vagyis nem a sulitól inkább az osztálytársaimtól.Erőt vettem magamon felöltöztem,elpakoltam a táskámba,gyors copfba kötöttem a hajam és amikor nagyjából elfogadható állapotban voltam lesétáltam a lépcsőn.Egyből a gyümölcsöskosarat céloztam meg és kivettem egy ropogós almát.Én úgy imádom az almát,mint mások a csokit!
-Ez is megvan!-mondtam elismerően,hiszem 15 perc alatt készen lettem mindennel.Ám ekkor hatalmas csattanást hallottam aminek következtében elsikoltottam magam.Ilyedten néztem a hang irányába majd lassan,óvatosan közeledni kezdtem felé.Megnyugodtam amikor megláttam a báytjámat a földön fekve.
-Basszameg Fruzsi!Ne röhögj inkább segits!-fogta a fájó részt ami ez esetben a feje volt.Felsegitettem majd elindultam a suliba.Nem volt kedvem Yaserrel menni úgyhogy előre mentem.Felrohantam a suli bejárathoz vezető lépcsőjén majd szépen,lassan elsétáltam az osztálytermemhez és egy nagy levegő után beléptem azonban nem várt meglepetés fogadott.Az össze szempár rám szegeződött a TANÁRÉ is...mit keres bennt a tanár-ránéztem az órámra- 8:40-kor?
-Jó reggelt Csipkerózsika!-gúnyolódott vidáman a tanár de én még mindig értetlenül néztem,hisz nem késtem el...
-Ööö...jobbat?-húztam fel a szemöldököm és vártam valami magyarázat féleségre de nem kaptam ilyet.
-Üljön le a helyére!-mondta már kicsit sem vidáman én pedig gyorsan leültem egy helyre egy ismeretlen fiú mellé.Amikor megláttam,hogy egy fiú fel akartam állni de nem vol más hely ezért visszaültem a hátsómra.
-Szia!-mosolygott rám édesen de rá sem hederitettem, ami biztos rosszul esett de ha szóba állok egy fiúval tuti,hogy szerelmes leszek belé és már nem akarok több csalódást.De legfőképpen nem akarom,hogy emiatt mások bántsanak.Biztos vagyok benne,hogy Anabella és Carries teljesen szétrombolnák a kapcsolatunkat.Tehát több okból sem szeretnék semmilyen kapcsolatot létesiteni egy fiúval.
-Hahóóóó!-lengette meg hatalmas kezeit a szemem előtt amire kénytelen voltam ráfigyelni.
-Miaz?!-kérdeztem kicsit bunkón mire felhúzta a szemöldökét de aztán elmosolyodott.
-Mi a neved?-istenem de szép szemei vannak olyan,mintha óceánt bámulnák... egy gyönyörű, kék óceánt.
-Miért érdekel az téged?Mit akarsz tőlem?-tettem fel a hülyébbnél hülyébb kérdéseimet.
-Most úgy csinálsz mintha el akarnálak rabolni vagy meg akarnálak ölni...-"ölni" ..."ölni"... én voltam.Felálltam a helyemről,vállamra kaptam a táskám és kirohantam a teremből.Szerencsémre pont akkor csöngettek,úgyhogy még büntit sem kaphatok.Egyből a női mosdót vettem célul,szinte betörtem az ajtót és ráhibáztam mert többen is voltak ott.Mind rám kapták a tekintetüket.Ők engem és őket néztem mig be nem rontottak Anabelláék.Látták,hogy már majdnem elsirtam magam és azt is nagyon jól tudták,hogy miért,ugyanis ott ültek melletünk.
-Kifelé!-mondta Carrie a többi lánynak ellentmondást nem tűrően. Ilyedten néztem a többi lányra de ők bocsánatkérően elhagyták a mosdót.Tudtam,hogy egyeül maradtam és,hogy most meg fognak verni...

***

Hazafelé már Yaserrel jöttem és kék-zöld foltokkal a testemen.A szám kicsattant és még most is vérzett,a kezem is véres volt mert épp az orromból próbáltam elállitani a vérzést több-kevesebb sikerrel.Hiába 3 zsepi nem elég egy ilyen jellegű verés után.A hasamról és a bordáimról már nem is beszélek.Lehet,hogy megérdemeltem de nem tőllük. Yaser folyamatosan arról beszélt,hogy hogy tehették ezt meg,hogy majd beszél velük meg stb. Nem akartam,hogy beszéljen velük mert tudtam,hogy akkor újra megfognak verni és azt már lehet nem élem túl.Nem birtam megszólalni mert tele volt a szám vérrel és nem is nagyon érdekelt mit mond most a bátyjám. Folyamatosan Lukeon és Anabelláékon járt az eszem."Undoritó","semmirekellő","bolond" viszhangzottak a szavak amiket ők mondtak.Talán igazuk van.

***

A telefonomon megszólalt a The Script-Breakeven c. száma.Félretettem a könyvem és levettem a kis asztalról a készüléket."Titkos szám"!Remegve húztam el a kis négyzetet egyik oldalról a másikra.
-I..igen?!-a hangom is remegett.Már nem egyszer fenyegettek meg titkos számról és annak legtöbb része be is következett.
-Szia Fruzsi!-szólt bele egy ismerős mégis ismeretlen hang.
-Kivel beszélek?!-álltam fel ilyedten az ágyamról.
-Luke vagyok...tudod Luke Hemmings!-kifújtam az eddig bennt tartott levegőt és visszaültem.
-Igen..igen tudom!-bólintottam bár ő ezt nem látta.
-Szóval csak azt szerettem volna megkérdezni,hogy ma miért rohantál el NULLADIK óráról?-emelte ki a "nulladik" szócskát mire minden leesett.Eddig nem is gondolkoztam ezen de már rájöttem!Ezt nem hiszem el!Nem volt nekik elég,hogy megvertek még ... bár megszokhattam volna.
-Levegőre volt szükségem.-de csak verést kaptam.Mondtam magamban a második részét.Nem akarom,hogy tudja.Nem akarom,hogy sajnáljon.Sőt beszélni sem szeretnék vele.Letettem a telefont eldobtam az ágyon,hátradőltem de nem kellett volna.A hátamat is jól megrugdosták és a bordámnak sem tett jót ez a kinyújtózkodás.A doki szerint jobb lenne elmenni egy kórházba és most már tenni valamit az úgy érdekében.Egyedül ő és a bátyjám tudja,hogy ők csinálták ezt velem.Senki más.És mivel a dokit köti a titoktartás ezért nem mondhat senkinek semmi vagy kirugják.A telefonom újra csörögni kezdett de már nem érdekelt.Csak hallgattam a kedvenc számom és néztem ki a fejemből.Teljesen elmerültem a zenében és végre nem gondoltam semmire mindaddig mig meg nem szűnt csörögni a telefonom és elhallgatott a szám.
Lassan,óvatosan felültem de még igy is eléggé megfájdult a bordám.Felálltam levettem a felsőm, a tükör elé álltam és bámulni kezdtem a kékes-lilás foltokat fehér bőrömön.Érdekesnek tűntek a körvonalak de mégsem voltak azok.Visszavettem a felsőm,elpakoltam a könyveket és a füzeteket az ágyról majd bepakoltam reggelre.Egészen elfáradtam mikor végeztem igy örömmel feküdtem be a puha ágyikómba és hajtottam álomra a fejem.A sok sirás miatt biztos vagyok benne,hogy reggel duzzadt,karikás szemem lesz de már ez sem érdekel.

***

Rengeteg dolog történt ma a suliban,rossz is,jó is!Rossz,hogy Luke és mindenki más megtudta, ami tegnap történt.Sokan kinevettek kivéve pár embert akiben maradt egy kis jóindulat.A lányok akiket kiküldött tegnap Carrie odajöttek és bocsánatot kértek.Természetesen megbocsájtottam nekik,hiszen nem fogom elvárni tőllük, hogy miattam megveressék magukat.Elég embert bántottam igy is.Luke egész nap utánnam koslatott és minden kis apróságtól próbált megvédeni amiért igazán hálás vagyok de egy idő után kissé túlzásba vitte és összevesztünk.A jó és megdöbbentő,hogy kiderült,hogy Anabelláék csinálták..mármint tudta az egész suli de senki nem volt olyan bátor,hogy beköpje őket,Lukeot meg a bátyjám pedig ..én kértem rá,hogy nem mondjanak senkinek semmit amibe nehezen de belementek.Még most sem tudom,hogy ki tette de hálás vagyok érte mert azóta a közelembe sem jöttek a lányok.Igaz,igy is sokmindenki-szinte az egész suli- megbámult de még egy verés rosszabb lenne.

***

Összeszedve minden bátorságom becsöngettem.
-Megyek!-szólt egy női hang majd hamarosan kinyilt az ajtó és egy kürölbelül velem egyidős lány nyitott ajtót.Amikor meglátta az arcom az arckifejezése a mosolygósból átváltott ilyedté.Ezt váltom ki az emberekből.
-Jézusom veled meg mi történt?Gyere be lekezellek!-milyen segitőkész.Elmosolyodtam tettén.
-Nem kell köszönöm!Igazából csak..jó helyen járok ha Luke Hemmingset keresem?-tértem rá a lényegre rögtön.Már nagyon akartam beszélni és bocsánatotkérni Luketól.
-Igen!Gyere be!-aprót bolintottam majd bementünk.-Mindjárt szólok neki!-rohant fel az emeletre de pont akkor jött ki valahonnan-szerintem a konyhából- Luke egy pohárral és egy szendviccsel.Szegénykém majdnem félrenyelt amikor meglátott.
-Úr isten!Azthittem örökre megharagudtál!-tette le ami a kezében volt,pár lépéssel odajött hozzám és gyengéden megölelt.Megjelentek az első könycseppeim amit követett a többi de Luket egyáltalán nem zavarta,hogy eláztatom a pólóját.Vigasztalóan simogatta a hátam és megvárta mig megynugszom majd óvatosan eltolt magától,megfogta a kezem és felhúzott a szobájába.Különös érzés fogott el amikor beléptünk,nem birom megmagyarázni de fura volt. A szoba kék volt és olyan tipikus pasi szoba,kivéve,hogy rend volt.
-Figyelj Fruzsi!Tudom,hogy nemrégen ismerlek és ez olyan tipikus vallomás lesz de..-nem birta befejezni mert szám az övére tapasztottam és lassan csókolózni kezdtünk.Ajkaink úgy illettek egymáshoz,mint a puzzle darabkák.Édes csókja volt mégis fájt!
-Nagyon megharaptalak?Sajnálom én...-húzódott el mire mosolyogni kezdtem.
-Semmi baj!-mosolyogott ő is majd újra csókban forrtunk össze és tudtam,hogy mi összetartozunk,bárki bármit mond!Szeretem ezt a srácot és reményeim szerint ő is engem!

Sziasztoook Pandúrok!
A következő sztori Lilla névre lett megirva és ez picit eltér a többitől,de azért remélem tetszeni fog! :D <3

-És mik azok?-kérdezte Trace.
-A marihuánát és a hasist is ugyanabból a növényből állítják elő, és mindkettőt dohány közé keverve, cigaretta formájában szívják.Mindkettő alapvetően feldobottságérzetet, ellazulást, nevetőrohamokat okoz, bizonyos esetekben látomásokat.Sokan haltak már meg ennek a cuccnak a túladagolásában.
-Úr isten..-fehéredett el a lány.Felnevettem
-És ez még nem minden...Vannak az ópiátok.
-Azok mik?!
-Idetartozik az ópium, a lebegő kábultságot okozó morfium, valamint ezeknek a  szereknek legfinomabb és legdrágább változata, a heroin. Ez utóbbi a klasszikus drog, amely minden oktatófilmben szerepel.Robbanó eufóriaérzetet okoz, könnyű hozzászokni, túladagolása ugyancsak halálos, leszokni viszont irgalmatlanul nehéz.-magyaráztam.
-És vannak a jellemző partidrogok,mint például a speed.Elmulasztja az éhség- és fáradtságérzetet, élénkít.
-Ez egy por igaz?!-nézett rám kérdőn Trace.
-Igen,fehér szinű.És akkor van az extasyt tabletta. Tiszta állapotában szintén fehér színű. Hatásában hasonló a speedhez, de emellett fokozottan érzelmes állapotot okoz.Ez is mint a legtöbb drog halálos kimenetelű lehet és nagyon erős pszichikai függést alakítanak ki.A kokaint leginkább a nyálkahártyán keresztül élvezik. Feldobottságot, fokozott szexuális késztetést, enyhe hallucinációkat, a teljesítőképesség javulását tapasztalják a fogyasztók.Ezt szokták legtöbbször az italokba csempészni különböző klubbokban,kocsmákban.Erről is temérdek kisfilm van.És végül az LSD ami Luke is használ.Bélyeg formában terjesztik. Erős látomásokat okoz, megvilágosodásszerű élmények, de akár pánikrohamok is jelentkezhetnek.Ez történt a múltkor is.Erős pszichés függéshez vezet a használata, amely huzamosabb idő után olyan súlyos betegségeket hozhat a felszínre, mint a skizofrénia vagy a paranoia.
-Úr isten!Ezt én.. nem... ezt nem birom felfogni.És te honnan tudsz ilyeneket?-szegénykém elég sokkos állapotban volt de meg kellett tudnia az igazságot.
-Tudom és kész!Luke meg... jobban teszed ha leülsz vele és szépen megbeszéled ezt.Ha nem válik be szólj és akkor erőszakkal visszük el orvoshoz.-kacsintottam jókedvűen.
-Hogy tudsz te ezen is nevetni?!-emelte fel a hangját a kb 150cm-es lány amin megint csak mosolyognom kellett.
-Tudod az évek,a történtek megtanitottak arra,hogy az érzelmek sokszor bajba sodornak.És voltam már sokszor a szarban de nem segitett senki.Én segitettem másokon ők meg le sem tojtak.Megváltoztam Trace.Már nem az a kislány vagyok,mint régen.Felnőttem!Neked is fel kéne már.-álltam fel majd mikor már majdnem kiléptem az ajtón Trace utánnam szólt.
-Luke miatt csinálod igaz?!Luke miatt változtál meg!Benne hagyott a szarban és nem birod megbocsájtani neki igaz?!-vágta a fejemhez -valljuk be- az igazságot.Megtorpantam de tudtam ha most megfordulok elöntenek az érzelmek amik már több,mint 3 éve nem voltak a szivemben ezért inkább lenyomtam a kilincset és elhagytam a Hemmings házat.
-Állj meg te idióta!-jött utánnam a legjobb... illetve a volt barátnőm.-Miért taszitassz el mindenkit magadtól?Miért jó ez neked?!Ha?Talán jobb minden nap otthon egyedül?!Igen,Luke hibázott de megbánta.
-Trace!-fordultam meg a szakadó esőben.-Engem hidegen hagy amit mondasz!Érted?!Nem birsz megváltoztatni!Én elcseszett vagyok de neked nem kell annak lenned!-ordibáltam miközben csurgott róllam a viz.
-Nem vagy elcseszett!Te az én legjobb barátnőm vagy!-lépkedett közelebb apró lábain az ugyancsak apró lány de én hátrább léptem ezzel ő is megállt.
-Ne akarj visszakapni!Ne akarj az életem része lenni!Mentsd meg Lukeot és hagyj engem békén Trace Hemmings!-mondtam hidegen és otthagytam.Nem akartam őt sem és magamat sem bajba sodorni.Elég volt régen.Otthon-már ha nevezhetem annak- váratlan személy fogadott Ashton személyében.Ő is keményen tolja ám az LSD-t úgy ahogy Calum is.Mickey már más téma.Ő GHB-zik.Ez amolyan folyékon extasy.Már három gramm fogyasztása után a kóma és az öntudatlan állapot fenyegethet, és különösen veszélyes (akár halálos) az anyag alkohollal, gyógyszerekkel, vagy opiátokkal együtt fogyasztva.Elég kemény és bátor aki ezt használja.Fogyasztásakor kurvára oda kell figyelni, hiszen kicsi a különbség a kellemes érzet, és a kóma közti mennyiség között.Emlékszem nem egyszer volt már ebből balhé.
-Szia!-köszönt halkan.
-Hello!Mit akarsz?-tértem a lényegre.
-Elég kemény vagy.-jegyezte meg csipősen.Ő az egyedüli tag aki utált/utál engem.A többiek úgy ahogy elfogadtak akkor de Ashton soha.
-Mit gondoltál?Teázunk és sütizünk egyet?-kérdeztem cinikusan majd lehajitottam magamról a kabátom és leültem.
-Nem,viszont egy kis üditővel megkinálhatnál.-röhögött a képembe.Ez olyan idegesitő és ezt ő is tudja.
-Csak piám van de azt nem fogok adni!-mosolyogtam majd összekulcsoltam magam előtt a kezem és vártam.
-Mily' kedves vagy!Köszönöm!Akkor kiszolgálom magam.-indult meg a konyha felé.
-Ash kérlek hagyd abba és mond mi a f@szért jöttél?-kezdtem ideges lenni de ezt nem mutattam mert pontosan tudtam ha megteszem Ashton csak mégjobban kiidegel és ez most nem hiányzik.
-Ash-nek neveztél?-jött közelebb vigyorogva.
-Miért jöttél?
-Kéne egy kis cucc!A beszerzőim köptek igy el kellett őket takaritanom és most nincs kitől szerezzek.-magyarázta.
-Mi van Brandonnal?
-Nem tiszta!-rázta a fejét.
-Hát akkor megszivtad ugyanis én nem fogok neked adni.-vigyorodtam el de belül irtó dühös voltam amiért volt pofája idejönni ezért.Nagyon jól tudta,hogy én leszoktam és már nem árulom azt a szart mégis idejött!
-Csak eg iciripicirit!-mutatta az ujjaival röhögve.-Hé mióta van neked rózsaszin  lila szemű kutyád?Mióta van egyáltalán kutyád?-méregette a padlót ahol megjegyzem semmi sincs.
-Jézusom Ash!Te most is be vagy drogozva.-fogtam a fejem.
-Csak egy kicsit.-röhögött,mint egy...mint... ööö.. erre nincs szó.Ashtonnak amúgy is elég érdekes a nevetése de most?! -Szia kuytuska!De édes...-forudult felém éssimogtani kezdte a padlót.-Öcsém ez egy szellemkutya...át birok rajta nyúlni.Ilyen nekem is kell.Honnan szerváltad?
-Hűha...-kerekedtek el a szemeim.Aztán berontott a többi fiú.Mármint Mickey,Calum és Luke.Elég fura érzés volt őket viszont látni.
-Szia!-köszöntek egyszerre mire én intettem és visszakulcsoltam a kezem.
-Mit csinál?-mutatott a még mindig a "szellemkutyával" játszó fiúra.
-Kutyát simogat.-bólintottam mire mind a hárman összenéztek.-Hahóó-legyintettem a kezemmel-be van tépve.
-Ááááá-esett le nekik a tantusz.Aztán mindenki csak nézett.
-Nem akarjátok esetleg elvinni innen?!-tártam szét a kezeimet majd a földön fetrengő fiúra néztem aki azt hajtotta:"Szellemkutyát akarok,szellemkutyát akarok"
-Jajj dehogynem!-mondta Calum majd Mickeyval felállitották Asht és kivitték a házamból.
-Neee!Hagyjatok!Addig nem megyek el mig nekem nem adod vagy nem szerzel nekem egy olyan kutyát!-durcizott be mire mindenki röhögni kezdett beleértve engem is.
-Tőllem viheted!-nevettem
-Tényleg?-csillant fel a szeme halucináló barátunknak.Gyere csajszi menjünk!-guggolt le majd felvette az "állatot"és beült a kocsiba.
-Ááááh szóval lány?-kiáltottam utánna mire csak egy középső ujjat kaptam.-Én is szeretlek ám Ahston!-mosolyogtam-Többet meg ne lássalak a házam környékén különben letekerem a pömpölődet!-bólogattam.Most egy feltartott hüvelykujjat kaptam válaszul.Cal és Mickey beültek a kocsiba Ash mellé egy-egy ölelés után viszont valaki ottmaradt.Egy ieig nem szólt senki.Tipikus kinos csend amit ki nem álhattam de én sem mertem megszólalni.Nem értettem miért maradt itt.
-Figyelj Lilla én...nagyon sajnálom amit akkor tettem és hidd el nem vagyok rá büszke!
-Ohhh szóval sajnálod?!-akadtam ki.-Már nem számit Luke!Kitöröltelek az életemből,nem számitasz már semmit.Sem a szavad,sem a tetteid,sem te!Érted?-néztem a szemébe és...hazudtam!Nagyon is számit hiszen még mindig teljes szivemből szeretem.
-Szeretlek Lilla!-aztán megcsókolt.Először el akartam lökni magamtól de túl erősnek bizonyult és aztán már nem is nagyon állt szándékomban véget vetni édes csókunknak.Újra éreztem őt.Ez a csók nagyon hiányzott már.És nem csak a csók hanem ő maga is!Hiányzott az illata,az érintése...hiányzott a férjem!

A következő sztori Nini névre (ami nagyon megtetszett) lett megirva!Remélem nem haragszol nagyon a késésért!Remélem tetszeni fog! <3 :D

A nevem Nini Reed és Londonban éle anyukámmal, a nevelőapámmal és nemsokára az ő fiával Harryvel.Imádok zenélni,énekelni és legfőképpen rajzolni.Csupán 1 barátnőm  van de ő igazi barát.Nos,igen.A suliban mindenki strébernek tartott mert kitűnő voltam kivéve az én csodálatos legjobb barátnőmet Virágot aki a világ legjobb barátnője.Ez jól meg mondtam de mindegy.Apukám 11 éves koromban elhunyt rákban ahogyan a nagypapám is.Amikor szomorú vagyok mindig kimegyek a temetőbe és átgondolom a dolgokat.Úgy érzem ott vannak velem és segitenek,amire mostanában nagy szükségem van.Nehéz elfogadni,hogy apu nincs többé és a helyét egy másik férfi veszi át.Félre ne értsétek szeretem őt csak azért én még nem dolgolztam föl teljesen apu elvesztését.Nem szeretek erről a témáról beszélni mert akkor mindig elfog a sirás és utálok sirni.Megpróbálok erősnek tűnni,hogy a kishugom (Avril) példát vehessen rólam.Imádom őt és igaz,hogy még nem érti ezt a dolgot de szeretném hogyha már elég nagy lesz és amikor elmondjuk neki ne törjön össze annyira mint mi.Próbáljuk kihúzni ameddig lehet de nemhiszem,hogy sokáig fogjuk birni.
~Reggel~
Korán ébredtem.Gondoltam csinálok egy kis reggelit a többieknek de anyu megelőzött.Amikor lementem a lépcsőn ő már nagyban készitette a palacsintát.
~Jó reggelt kincsem!-nos igen anyu még mindig becézget de azthiszem ez igy van rendjén.. :)
~Jó reggelt anyu!-mosolyogtam rá majd elkezdtünk beszélgetni Harry érkezéséről.Megbeszéltük,hogy mikor jön,hol alszik ...stb.Őszintén picit félek ettől az ideköltözős dologtól.Mi van ha egy flegma "rosszfiú"?Bele se merek gondolni,hogy fogjuk kibirni ha folyton bajba kerül,iszik,drogozik és minden nap a rendőrségen köt ki.Nem hiányzik ez nekünk.De nem vagyok előitéletes.Jobb szeretem előbb megismerni az embereket utánna véleményt alkotni róluk.Miután mindenki lejött és megreggeliztünk fölmentem a szobámba összeszedni magam,hogy mégis ne Micimackós pizsiben kócosan álljak a leendő mostohatesóm  elé.Vicces lenne. :) Amikor lementem és megláttam ŐT (!!!) elakadt a szavam.Jajj ne.Fekete csőgatya fehér feszülős(!!!) atléta egy szintén fehér Convers cipővel...Jézusom...Azthiszem meghaltam!Velem az a baj,hogy nagyon de nagyon könnyen leszek szerelmes és utálom ezt az érzést.Na igen.A suliban azért voltak velem együtt,hogy a házim odaadjam nekik meg segitsek a dogában.Egyszóval kihasználtak.Napokig sirtam miattuk ők meg kiröhögtek,hogy tényleg elhittem,hogy egy stréberbe szerelmes lesz valaki.És persze naiv is vagyok mert nem egyszer hittem el,hogy ''tényleg szeretnek".Gondolataimból Avril szakitott ki.
~Nini,Nini nézzd Harry!-húzogatta a felsőmet mire észbekaptam
~Jajj bocsi...kicsit elgondolkoztam.Nini Reed vagyok!Szia!-nyújtottam kezet.
~Szia!Harry Styles!...-mosolygott 1000W-os mosollyal amitől nemkicsit felgyorsult a szivverésem és remegni kezdtek a lábaim.Na meg persze azok a huncut pillangók is feltámadtak a gyomromban.Ezt nevezik "szerelem első látásra'' dolognak ha nem tévedek.Már pedig nem szoktam!
~Biztosan elfáradtál az utazásban.Szeretnél pihenni?-kérdezte kedvesen anya mire Harry bólintott.
~Rendben!Nini megmutatja a szobád!-mondta anya mire Avril aranyosan köhögni kezdett.Rögtön elmosolyodtam ahogyan mindenki más.-Rendben akkor Nini és Avril megmutatják a szobád!-mosolygott anya
~Okés!Köszönöm!Gyere hercegnő!Mutassd meg a szobám!...-vette fel a nyakába a hugom aki önfeledten visitozni és nevetgélni kezdett és úgy indultunk el szobája felé.Amikor odaértünk Harry letette Avrilt és benyitott az újdonsült szobájába.-Klassz kis hely!Tetszik!...-nézett körbe mosolyogva majd zsebretett kézzel felénk fordult.
~Ömm...örülök,hogy tetszik!Akkor...jó pihenést!-mondtam közben teljesen zavarban voltam és éreztem,hogy vörösödni kezzd a fejem igy gyorsan becsuktam az ajtót és bementem a saját szobámba ami történetesen mellett van.Csak este mozdultam ki a szobámból az ebédet is a gép előtt ülve Virággal Skypezve ettem meg.Azt a pár percet amit Harryvel töltöttem rendesen kiveséztük és bár maradtam volna még vacsira már picit pofátlanság lett volna nem lemenni.Segitettem anyának megteriteni aztán mikor mindenki lennt volt megvacsiztunk.Nem birtam sokat enni ugyanis nem tudom miért valahogy a gyomrom borsónyi méretű volt és nem fért belém 1 rántotthúsnál és 10 szem sültkrumplinál több(És igen!Számoltam!).Amikor megvacsiztunk mindenki ment a dolgára én pedig leültem a nappaliban olvasni.A Szent Johanna Gimi a kedvenc könyvem, én másokkal ellentétben nem vagyok oda Cortezért én isnkább Arnld párti vagyok!A 2 könyvnél tartok és eddig fenomenális volt.Amúgy csak úgy mondom,néha pöppet túl lelkes vagyok. :) Egyszer persze,hogy érdekes rész közben -.-''- Avril bukkant fel és leült mellém.Jajj.
~Mond hugicám!-fordultam felé fájdalmas arccal mert nagyon jól tudtam,hogy valamiben segitenem kell neki és itt kell hagynom a könyvem.
~Nem tudok elaludni.Olvasol nekem mesét?-nézett rám angyalian és a kis gödröcskéje-ami egyébként nekem is van és amit egyébként imádok- még rátett egy lapáttal az igy is rendkivül édes pofijára.
~Jajj Avril.Ne most.Olyan érdekes résznél tartok.Nem birnál most mese nélkül elaludni?-nyöszörögtem mire lebiggyesztette az alsó ajkát és kicsordult egy könycsepp a szeméből.
~30 perc múlva~
~És akkor boldogan éltek mig meg nem haltak!-csuktam be a könyvet.VÉGRE!Sikerült elaludnia viszont már elég késő volt és én is álmos voltam igy inkább eltettem a könyvet és eltettem magam holnapra. Good Night! :)
~Reggel~
Reggel elég későn keltem az este miatt.Sajnos ha nem fekszem le korán reggel soká kelek fel.Felültem az ágyban és megláttam a reggelimet az kisasztalomon.Elmosolyodtam mert biztos voltam benne,hogy anya hozta be nekem.Gyorsan fölöltöztem megfésülködtem és mivel nem volt kedvem kivasalni a hajam (átkozott göndör haj amit egyébként imádok csak nehéz kezelni) mindkét oldalról egy tincset hátratűztem.Apa mindig aztmondta,hog ilyenkor olyan vagyok mint egy kis indián.Elmosolyodtam az emléken majd gyorsan megráztam a fejem és folytattam a reggeli teendőimet.Amikor lementem megláttam Harryt egy ...egy alsóban. o.O Mit keres "reggel'' 11 órakor egy alsóban a nappaliban? Áhááá szóval ő sem koránkelő.Pont mint Avril.Na ja.Órákig könyörgök neki mire képes felkelni.Hajj.Már a gondolattól is elfáradok. :)
~Jó reggelt!-mondtam mosolyogva és próbáltam nyugodt maradni de belül tomboltam..Azthiszem Harry...izééé.... bejön.Jajj!
~Reggelt!-mondta reggeli rekedtes hagján amitől majdnem elolvadtam.Miket beszélek?Hiszem még csak most ismertem meg.Délután be kell mennem a suliba szóval elkezdtem összepakolni a cuccaim,lefürödtem és újra felöltöztem.Leszaladtam a lépcsőn a hátuzsákommal a hátamon.Próbáltam lazának tünnk mert ugye ő is ott volt.Mármint nem nagyon figyelt mert el volt merülve a telefonjában de akkor is ott volt.Felkaptam egy almát a gyümikosárból és beleharaptam.
~Ümm..-nyeltem le az almát-Nekem suliba kell mennem.-mondtam remegő hangon.A gyomrom liftezett és azok a rakoncátlan pillangók is felébredtek.Pfejj. -.-"
~O-oké.-mosolygott mire aprót bólintottam de nem tudtam levenni a szemem róla.Igy kicsit ciki volt mert amikor nyitottam volna az ajtót melléfogtam és bevertem a kezem.
~Áu.-fogtam a fájó részt és mostmár a kezemre figyeltem.Istenem de ciki!
~Jól..-de mielőtt végigmondhatta volna inkább kispuriztam és elindultam a suliba.A suli előtt Virág futott elém és szorosan megölelt.
~Jajj már annyira hiányoztál.-visongott mint egy ovis kislány.Virgáról tudni kell,hogy nem ő a legokosabb.Ő is olyasmi mit a SZJG-ból Virág.Ha valaki nem olvasta volna a SZJG Virág emós és totál sötét.Na az én Virágom nem totál csak sötétebb mint mi.
~Jajj, te is nekem.-öleltem én is magamhoz szorosan.
~Ti is nekem!-ölelt meg minket David.Szemforgatva-mosolyogva- eláváltunk egymástól.
~Szia Dave!-köszöntünk egyszerre.Amúgy csak puszta véletlen,hogy 2 barátomat is úgy hivják ahogy a SZJG-ben.Túl sokat beszélek a SZJG-ről? Meglehet... :D

*Este*

Fáradtan lépkedtem Virággal az oldalamon és közben azon gondolkoztam mit csinálhat Harry.Nem vagyok normális.Esküszöm.Még alig..sőt nem is ismerem és rólla ábrándozok.Ahhj istenem!Miért csinálod ezt? Komolyan? Most? Ő? Miért? Áhh fantasztikus már beszélek is magamban.Uhh... -.-
-Hé Nini jól vagy?!-nézett rám a Virág furcsán.
-Mi?Ja?!Hát persze?Miért mit gondolsz?Hogy titokban álmodozok Harryről akit most ismertem meg.. vagyis nem is ismerem mégis totál bele vagyok esve?!Ez hülyeség!Hogy gondolhatsz ilyet?Pff...-hadartam.
-Akkor jó!-mosolygott majd elkezdett boldogan ugrándozni.Még jó,hogy Virág nem annyira okos.Nem is értem,hogy vették fel oda ahová járok.Hmm ezen még nem is gondolkoztam.
-Na holnap beszélünk!-puszilt arcon-Sziaaaaaa!-visitozott,mint egy 5 éves de ő már csak ilyen.
-Rendicsek!Holnap töri témazáró el ne felejtsd!-fenyegettem az ujammal mire megforgatta a szemét.
-Jajj már Nini!-fordult meg és felszaladt az ajtójukhoz vezető lépcsőn.
-Én szóltam!-kiáltottam mielőtt még becsukhatta volna.Meglepetésemre kinyit az ajtó és valaki bemutatott.Na kösz!Majd újra becsukódott.
-Durva volt!-kiabáltam.

*Otthon*

Itt ülök a szobámban és a törikönyv/füzet mellett gubbasztok és próbálom valahogy az agyamba verni azt a 10 oldalt amit holnapra kell megtanulni.Vagyis már csak 10 oldal amúgy volt az 20 is!Tömény töri!Remek!
*Kopp!kopp*
-Igen?-mondtam fáradtan közben ismételgettem magamban a mondatot.
-Ümm nem vagy éhes?-ez Harry!Rögtön felkaptam a fejem és vigyorogni kezdtem.Harry hozott be nekem 2 szendvicset!De édes máááár!
-Hát ömm.. ezt még meg kéne tanulnom ...-néztem vissza a füzetre-izéé hát ja!-néztem vissza Harryre!Nem kicsit voltam zavarban!Azthittem anya jött be vagy Avril de jujj!
-Egy kis szendvics belefér!-jött beljebb mosolyogva majd letetette az asztalomra és leült mellém a babzsákfotelomba.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá majd beleharaptam a finom de tényleg finom szendvicsbe amit Ő hozott nekem.
-Hmm ez finom!-mondtammiután lenyeltem...csak nem kéne eli szájjal beszélni előtte.Nem igaz?De...Úr isten én teljesen hülye vagyok!Fogd már be és rá figyelj!
-Mi van benne?-érdeklődtem mire elnevette magát.
-Nem adom ki a Styles receptet!-mondta komolyan persze a végén mind a kettőnkből kitört a röhögés.
-Styles recept?-húztam fel a szemöldököm majd újra beleharaptam a szendvicsbe.
-Igen!-bólintott
-Figyelj Nini!-váltott komolyra-Ümm...nos... hát ...hogy mondjam... nagyon szép lány vagy...-felhúztam a szemöldököm és lasabban rágtam-és nagyon tetszel nekem-na itt már félrenyeltem a Styles szendvicset!Köhögni kezdtem majd gyorsan ittam,hogy meg ne fulladjak.Már megint milyen ciki!
-Jézusom jól vagy?!-jött közelebb és megsimitotta a hátam amitől jóleső borzongás futott végig a testemen.
-Ümm persze!De ezt... mármint...hogytetszhetekénnekedamikorénegyteljesenátlagoslányvagyokésénnem ( hogy tetszhetek neked amikor én egy teljesen átlagos lány vagyok és én nem) -és ekkor éltem át életem első és leggyönyörűbb csókját.Megcsókolt!ÚR ISTEN! HARRY MEGCSÓKOLT!EZT UGYE NEM ÁLMODOM? KÉRLEK MOND,HOGY NEM ÁLMODOM!Kinyitottam a szemem és szembesültem a valóságga,hogy ez nem álom!Tényleg megcsókolt!Mosolyogva néztünk össze egymás homlokának döntve a fejünket(remélem érthetően fogalmaztam :/ szerk.)Mint, a filmekben!Tökéletes csók,tökéletes embertől!
-Tudom,hogy korai és nem is kell egyből válaszolnod mert megvárlak de lenne kedved velem ...-be sem tudta fejezni válaszul most én csókoltam meg.
2014.10.06  életem meghatározó és legboldogabb napja volt ebben biztos vagyok!

Sziaaaasztok Pandúrok!

Sajnálom,hogy nem hoztam a hétvégén de nem volt net mert festjük a szobámat! <3 Soooo sorry <3 De megirtam a sztorikat szóval fogadjátok nagy-nagy szeretettel...

Szerintem nem lett valami nagyon jó de a következő stori Petra névre lett megirva!<3 

-Sajnálom már nem hiszek neked! Kérlek menj el! ...-mondtam sírva.Szívem szakadt meg de megcsalt

- Higgyj nekem... nem úgy történt ahogy gondolod... kérlek kicsim tudod hogy szeretlek!... -mondta már ő is majdnem sírva. 

-Tudom!Csak nem eléggé! -majd rácsuktam az ajtót és felrohantam a szobámba, bedőltem az ágyba és ott sírtam tovább. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette.Minden olyan tökéletes volt úgy beszéltük meg hogy ma együtt ebédelünk az anyukájàval és annyira boldog voltam aztán elment hogy van egy elintéznivalója én pedig gondoltam elmegyek addig kávézni de amikor bementem a kàvézôba megláttam Harryt egy másik lánnyal aki épp a karját simogatta és nevetett.Elakartam rohanni de a tàskàm beleakadt a kilincsbe ami automatikusan bevágta az ajtót aminek hangja is volt! Harryék (és mindenki mas) engem nézett. Gyorsan leakasztottan a táskát a kilincsről és elfutottam.Hazz viszotn utánnamfutott de csak itthon  ért utól  a többit pedig már tudjátok.

megcsörrent a telóm és "meglepetésemre" az Ő neve villogott rajta.Hagytam had csörögjön  majd miután elegem lett belőle gondoltam felveszem de már nem Hazz  hanem az anyukája  neve villogott a készülék képernyőjén. Nagyon szeretem az anyukàjàt de most senkivel sem volt kedvem beszélni!

*Hazz szemszöge*

Már vagy 10 üzenetet küldtem és 20x hivtam Petrát  de nem veszi fel amit meg is birok  érteni de tényleg félreértette a helyzetet Barbie az exem és beszélni  szerettem volna vele, hogy hagyja abba a hivogatàsokat és az SMS-eket de ő azt hitte azért megyek oda, hogy újra együtt legyünk és mielőtt elmondtam volna neki miért is vagyok ott elkezdte simogatni a kezem és ezt látta meg  Petra... én tényleg nem csalnàm meg őt  mert  nagyon szeretem és  nekem ő az a bizonyos "igazi" 

-Szia kicsim! -mondta anya  vidáman de mikor meglátta hogy nem vagyok a toppon leült mellém -Mi a baj?... -kérdezte már ő is szomorúan 

-Barbie!...-mondtam dühösen és csalódottan.

-Jajj mit tett már megint?

-Folyton hívogatott meg  SMS-eket  küldözgetett és mondtam neki hogy  beszéljünk de félértette és épp rosszkor volt ott Petra.... -magyaráztam szomorúan... nagyon dühös vagyok Barbiera.. ha miatta vesztem el életem szerelmét  nem fog érdekelni hogy lány.... 

-Ouhhh tipikus félreértés... próbáltàl már beszélni vele?.. -simitotta meg a kezem gyengéden. 

-Nem! Ez még nem jutott eszembe! - flegmâztam amit hamar még is bántam -Oouh  bocsi csak annyira kiborító hogy most Barbie miatt elveszithetem... -vágtam bele az asztalba  a fejem mire anya megsimogatta azt

-Van egy ötletem......... 

*Petra szemszöge*

Már eléggé megnyugodtam ahhoz hogy megnézzem az üzeneteimet ,,Egy csomó Harrytől bla  bla  bla  ...mind arról hogy bocsássak meg  nem úgy történt félreértem meg  hogy vegyem fel.Csak a szokásos ..na azt várhatja! De voltak üzeneteim Annetől  is amit természetesen megnéztem és azt irta hogy találkozzunk a parkban.Végülis vele szeretek beszélni. Gyorsan felkaptam a kabátom és a cipőm majd elindultam ....

Leültem egy padra és vártam.... egyszer valaki befogta a szemem mire mosolyogni kezdtem. 

-Szia Anne!... -köszöntem majd adtam neki 2 puszit

-Szia drágám!.. -ült le mellém.. -Mesélj...-tűrt el az arcomból egy kósza tincset de mielőtt beszélni kezdtem volna meghallottunk egy gitárszólót és egy gyönyörű hangot.Körbenéztem és megláttam ŐT gitárral a kezében és egy halvány mosollyal az arcán.Lefagytam!Csak ültem és néztem a közeledő barátom. Mikor odaért letérdelt élem és ott folytatta a dalt ami gyönyörű volt!

-Kicsim! Tényleg félreértés volt!Soha nem csalnálak meg! Nekem te vagy az igazi... és hogy ezt bebizonyítsam.... -nyúlt a zsebébe és elővett egy fekete kis dobozkàt majd kinyitotta én meg  köpni-nyelni nem tudtam.. 

-Hozzàm jössz? -kérdezte remegő hanggal 

-I-igeeen! -kiabáltam boldogan majd beleugrottam a nyakàba (persze nem szó szerint) Miután össze-vissza ölelgettem lassan,óvatosan eltolt magától és megcsókolt.Újra boldog voltam hiszen félreértettem és úr isten... a világ legjobb,legédesebb,legaranyosabb,legcukibb -és még sorolhatnám-fiúja most kérte meg a kezem.Ezt ...ezt fel sem birom fogni.Csodálatos érzés amikor olyannal élheted le az életed akivel mindig is szeretted volna.

*10 év múlva*

Pontosan 10 éve,hogy a férjem megkérte a kezem és 10 éve,hogy én vagyok a világ legboldogabb embere.Ma van a kislányunk,Piper 6 születésnapja amire már mindenki nagyon készül főleg Harry.Oda-vissza vannak egymásért és ezt annyira jó látni.Amikor sikitozva jönnek le a lépcsőn-igen,Harry is sikitozik néha össze is tévesztem,hogy kié a hang-,amikor Brunoval a kertben rohangásznak és az apa-lánya nap.Igaz,hogy akkor én nem vagyok a képben de Piper mindent elmesél ami aznap történik vele!A boldogság egyetlen titka az őszinte,tiszta szeretet és nállunk ez mindig megvan. Boldog vagyok mert van egy csodálatos férjem, egy csodálatos kislányom ...az életem kifogásolhatatlan.

-Anyu,anyu,anyu!Brunonak kiskutyái vannak! Gyere gyorsan nézzd meg olyan cukik!-rohant be vidáman Piper,megfogta a kezemet és kihúzott a házból egyenesen a kertbe ahol 4 pici kutya feküdt a fűben.Tényleg nagyon aranyosak voltak.

-És meg is akarod őket tartani?-kérdeztem szemöldököm felhúzva

-Igen!-térdelt le a picikhez Piper.

-Mindet?-kérdeztem mostmár kicsit kétségbeesetten..

-Igen anyu!-forgatta a szemét majd elnevette magát.Jujj!Mindet???! 5 kutya??! Jézusom!

-Sziasztok!-szólalt meg egy ismerős hang.Hátranéztem és a férjem vigyorgó arcával találtam szembe magam.

-Szia Mano!-csókoltam meg.

-Hogy telt a....-kezdte vidáman majd meglátta a 4 kiskutyust és elkerekedtek a szemei.-Aztaaaa...-mondta sokkoltan.

-Szia apuci!-köszönt ő is Hazznak majd visszafordult.

-5 kutya?!-kérdezte olyan WTF?! fejjel mire elnevettem magam.

-5 kutya drágám!5 kutya!

Hellobello!
Nos, a sztorikat csak hétvégén tudom hozni mert 8 osztály szeretnék jó suliban elhelyezkedni,felvételi,előkészitő,gyakorlások..... rengeteg tanulnivaló van... Szóval mindig hétvégén jönnek a részek :) <3 És nagyon szépen köszönöm a 300+ megtekintést <3 irtó jól esik,hogy ennyien nézitek :) <3