Sziasztok,a következő sztori Petrának lett megírva,tudom,hogy borzasztó régen kérted ezt a sztorit és nem is lett annyira DARK,viszont engesztelésképpen +18-as lett.Remélem tetszeni fog:)
-A fenébe is Perta,hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!-dühöngött Harry,amit meg is értek,hiszen tényleg egy idióta voltam.Nem tudom felfogni,hogy,hogy hagyhattam ott a pisztolyom.
-Én..én tudom,hogy igazad van...-mondtam remegve.Rettegtem a következményektől.Életemben először raboltam ki boltot és persze,hogy nyomot hagyok magam után.
-Most mi lesz?-könnyeimnek már nem tudtam parancsolni,patakként csorogtak le arcomon,pulzusom az egekben volt.
-Fogalmam sincs!-túrt bele idegesen a hajába,majd rám nézett és mintha rémült arcom láttán megenyhült volna.
-Börtönbe fogok kerülni...és lehet,hogy te is.Magammal rántottalak,jézusom én annyira sajnálom Harry.-fejemet a kezembe temetve ültem le az ágy sarkára és még jobban zokogni kezdtem.Hirtelen besüppedt mellettem az ágy,majd pár másodperccel később egy izmos kar védelmében érezhettem magam.
-Shhh!Nyugodj meg Petrus.-simogatta a hajamat Hazz,ami rettentő jól esett.
-Hogy mondhatsz ilyet?!-törtem ki ölelő karjai közül.-Fel tudod te fogni mit csináltam?-néztem dühösen a szemébe.Utáltam magam.Nem,gyűlöltem magam.Bajba sodortam az egyetlen embert,aki fontos szerepet játszik az életemben,sőt az egyetlen embert,aki egyáltalán szerepet játszik az életemben.Rajta kívül nincs senkim.
-Fejezd be Petra!Ezzel nem mész sokra.-állt föl ő is,majd elkezdtem kiabálni,ő erre szintén kiabálással reagált és már csak azt vettem észre,hogy mindketten az ágyon vagyunk vadul csókolózva.Szinte szaggattuk egymásról a ruhadarabokat és amikor már csak egy bugyi volt rajtam megállt és mélyen a szemebe nézett,de mielőtt megszólalhatott volna bele fojtottam a szót egy szenvedélyes csókkal.Vette az adást,így tovább mentünk.Csókokkal lepte el az egész testem,rettentően kívántuk egymást.Elég közel járt nemi szervemhez,ami egyre több és nagyobb sóhajokat váltott ki belőlem.A combom belső felén apró puszikat hagyott,majd amikor rászóltam,hogy ne szórakozzon felhúzta szemöldökét,bólintott és vadul kényeztetni kezdett,amitől hatalmas nyögés hagyta el a számat.Amikor nyelvéhez ujjai is társultak fokozódott az élvezet,így még hangosabb voltam,de nem érdekelt.
-Ha...Harry...én-nyöszörögtem hajába túrva.Hirtelen abbahagyta,amiért kérdőn néztem rá.Ő csak pimaszul elmosolyodott és tudtam,hogy most én jövök.Visszakapod Styles!Felültem és már éppen készültem volna kielégíteni, amikor megfogta a kezem és ellökte meredező férfiasságától,majd odahajolt és rekedtes hangján a fülembe suttogta.
-Most csak én foglak kényeztetni-még jobban beindított.Kezeivel a fejem mellett támaszkodott,majd egy érzelmes csók után belém hatolt. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól,de Hazz vállába harapva próbáltam magam türtőztetni.
-Annyi sajnálom...-suttogta.Mikor megszoktam méretét rámosolyogtam és bólintottam,hogy mehet.Lassan kezdett mozogni,ami bevallom még eléggé feszített,de egy idő után a fájdalom élvezetté alakult át.Sóhajok töltötték be az egész szobát.
-Gyorsabban...-utasítottam.Eleget tett kérésemnek,majd pár másodperc múlva egy hatalmas sikítással elmentem.Nem sokkal később ő is követett.Fáradtan dőlt le mellém,majd magához húzva homlokon csókolt.Tudtam,hogy holnap el fognak jönni értünk,és börtönbe csuknak,most még sem ez érdekelt a legjobban,hanem az a csodálatos ember,aki az első férfi volt az életemben szex terén...sőt,ez nem is szex volt,hanem szeretkezés.Igen,kifejezettem szeretkezés volt.
2015. augusztus 8., szombat
2014. december 31., szerda
"Sziasztok Pandúrok!
Sok-sok kihagyás után egy újabb résszel jelentkezem!A következő sztori Dorinának lett megirva és azúton is bocsánatot szeretnék kérni a rengeteg késésé miatt,de ahogy kommentben mondtam a laptopom tönkrement és ezt a részt baratnőm rakja/rakta fel nekem,amiért hálás vagyok neki! <3 nem rizsázok tovább,csak még annyit,hogy próbáltam nem sablonos sztorit irni,és kicsit régimódi de azért remélem tetszik :)
Jó olvasást! :)
Puszi! <3
-Már megint Ő?-ült le mellém a nővérem.
-Még mindig Ő!-sóhajtottam szomorúan.Haley szorosan magához ölelt,ami most mindennél többet ért számomra.Végre nem éreztem magam egyedül,akinek az érzései nem érdekelnek senkit.Borzasztó jól tud esni egy ölelés attól,aki fontos számodra.
-Meg kell értened,szivem!Ő a hazájáért harcol,érted,értünk,a kicsiért.-simogatta meg a pocakom mosolyogva,mire a kicsi Mikey rúgott egyet.
-Aúúú!Nyugi picim,apu haza fog jönni!Érzem!-simogattam meg én is.El sem hiszem,hogy szerelmünk gyümölcse nemsokára világrajön.Hihetetlen érzés olyan csodálatos férfinak babát szülni,mint Michael.Ha nem is vallja be és nem hisz ebben,de én tudom,hogy nagyon jó apuka lesz belőle.
-Kérsz egy kakaót?-kérdezte Haley,mire aprót bólintottam.Mig ő készitette a hires és finom kakóját addig elmentem mosdóba.Ha ki kell menni akkor ki kell menni! :)
A délután többi része könyvolvasással telt,mindaddig mig meg nem jelentek a szüleim.Már csak ez hiányzott.Félreértés ne essék,imádom őket de néha kicsit túlaggódják a dolgokat,ami engem idegessé tesz és ez árt a babának.Mint mindig most is rendesen bevásároltak nekem/nekünk a szülők.Haley nevetve nézte,ahogy fejemet fogva,fújtatva néztem,hogy az asztalon egyre csak több minden lesz.
-Tudod Mikey nem hivta meg az egész sereget!-mondtam döbbenten,mire mindenki jót nevetett...illetve nem mindenki.Én nem!
-El fog fogyni kislányom,emiatt ne aggódj!-legyintett anyu nevetve.
-Úgy van,anyád mostanában elég sokat eszik!-kacsintott apu,mire még én is nevetni kezdtem.Anyu mérgesen nézett rá és elkezdődött a vita.Megfogtam egy banánt és elsétáltam a kanapéig,majd miután kényelmesen elhelyezkedtem bekapcsoltam a tv-t.
"Most kaptuk a hirt,hogy az Irakba kirendelt katonáink táborát megtámadták.Nem tudni hány halott van és csak reménykedni tudunk,hogy mindannyian túlélték.Bár sokak szerint nem sok az esélye annak,hogy mindenki épségben haza tud jönni. Ha bármi információt megtudunk azonnal értesitjük önöket!Egy autóba frontálisan...."
-Nyugodj meg szivem!-ült le mellém egyből anya.Belőlem kitört a zokogás és a pici is elkezdett rugdosódni.
-Lehet,hogy Mikey meghalt!Meghalt....-suttogtam,majd újra sirni kezdtem.-Az nem lehet,hogy Ő már nem él.Nem!Nem!Nem!
-Persze,hogy nem.Figyelj ide!Mikey egy erős és kiváló katona,tudja,hogy szükségetek van rá és harcol!Biztos vagyok benne!-próbált nyugtatni az édesanyám de az egyik fülemen be a másikon ki.
***
2 héttel később
Még mindig semmi hir róluk és a tehetetlenség egyszerűen felemészt.Minden este imádkoztam azért,hogy túlélje.Bármit megadnák ha most megcsörrenne a telefon és azt mondanák,hogy a férjem túlélte,jól van és 1 hónapon belül itthon lesz.Bármit!Azóta az este óta egész nap a tv előtt ülök és várom,hátha végre mondanak valamit,de egy ideje már semmi.Már átnéztem az összes családi fényképes albumot,azthittem kicsit jobb kedvre fog deriteni,hogy látom tökéletes arcát,szőke haját,zöld szemeit... de minden képről az jut eszembe mi van ha nem lesz több közös képünk?Mi van ha soha többé nem látom?Mi van ha a picivel soha nem ismerhetik meg egymást? Ha csak képeken láthatja,ki is volt az apukája.Rettentően félek.Félek,hogy elveszitem.
-Tessék!-rakta le Haley elém a reggelit,de én eltoltam.-Enned kell!A babának szüksége van a tápanyagra.-tolta vissza elém,mire rájöttem,hogy igaza van és ennem kell,a baba érdekében.
"2 héttel ezelőtt Irakban megtámadták katonáinkat és nemrég kapuk a hirt,miszerint Jonathan Clay,Dean Ambrose,Andy Heyman,Pete Johns,Clark Gomez és Michael Cifford nem élték túl a tragikus támadást........"
A nő még beszélt de én már csak az láttam,hogy mozog a szája.Haley megölelt de nekem csak egy szó cikázott a fejemben:Meghalt!Michael meghalt!A fölf egyre jobban közeledett,szemem egyre nehezebb lett és egyszercsak minden elsötétült.Egy számomra ismeretlen szobában ébredtem.Lassan nyitottam ki a szemem,majd megláttam anyut,aput és Haleyt.Mind a hárman zokogtak az ágyam szélén.
-Mikey...Mikey...-suttogtam halott szerelmem nevét,mire felkapták a fejüket.Apu orvosért szaladt,mig anyuék kérdezgetni kezdtek.-Hol van Mikey?....-gyűltek a könnyek a szememben,majd amikor megláttam az immáron lapos hasamat ilyedtem fordultam az anyukám felé.-Hol van a pici?-szoritottam a kezét idegesen.
-Nyugodj meg kincsem.A picivel minden rendben!-mosolygott rám anyu.
-Mi történt?-kérdeztem zokogva.Nem értettem semmit.Az orvos elmagyarázta,hogy elájultam és kockázatos lett volna ha a babát nem operálják ki belőlem,ezért császármetszéssel megszületett a kisfiunk.Nem érdekelt semmi és senki,látnom kellett.Az orvosom boldogan,saját kézben hozta be a pici fiamat,majd adta a kezembe.Gyönyörű volt! A szemeit egyértelműen az apjától örökölte...
-Mi...Mikeyval-csuklott el a hangom,ilyedten néztem Haleyra aki szomorúan megrázta,majd lehajtotta a fejét.Tudtam,hogy mit jelentett...tényleg meghalt!Visszafordultam a picihez és könnyes szemmel megpusziltam a fejét,mire édesen "megszólalt".
***
Ma végre hazaengedtek a kórházból minket,de még ezt a kis örömöt is elnyomja Mikey halála.Azthiszem ezen soha de soha nem tudok majd túllépni.Mióta megtudtam,minden napom szürke,csupán a pici babánk miatt vagyok még mindig a föld fölött,ő csempész egy kis boldogságot összeomlott életembe.Éppen a kicsit etettem,amikor csöngettek.Csak reménykedni tudtam,hogy nem valami rokon,mert legkevésbé sincs kedvem hallgatni a "Részvétem" szót.Ahogy kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem.Megfagytam.Életem szerelme állt az ajtóban egyenruhában,hatalmas katonai táskával a kezében,és arca egyre jobban közeldett az enyémhez,mig teljesen el nem érte azt.Ajkai először csak simogatták az enyémet,majd nyelvünket is bevontuk a mi kis csatánkba.Amikor csókunk véget ért még mindig sokkos állapotban álltam az ÉLŐ férjem előtt,aki édesen mosolygott vissza rám.
-Szia életem!-köszöntött angyali hangjával.
-Te élsz?-ezt a két szót birtam kinyögni,semmi mást.
-Menjünk beljebb,elmagyarázok mindent!
Végül kiderült,hogy tévedtek és rossz információkat kaptunk meg.Ezt be is jelentették,de mivel annyira összeomlottam érzelmileg,hogy arra sem volt erőm,hogy bekapcsoljam a tvt ezt nem tudhattam meg hamarabb,hogy Mikey él.Még mindig alig hiszem el,hogy Ő tényleg itt van velünk,és élhetünk együtt,mint egy boldog család.
Sok-sok kihagyás után egy újabb résszel jelentkezem!A következő sztori Dorinának lett megirva és azúton is bocsánatot szeretnék kérni a rengeteg késésé miatt,de ahogy kommentben mondtam a laptopom tönkrement és ezt a részt baratnőm rakja/rakta fel nekem,amiért hálás vagyok neki! <3 nem rizsázok tovább,csak még annyit,hogy próbáltam nem sablonos sztorit irni,és kicsit régimódi de azért remélem tetszik :)
Jó olvasást! :)
Puszi! <3
-Már megint Ő?-ült le mellém a nővérem.
-Még mindig Ő!-sóhajtottam szomorúan.Haley szorosan magához ölelt,ami most mindennél többet ért számomra.Végre nem éreztem magam egyedül,akinek az érzései nem érdekelnek senkit.Borzasztó jól tud esni egy ölelés attól,aki fontos számodra.
-Meg kell értened,szivem!Ő a hazájáért harcol,érted,értünk,a kicsiért.-simogatta meg a pocakom mosolyogva,mire a kicsi Mikey rúgott egyet.
-Aúúú!Nyugi picim,apu haza fog jönni!Érzem!-simogattam meg én is.El sem hiszem,hogy szerelmünk gyümölcse nemsokára világrajön.Hihetetlen érzés olyan csodálatos férfinak babát szülni,mint Michael.Ha nem is vallja be és nem hisz ebben,de én tudom,hogy nagyon jó apuka lesz belőle.
-Kérsz egy kakaót?-kérdezte Haley,mire aprót bólintottam.Mig ő készitette a hires és finom kakóját addig elmentem mosdóba.Ha ki kell menni akkor ki kell menni! :)
A délután többi része könyvolvasással telt,mindaddig mig meg nem jelentek a szüleim.Már csak ez hiányzott.Félreértés ne essék,imádom őket de néha kicsit túlaggódják a dolgokat,ami engem idegessé tesz és ez árt a babának.Mint mindig most is rendesen bevásároltak nekem/nekünk a szülők.Haley nevetve nézte,ahogy fejemet fogva,fújtatva néztem,hogy az asztalon egyre csak több minden lesz.
-Tudod Mikey nem hivta meg az egész sereget!-mondtam döbbenten,mire mindenki jót nevetett...illetve nem mindenki.Én nem!
-El fog fogyni kislányom,emiatt ne aggódj!-legyintett anyu nevetve.
-Úgy van,anyád mostanában elég sokat eszik!-kacsintott apu,mire még én is nevetni kezdtem.Anyu mérgesen nézett rá és elkezdődött a vita.Megfogtam egy banánt és elsétáltam a kanapéig,majd miután kényelmesen elhelyezkedtem bekapcsoltam a tv-t.
"Most kaptuk a hirt,hogy az Irakba kirendelt katonáink táborát megtámadták.Nem tudni hány halott van és csak reménykedni tudunk,hogy mindannyian túlélték.Bár sokak szerint nem sok az esélye annak,hogy mindenki épségben haza tud jönni. Ha bármi információt megtudunk azonnal értesitjük önöket!Egy autóba frontálisan...."
-Nyugodj meg szivem!-ült le mellém egyből anya.Belőlem kitört a zokogás és a pici is elkezdett rugdosódni.
-Lehet,hogy Mikey meghalt!Meghalt....-suttogtam,majd újra sirni kezdtem.-Az nem lehet,hogy Ő már nem él.Nem!Nem!Nem!
-Persze,hogy nem.Figyelj ide!Mikey egy erős és kiváló katona,tudja,hogy szükségetek van rá és harcol!Biztos vagyok benne!-próbált nyugtatni az édesanyám de az egyik fülemen be a másikon ki.
***
2 héttel később
Még mindig semmi hir róluk és a tehetetlenség egyszerűen felemészt.Minden este imádkoztam azért,hogy túlélje.Bármit megadnák ha most megcsörrenne a telefon és azt mondanák,hogy a férjem túlélte,jól van és 1 hónapon belül itthon lesz.Bármit!Azóta az este óta egész nap a tv előtt ülök és várom,hátha végre mondanak valamit,de egy ideje már semmi.Már átnéztem az összes családi fényképes albumot,azthittem kicsit jobb kedvre fog deriteni,hogy látom tökéletes arcát,szőke haját,zöld szemeit... de minden képről az jut eszembe mi van ha nem lesz több közös képünk?Mi van ha soha többé nem látom?Mi van ha a picivel soha nem ismerhetik meg egymást? Ha csak képeken láthatja,ki is volt az apukája.Rettentően félek.Félek,hogy elveszitem.
-Tessék!-rakta le Haley elém a reggelit,de én eltoltam.-Enned kell!A babának szüksége van a tápanyagra.-tolta vissza elém,mire rájöttem,hogy igaza van és ennem kell,a baba érdekében.
"2 héttel ezelőtt Irakban megtámadták katonáinkat és nemrég kapuk a hirt,miszerint Jonathan Clay,Dean Ambrose,Andy Heyman,Pete Johns,Clark Gomez és Michael Cifford nem élték túl a tragikus támadást........"
A nő még beszélt de én már csak az láttam,hogy mozog a szája.Haley megölelt de nekem csak egy szó cikázott a fejemben:Meghalt!Michael meghalt!A fölf egyre jobban közeledett,szemem egyre nehezebb lett és egyszercsak minden elsötétült.Egy számomra ismeretlen szobában ébredtem.Lassan nyitottam ki a szemem,majd megláttam anyut,aput és Haleyt.Mind a hárman zokogtak az ágyam szélén.
-Mikey...Mikey...-suttogtam halott szerelmem nevét,mire felkapták a fejüket.Apu orvosért szaladt,mig anyuék kérdezgetni kezdtek.-Hol van Mikey?....-gyűltek a könnyek a szememben,majd amikor megláttam az immáron lapos hasamat ilyedtem fordultam az anyukám felé.-Hol van a pici?-szoritottam a kezét idegesen.
-Nyugodj meg kincsem.A picivel minden rendben!-mosolygott rám anyu.
-Mi történt?-kérdeztem zokogva.Nem értettem semmit.Az orvos elmagyarázta,hogy elájultam és kockázatos lett volna ha a babát nem operálják ki belőlem,ezért császármetszéssel megszületett a kisfiunk.Nem érdekelt semmi és senki,látnom kellett.Az orvosom boldogan,saját kézben hozta be a pici fiamat,majd adta a kezembe.Gyönyörű volt! A szemeit egyértelműen az apjától örökölte...
-Mi...Mikeyval-csuklott el a hangom,ilyedten néztem Haleyra aki szomorúan megrázta,majd lehajtotta a fejét.Tudtam,hogy mit jelentett...tényleg meghalt!Visszafordultam a picihez és könnyes szemmel megpusziltam a fejét,mire édesen "megszólalt".
***
Ma végre hazaengedtek a kórházból minket,de még ezt a kis örömöt is elnyomja Mikey halála.Azthiszem ezen soha de soha nem tudok majd túllépni.Mióta megtudtam,minden napom szürke,csupán a pici babánk miatt vagyok még mindig a föld fölött,ő csempész egy kis boldogságot összeomlott életembe.Éppen a kicsit etettem,amikor csöngettek.Csak reménykedni tudtam,hogy nem valami rokon,mert legkevésbé sincs kedvem hallgatni a "Részvétem" szót.Ahogy kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem.Megfagytam.Életem szerelme állt az ajtóban egyenruhában,hatalmas katonai táskával a kezében,és arca egyre jobban közeldett az enyémhez,mig teljesen el nem érte azt.Ajkai először csak simogatták az enyémet,majd nyelvünket is bevontuk a mi kis csatánkba.Amikor csókunk véget ért még mindig sokkos állapotban álltam az ÉLŐ férjem előtt,aki édesen mosolygott vissza rám.
-Szia életem!-köszöntött angyali hangjával.
-Te élsz?-ezt a két szót birtam kinyögni,semmi mást.
-Menjünk beljebb,elmagyarázok mindent!
Végül kiderült,hogy tévedtek és rossz információkat kaptunk meg.Ezt be is jelentették,de mivel annyira összeomlottam érzelmileg,hogy arra sem volt erőm,hogy bekapcsoljam a tvt ezt nem tudhattam meg hamarabb,hogy Mikey él.Még mindig alig hiszem el,hogy Ő tényleg itt van velünk,és élhetünk együtt,mint egy boldog család.
2014. november 16., vasárnap
Hali skacok!
Sajnos a laptopom elromlott -de már javitás alatt áll - és most nem birok részt feltenni.! :(
Kérlek ne haragudjatok rám emiatt! Pedig már megvan mind a 2 sztori de telefonról nem birom feltenni... :( Amint tudom hozom... <3
Holnap és holnapután biztos nem mert megyünk dokihoz és sulilátogatásra és nem hiszem,hogy elkészül 2 nap alatt a laptop...:/ Soooo tényleg ne haragudjatok <3
Imádlak titeket és ezúton is szeretném megköszönni az 1200+-os megtekintést <3
Nagyon hálás vagyok nektek <3 El sem hiszem,hogy 1200+.... jézusoom... <3
KÖSZÖNÖM SZÉÉÉÉÉPEN! <3
Jó éjt nektek! <3
Sajnos a laptopom elromlott -de már javitás alatt áll - és most nem birok részt feltenni.! :(
Kérlek ne haragudjatok rám emiatt! Pedig már megvan mind a 2 sztori de telefonról nem birom feltenni... :( Amint tudom hozom... <3
Holnap és holnapután biztos nem mert megyünk dokihoz és sulilátogatásra és nem hiszem,hogy elkészül 2 nap alatt a laptop...:/ Soooo tényleg ne haragudjatok <3
Imádlak titeket és ezúton is szeretném megköszönni az 1200+-os megtekintést <3
Nagyon hálás vagyok nektek <3 El sem hiszem,hogy 1200+.... jézusoom... <3
KÖSZÖNÖM SZÉÉÉÉÉPEN! <3
Jó éjt nektek! <3
2014. november 14., péntek
Sziasztok! A következő sztori Dorina névre lett megirva!
Ezekkel a sorokkal kivánok jó olvasást a sztorihoz! Remélem tetszeni fog!<3
Már a századik próbálkozásom után elegem lett,a sok össze nem illő szóból.Képtelen vagyok összehozni egy dalt 1 hét alatt!Ez...ez lehetetlen! a ceruzát teljes erőmből odadobtam,ami hangos csapódással ütközött a fallal,majd a padlóval,de mégsem tört össze.Felálltam,odamentem a tárgy fölé,felvettem és megpróbáltam széttörni,de ahogy a dalt sem birtam megirni, úgy ez sem sikerült!Számat összeszoritva,szememet nagyra nyitva,az-az hülye fejet vágva próbáltam eltörni azt a nyamvadt ceruzát,ám ekkor kinyilt az ajtó és betoppant valaki.
-Bárki is az,Szia!-köszöntem de a szemem nem vettem le a tárgyról,még mindig próbálkoztam a kettétörésével.
-Te mit csinálsz?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
-Hát nem egyértelmű?Ceruzát török!
-Ohh,bocsánat,hogy megzavartalak!-próbált komoly lenni,de a végén nem sikerült,igy elröhögte magát.Hozzávágtam a ceruzát és duzzogva leültem a garnitúrára.
-Jajj szivem!-ült le mellém és megpuszilta az arcom.
-Ez nekem nem megy Mickey!Hogy irjak meg egy kiegyensúlyozott,erős dalt ha egy cerzát nem vagyok képes eltörni?-fordultam felé idegesen,de amikor belenéztem a csillogó szemeibe a negativ érzelmek helyett boldogság és szeretet töltötte meg a szivem.-Sajnálom,csak kiborultam!Annyi minden történt és most képtelen vagyok dalt irni!Nem fog menni és én...
-Fogd már be!-mosolygott,majd szenvedélyesen megcsókolt!
***
Az elmúlt 10 percben nagyon felgyorsultak az események,az egyik dolog követte a másikat és most már ott tartottunk,hogy rajta már csak egy boxer volt,rajtam pedig már csak fehérnemű.
-Mi...Mickey!-suttogtam két csók között mire abbahagyta ajkaim kényesztetését.
-Szeretlek!-mondta bársonyos hangjával,amitől jóleső borzogás futott végig egész testemen,majd egy utolsó,forró csók után lefeküft mellém.Szorosan odabújtam hozzá,fejem a mellkasán pihentettem,mig ő az oldalamat és a karoma cirógatta.
-Hogy érdemeltelek ki?-tettem fel a bennem motoszkáló érzést,mire édesen nevetni kezdett.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-puszilt bele a hajamba.-Tudod sohasem gondoltam volna,hogy egy olyan barátnőm lesz,aki teljesen az ellentétem,mégis megértem és teljes szivemből imádom.-annyira igaza van.Ellentétek vagyunk és teljesen odáig vagyunk a másikért.
-Nagyon fontos vagy számomra,és ez most kicsit elcsépelt duma lesz,de nem birnám elképzelni az életem nélküled!Te voltál az,aki lerombolta a falaimat és ezért borzasztóan hálás vagyok neked!Ha te nem lennél,valószinűleg most is...
-Szeretlek!-ültem fel az ágyon.Megjelentek az első könnycseppjeim amit követett a többi és már nem birtam megállitani őket.
-Én is téged!-adott egy puszit a számra és letörölte a könnyeimet.
-Nem,én...-eltűrtem egy rakoncátlan tincset az arcomból,majd belenéztem Mickey szemébe de nem tudtam neki elmondani.Még nem!
-Álmos vagyok!Aludjunk!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Rendben!-hangja lágy és megértő volt.Miután kényelmesen (kis kifli-nagy kifli) elhelyezkedtünk, amolyan búcsúcsókok adtunk egymásnak és mind a ketten álomba szenderültünk.
***
''Kedves Mickey!
Amikor ezt olvasod,én már valószinűleg nem leszek az élők sorában!
1 éve találkoztunk először és 1 éve szerettem beléd teljesen.
2 hónapja daganatot diagnosztizáltak nállam..Bocsánatot szeretnék kérni,hogy eddig birtam,de
nem szeretném ha végignéznéd,hogy elfogyok,hogy kihullik a hajam.
Nem akarom,hogy ott legyél a kemoterápiákon ami teljesen felesleges,ugyanis a doki
azt mondta,hogy nem birnak meggyógyitani.A kemoterápia csak időhúzás,de én
nem akarom,hogy úgy emlékezz rám,mint aki halálos beteg és
kevés ideje van hátra.Azt akarom,hogy a boldog pillanatokra emlékezz,
amikor 20 éves fejjel a játszótéren még csúszdáztunk,
amikor kikentük egymást fagyival,amikor beleestem a szökőkútba,
mert kergettél én meg amilyen szerencsétlen vagyok nem figyeltem és fejjel beleestem
a jéghideg vizbe,amikor csak mi ketten,este popcorn,csoki,chips és sok más
rágcsa társaságában megnéztünk egy általad utált romantikus filmet... és amiből mindig
vagy párnacsata,vagy társasjáték lett!
Szóval én azt szeretném ha a boldog pillanatokra emlékeznél és nem a szomorúakra!
Tudom,hogy önzőnek és igazságtalanságnak tartod majd,
hogy egy hülye levélben búcsúzom el örökre,de remélem ez a levél megmarad majd
és meg tudsz nekem bocsájtani!
Túlságosan szerettelek ahhoz,hogy ezt személyesen mondjam el.
Nincs sok időm hátra!
Nagyon szeretlek ezt te is nagyon jól tudod és esküszöm,ha
van élet a halál után vigyázni fogok rád és meg foglak óvni minden
rossztól csak ne légy szomorú miattam,ne sirj kérlek!
Én jó helyen leszek és bizom benne,hogy viszont látlak téged.
ha nem is a való életben!
Szeretlek Michael Clifford!
Örökre!
A te Dorinád!
"A boldogság csak rajtunk múlik.
Talán nem is a boldog befejezés a fontos,
hanem maga az élet!"
Már a századik próbálkozásom után elegem lett,a sok össze nem illő szóból.Képtelen vagyok összehozni egy dalt 1 hét alatt!Ez...ez lehetetlen! a ceruzát teljes erőmből odadobtam,ami hangos csapódással ütközött a fallal,majd a padlóval,de mégsem tört össze.Felálltam,odamentem a tárgy fölé,felvettem és megpróbáltam széttörni,de ahogy a dalt sem birtam megirni, úgy ez sem sikerült!Számat összeszoritva,szememet nagyra nyitva,az-az hülye fejet vágva próbáltam eltörni azt a nyamvadt ceruzát,ám ekkor kinyilt az ajtó és betoppant valaki.
-Bárki is az,Szia!-köszöntem de a szemem nem vettem le a tárgyról,még mindig próbálkoztam a kettétörésével.
-Te mit csinálsz?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
-Hát nem egyértelmű?Ceruzát török!
-Ohh,bocsánat,hogy megzavartalak!-próbált komoly lenni,de a végén nem sikerült,igy elröhögte magát.Hozzávágtam a ceruzát és duzzogva leültem a garnitúrára.
-Jajj szivem!-ült le mellém és megpuszilta az arcom.
-Ez nekem nem megy Mickey!Hogy irjak meg egy kiegyensúlyozott,erős dalt ha egy cerzát nem vagyok képes eltörni?-fordultam felé idegesen,de amikor belenéztem a csillogó szemeibe a negativ érzelmek helyett boldogság és szeretet töltötte meg a szivem.-Sajnálom,csak kiborultam!Annyi minden történt és most képtelen vagyok dalt irni!Nem fog menni és én...
-Fogd már be!-mosolygott,majd szenvedélyesen megcsókolt!
***
Az elmúlt 10 percben nagyon felgyorsultak az események,az egyik dolog követte a másikat és most már ott tartottunk,hogy rajta már csak egy boxer volt,rajtam pedig már csak fehérnemű.
-Mi...Mickey!-suttogtam két csók között mire abbahagyta ajkaim kényesztetését.
-Szeretlek!-mondta bársonyos hangjával,amitől jóleső borzogás futott végig egész testemen,majd egy utolsó,forró csók után lefeküft mellém.Szorosan odabújtam hozzá,fejem a mellkasán pihentettem,mig ő az oldalamat és a karoma cirógatta.
-Hogy érdemeltelek ki?-tettem fel a bennem motoszkáló érzést,mire édesen nevetni kezdett.
-Ezt inkább én kérdezhetném!-puszilt bele a hajamba.-Tudod sohasem gondoltam volna,hogy egy olyan barátnőm lesz,aki teljesen az ellentétem,mégis megértem és teljes szivemből imádom.-annyira igaza van.Ellentétek vagyunk és teljesen odáig vagyunk a másikért.
-Nagyon fontos vagy számomra,és ez most kicsit elcsépelt duma lesz,de nem birnám elképzelni az életem nélküled!Te voltál az,aki lerombolta a falaimat és ezért borzasztóan hálás vagyok neked!Ha te nem lennél,valószinűleg most is...
-Szeretlek!-ültem fel az ágyon.Megjelentek az első könnycseppjeim amit követett a többi és már nem birtam megállitani őket.
-Én is téged!-adott egy puszit a számra és letörölte a könnyeimet.
-Nem,én...-eltűrtem egy rakoncátlan tincset az arcomból,majd belenéztem Mickey szemébe de nem tudtam neki elmondani.Még nem!
-Álmos vagyok!Aludjunk!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Rendben!-hangja lágy és megértő volt.Miután kényelmesen (kis kifli-nagy kifli) elhelyezkedtünk, amolyan búcsúcsókok adtunk egymásnak és mind a ketten álomba szenderültünk.
***
''Kedves Mickey!
Amikor ezt olvasod,én már valószinűleg nem leszek az élők sorában!
1 éve találkoztunk először és 1 éve szerettem beléd teljesen.
2 hónapja daganatot diagnosztizáltak nállam..Bocsánatot szeretnék kérni,hogy eddig birtam,de
nem szeretném ha végignéznéd,hogy elfogyok,hogy kihullik a hajam.
Nem akarom,hogy ott legyél a kemoterápiákon ami teljesen felesleges,ugyanis a doki
azt mondta,hogy nem birnak meggyógyitani.A kemoterápia csak időhúzás,de én
nem akarom,hogy úgy emlékezz rám,mint aki halálos beteg és
kevés ideje van hátra.Azt akarom,hogy a boldog pillanatokra emlékezz,
amikor 20 éves fejjel a játszótéren még csúszdáztunk,
amikor kikentük egymást fagyival,amikor beleestem a szökőkútba,
mert kergettél én meg amilyen szerencsétlen vagyok nem figyeltem és fejjel beleestem
a jéghideg vizbe,amikor csak mi ketten,este popcorn,csoki,chips és sok más
rágcsa társaságában megnéztünk egy általad utált romantikus filmet... és amiből mindig
vagy párnacsata,vagy társasjáték lett!
Szóval én azt szeretném ha a boldog pillanatokra emlékeznél és nem a szomorúakra!
Tudom,hogy önzőnek és igazságtalanságnak tartod majd,
hogy egy hülye levélben búcsúzom el örökre,de remélem ez a levél megmarad majd
és meg tudsz nekem bocsájtani!
Túlságosan szerettelek ahhoz,hogy ezt személyesen mondjam el.
Nincs sok időm hátra!
Nagyon szeretlek ezt te is nagyon jól tudod és esküszöm,ha
van élet a halál után vigyázni fogok rád és meg foglak óvni minden
rossztól csak ne légy szomorú miattam,ne sirj kérlek!
Én jó helyen leszek és bizom benne,hogy viszont látlak téged.
ha nem is a való életben!
Szeretlek Michael Clifford!
Örökre!
A te Dorinád!
2014. november 9., vasárnap
Heyho Pandúrok!
A következő sztori Nia névre lett megirva!Bocsánatot szeretnék kérni a késésért de családi okok miatt nem tettem fel részt!Remélem nem haragszol/haragszotok annyira,és,hogy majd tetszik a sztori!Amúgy csak őgy megsúgom van 1 sorozat az "Életem legrosszabb hete" valami olyasmit próbáltam irni..legalábbis az adta az ihletet a sztorimhoz!A sorozaton egyébként rengeteget lehet nevetni,és bármikor rossz kedvem volt csak megnéztem 1-2-3-4-5 részt (nem birom abbahagyni) olyan vidám lettem,hogy... jajjj mennyi jár a szám!!xD
Jó olvasást! Sok puszi! <3
-Szia James azt légyszi tedd..öööö...aaaa -gondolkoztam-tudod mit?! csak tedd le a konyhába!-mosolyogtam aztán rohantam tovább.
-Nia nyugi már minden rendben lesz-nevetett nyugodtan a barátnőm mire én szemforgatva és kiabála tovább mentem.
-Ne ne ne!Azt tegyétek az asztalra...a virágokat pedig ...azt is az asztalra...jajjj-néztem az órámra-1 óra múlva itt vannak!-kaptam sokkot.-Nem fogok 1 óra alatt végezni!-már majdnem téptem a hajam.Nagyon ideges voltam Hazz szülei miatt...jut eszembe hol van Haryy?!
-HARRY!!!-semmi-HARRYYYYYY!-kiabáltam még jobban, de semmi!
-Abi hol van Harry?-lépkedtem oda a NYUGODT,KANAPÉN HEVERÉSZŐ,RÖHÖGŐ barátnőmhöz.
-Heheheee...-nézett körbe-én nem látom vagyis izéé biztos itt lesz...-kezdett egyre jobban fehéredni az amúgy mindig piros arca.
-Fura vagy!Nagyon!Figyelj Abi most nincs időm bújócskázni,szóval ha tudod hol van az a tökfilkó mondd meg azonnal!-fenyegettem meg az ujjaimmal,mire ő csak kinevetett mondán,hogy milyen vicces a fejem...
-Grrrrrrrr-mentem tovább morogva-Ezt nem hiszem el.. a szülei egy órán belül itt vannak ő meg ki tudja hol van most de ha megtudom,hogy...-beszéltem magamba de aztán eszembe jutott,hogy a kaja a gáztűzhelyen van.Hát persze ez is csak velem történhet meg...ki mással?Nincs Harry a szülei mindjárt itt,a kaja leégett,teljes káosz van a házban.Te jó isten!Hogy fogok ebből kimászni?
-Abi megtennéd nekem,hogy megágyazol a vendégszobában?-ordibáltam a konyhából.
-Ha mindig kiabálsz elmegy a hangod aztán meg sem birsz majd szólalni a lovagod szülei előtt!-hallottam,hogy feltrappol a lépcsőn.Vendégszoba pipa!Kaja ...majd rendelek valamit!Harry még mindig nem tudom,hogy hol van!!! Asztal... megyek!
Miután szépen és gondosan megteritettem,a kaja is megjött,Abi is készen lett úgy látszott minden összejön,kivéve,hogy Harry még mindig nincs itthon a telefonját pedig luxus felvenni!Ha elfelejtette én megölöm!Persze nem szó szerint mert imádom de ilyenkor úgy megverném!Idegesnek tűnök?Az is vagyok!
*ding-dong-ding-dong*
Jaajjj ne!Jó nyugi!Minden oké lesz Harry is mindjárt itthon lesz,aztán leülünk ebédelünk,beszélgetünk,a szülei elfogadnak majd,boldogok leszünk és...
-Jó napot!-nyitottam ajtón mosolygósan.
-Szia!-köszöntek egyszerre aztán 2-2 puszi után bejöttek.Meglepődtem,hogy ilyen közvetlenek,de azért jól esett.
-Hol van a fiam?-kérdezte Anne mire még a viz is levert.
-Hát igazából még ..Harry nincs itt!-sütöttem le a szemem.
-Miért?Valami baj van?-ilyedt meg Anne
-Jajj dehogy csak késik egy kicsit ...-nyugtattam meg de valójában én is aggódtam érte.
-Hozhatok egy teát vagy üditőt?Esetleg kávét?-próbáltam húzni az időd hátha betoppan végre a csavargó.
-Kávét elfogadunk!-mondták egyszerre ami szintén meglepett.Ez olyan volt amit a fiúk szoktak.Egyszerre beszélnek és ettől frászt kapok.-Rendben!Már is hozom!-gyorsan belépkedtem a konyhába egy tálcára rátettem 2 csésze kávét,cukrot,tejet...fogalmam sincs,hogy isszák szóval...
Hirtelen megcsörrent a telefonom-nagyon biztam benne,hogy Hazz az-és ennek következtében a tejet elejtettem ami szétfolyt a földön.Ááááá
-Harry!-szóltam mérgesen a telefonba.
-Minden rendben?-szólt be a nappaliból Anne.
-Persze,minden rendben!-dugtam ki a mosolygós fejem majd gyorsan vissza is húztam.
-Akkor király!-szólt bele Harry a telefonba.
-Nem neked mondtam!Neked már itthon kéne lenned!Mégis hol a francban vagy?Harry ne csináld ezt kérlek 5 perced van,hogy hazagyere a szüleid már...
-Figyelj rám Nia!Gyere arra a helyre ahol először csókolóztunk!
-Mivan?Harry ez most...-és letette.LETETTE!
Elindultam volna vissza a nappaliba,hogy valahogy kimentsem magam és elmenjek Harryért de megcsúsztam a tejen és egy hatalmas sikitással ráestem a hátsómra
Hazz szülei másodperceken belül ott termettek mellettem és segitettek.
***
Itt vagyunk a sürgősségin és várjuk a dokit.
-Rettenetesen szégyenlem magam a történtek miatt higgyék el nem igy terveztem!-kezdtem el magyarázkodni de ők csak mosolyogva összenéztek és megrázták a fejüket.
-Ugyan Nia!Ez bárkivel megeshet!-nevetett.
-Tényleg?Ki az a balfék aki a szerelme szülei előtt ennyire leégeti magát rajtam kivül?!-néztem rájuk már én is mosolyogva.Egyszerre felnevettünk,de örömünk-legalábbis az enyém-nem tartott sokáig,mert Harry szaladt felénk.
-Jézusom Nia!Jól vagy?Mi történt?Sziasztok!-köszönt a szüleinek 2-2 puszival-De mi van veled?!-fordult vissza hozzám.
-Ha időben ott lettél volna tudnád!-próbáltam mérges lenni de ahogy belenéztem a szemébe és láttam,hogy tényleg nagyon aggódik megenyhültem.
-Hát..a dokit várjuk!-hajtottam le a fejem de ő az ujjával gyengéden felemelte az állam,a szemembe nézett és gyengéden megcsókolt.Amikor elengedett felállt és elkezdett kiabálni.
-Hééé mindenki...figyeljenek ide!-integetett mire mind a hárman,főleg én értetlenül néztünk rá.
-Mit művelsz?!-nevettem ki.
-Ssshhhh!Maradj csendben!Ezt nem igy akartam de nem érdekel,hogy hol,vagy mikor de nagyon szeretlek és te vagy a mindenem.A 2 év alatt, amit együtt töltöttünk...az a 2 év volt életem legcsodálatosabb 2 éve!És ezt TE tedded csodálatossá!Lehet,hogy nem a legjobb időzités és tudom,hogy sokat készültél anyuék fogadására de nem birok tovább várni.Azt akarom ha valaki rádnéz,pontosabban a kezedre tudja,hogy csak az enyém vagy!Nia...Hozzám jössz feleségül?-mindenki "ohhh"-gatni kezdett én pedig sirtam.Annyira sirtam,hogy csak bólogatni birtam.Egy hang sem jött ki a torkomon de az egész várót hangos taps és sikitozás töltötte be.Legszivesbben most én is sikitanék a boldogságtól!Harry felhúzta az ujjaimra a-lélegzetelállitóan gyönyörű-gyűrűt én pedig a nyakába omlottam.
-Annyira szeretlek Harry Styles!
A következő sztori Nia névre lett megirva!Bocsánatot szeretnék kérni a késésért de családi okok miatt nem tettem fel részt!Remélem nem haragszol/haragszotok annyira,és,hogy majd tetszik a sztori!Amúgy csak őgy megsúgom van 1 sorozat az "Életem legrosszabb hete" valami olyasmit próbáltam irni..legalábbis az adta az ihletet a sztorimhoz!A sorozaton egyébként rengeteget lehet nevetni,és bármikor rossz kedvem volt csak megnéztem 1-2-3-4-5 részt (nem birom abbahagyni) olyan vidám lettem,hogy... jajjj mennyi jár a szám!!xD
Jó olvasást! Sok puszi! <3
-Szia James azt légyszi tedd..öööö...aaaa -gondolkoztam-tudod mit?! csak tedd le a konyhába!-mosolyogtam aztán rohantam tovább.
-Nia nyugi már minden rendben lesz-nevetett nyugodtan a barátnőm mire én szemforgatva és kiabála tovább mentem.
-Ne ne ne!Azt tegyétek az asztalra...a virágokat pedig ...azt is az asztalra...jajjj-néztem az órámra-1 óra múlva itt vannak!-kaptam sokkot.-Nem fogok 1 óra alatt végezni!-már majdnem téptem a hajam.Nagyon ideges voltam Hazz szülei miatt...jut eszembe hol van Haryy?!
-HARRY!!!-semmi-HARRYYYYYY!-kiabáltam még jobban, de semmi!
-Abi hol van Harry?-lépkedtem oda a NYUGODT,KANAPÉN HEVERÉSZŐ,RÖHÖGŐ barátnőmhöz.
-Heheheee...-nézett körbe-én nem látom vagyis izéé biztos itt lesz...-kezdett egyre jobban fehéredni az amúgy mindig piros arca.
-Fura vagy!Nagyon!Figyelj Abi most nincs időm bújócskázni,szóval ha tudod hol van az a tökfilkó mondd meg azonnal!-fenyegettem meg az ujjaimmal,mire ő csak kinevetett mondán,hogy milyen vicces a fejem...
-Grrrrrrrr-mentem tovább morogva-Ezt nem hiszem el.. a szülei egy órán belül itt vannak ő meg ki tudja hol van most de ha megtudom,hogy...-beszéltem magamba de aztán eszembe jutott,hogy a kaja a gáztűzhelyen van.Hát persze ez is csak velem történhet meg...ki mással?Nincs Harry a szülei mindjárt itt,a kaja leégett,teljes káosz van a házban.Te jó isten!Hogy fogok ebből kimászni?
-Abi megtennéd nekem,hogy megágyazol a vendégszobában?-ordibáltam a konyhából.
-Ha mindig kiabálsz elmegy a hangod aztán meg sem birsz majd szólalni a lovagod szülei előtt!-hallottam,hogy feltrappol a lépcsőn.Vendégszoba pipa!Kaja ...majd rendelek valamit!Harry még mindig nem tudom,hogy hol van!!! Asztal... megyek!
Miután szépen és gondosan megteritettem,a kaja is megjött,Abi is készen lett úgy látszott minden összejön,kivéve,hogy Harry még mindig nincs itthon a telefonját pedig luxus felvenni!Ha elfelejtette én megölöm!Persze nem szó szerint mert imádom de ilyenkor úgy megverném!Idegesnek tűnök?Az is vagyok!
*ding-dong-ding-dong*
Jaajjj ne!Jó nyugi!Minden oké lesz Harry is mindjárt itthon lesz,aztán leülünk ebédelünk,beszélgetünk,a szülei elfogadnak majd,boldogok leszünk és...
-Jó napot!-nyitottam ajtón mosolygósan.
-Szia!-köszöntek egyszerre aztán 2-2 puszi után bejöttek.Meglepődtem,hogy ilyen közvetlenek,de azért jól esett.
-Hol van a fiam?-kérdezte Anne mire még a viz is levert.
-Hát igazából még ..Harry nincs itt!-sütöttem le a szemem.
-Miért?Valami baj van?-ilyedt meg Anne
-Jajj dehogy csak késik egy kicsit ...-nyugtattam meg de valójában én is aggódtam érte.
-Hozhatok egy teát vagy üditőt?Esetleg kávét?-próbáltam húzni az időd hátha betoppan végre a csavargó.
-Kávét elfogadunk!-mondták egyszerre ami szintén meglepett.Ez olyan volt amit a fiúk szoktak.Egyszerre beszélnek és ettől frászt kapok.-Rendben!Már is hozom!-gyorsan belépkedtem a konyhába egy tálcára rátettem 2 csésze kávét,cukrot,tejet...fogalmam sincs,hogy isszák szóval...
Hirtelen megcsörrent a telefonom-nagyon biztam benne,hogy Hazz az-és ennek következtében a tejet elejtettem ami szétfolyt a földön.Ááááá
-Harry!-szóltam mérgesen a telefonba.
-Minden rendben?-szólt be a nappaliból Anne.
-Persze,minden rendben!-dugtam ki a mosolygós fejem majd gyorsan vissza is húztam.
-Akkor király!-szólt bele Harry a telefonba.
-Nem neked mondtam!Neked már itthon kéne lenned!Mégis hol a francban vagy?Harry ne csináld ezt kérlek 5 perced van,hogy hazagyere a szüleid már...
-Figyelj rám Nia!Gyere arra a helyre ahol először csókolóztunk!
-Mivan?Harry ez most...-és letette.LETETTE!
Elindultam volna vissza a nappaliba,hogy valahogy kimentsem magam és elmenjek Harryért de megcsúsztam a tejen és egy hatalmas sikitással ráestem a hátsómra
Hazz szülei másodperceken belül ott termettek mellettem és segitettek.
***
Itt vagyunk a sürgősségin és várjuk a dokit.
-Rettenetesen szégyenlem magam a történtek miatt higgyék el nem igy terveztem!-kezdtem el magyarázkodni de ők csak mosolyogva összenéztek és megrázták a fejüket.
-Ugyan Nia!Ez bárkivel megeshet!-nevetett.
-Tényleg?Ki az a balfék aki a szerelme szülei előtt ennyire leégeti magát rajtam kivül?!-néztem rájuk már én is mosolyogva.Egyszerre felnevettünk,de örömünk-legalábbis az enyém-nem tartott sokáig,mert Harry szaladt felénk.
-Jézusom Nia!Jól vagy?Mi történt?Sziasztok!-köszönt a szüleinek 2-2 puszival-De mi van veled?!-fordult vissza hozzám.
-Ha időben ott lettél volna tudnád!-próbáltam mérges lenni de ahogy belenéztem a szemébe és láttam,hogy tényleg nagyon aggódik megenyhültem.
-Hát..a dokit várjuk!-hajtottam le a fejem de ő az ujjával gyengéden felemelte az állam,a szemembe nézett és gyengéden megcsókolt.Amikor elengedett felállt és elkezdett kiabálni.
-Hééé mindenki...figyeljenek ide!-integetett mire mind a hárman,főleg én értetlenül néztünk rá.
-Mit művelsz?!-nevettem ki.
-Ssshhhh!Maradj csendben!Ezt nem igy akartam de nem érdekel,hogy hol,vagy mikor de nagyon szeretlek és te vagy a mindenem.A 2 év alatt, amit együtt töltöttünk...az a 2 év volt életem legcsodálatosabb 2 éve!És ezt TE tedded csodálatossá!Lehet,hogy nem a legjobb időzités és tudom,hogy sokat készültél anyuék fogadására de nem birok tovább várni.Azt akarom ha valaki rádnéz,pontosabban a kezedre tudja,hogy csak az enyém vagy!Nia...Hozzám jössz feleségül?-mindenki "ohhh"-gatni kezdett én pedig sirtam.Annyira sirtam,hogy csak bólogatni birtam.Egy hang sem jött ki a torkomon de az egész várót hangos taps és sikitozás töltötte be.Legszivesbben most én is sikitanék a boldogságtól!Harry felhúzta az ujjaimra a-lélegzetelállitóan gyönyörű-gyűrűt én pedig a nyakába omlottam.
-Annyira szeretlek Harry Styles!
2014. november 2., vasárnap
Sziasztok Pandúrok!
A következő sztori Jane névre lett megirva és 18+-os! SOHA TÖBBET NEM IROK 18+-OSAT! xDD
De tényleg én ebben nem vagyok jó!Az én próbálkozásaim katasztrófák lettek és az egyik barátnőmet aki már túl van AZON kértem meg,hogy segitsen picit.De nem is rabolom tovább az időtöket!Jó olvasást remélem tetszik majd :)
ui:A gyönyörű nevű lánynak csak holnap birom hozni!Remélem tudja kire gondolok! ;) <3 <3
-Utállak!Soha nem törődtél velem,soha nem számithattam rád!Még akkor sem amikor...amikor anya meghalt.Folyton a kocsmában voltál és ittál a hülye haverjaiddal én...-és ekkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon,akkora ,hogy meghátráltam.Odakaptam az égő testrészemhez majd felnéztem rá,rá akit már nem nevezek többé apának ugyanis nem érdemli meg ezt a szót!-El sem hiszem,hogy ezt tetted!Hogy merészelted?-kiabáltam hisztérikusan.
-Fogd be a pofád és takarodj fel a szobádba most rögtön!-kiabált ő is mérgesen.
-Legyen!-köptem a szavakat majd felszaladtam a szobámba, az ágyam alól elővettem a fehér bőröndöm és pakolni kezdtem.Ideges voltam.Nagyon!Amikor anyu meghalt, minden összeomlott.Apa elkezdett piálni és kurvázni.Onnantól semmit nem számitottam neki én sem és anyu sem.
A bűröndöm megtelt de a ruháim még nem fogytak el.Nem baj majd visszajövök érte vagy megoldom valahogy...mindegy de innen el kell mennem!Az ég hatalmasat dörrent és a szobám ablakai megrezegtek.Halálosan félek a vihartól de ahogy már mondtam akkor is el kell mennem.Még nem tudom,hogy hová de innen el!.Feltéptem az ajtót majd miután kiléptem és kirángattam a bőröndöm visszacsaptam.Lementem a lépcsőn majd kirohantam az ajtón.Ő, akit már nem nevezek az apámnak kiabálni kezdett utánnam,hogy menjek vissza miután látta,hogy ennek semmi eséllye békén hagyott és inkább visszament a kurváihoz.Okádnom kell tőle!Én szégyenlem magam miatta!
***
Céltalanul bolyongtam a sötétben és a szakadó esőben amikor eszembe jutott,hogy anyunak van egy ismerőse a közelben akinél talán megszállhatnék ma estére.Sok séta után rá is találtam az ismerős házra.Anyuval sokat jártunk ide.Emlékszem ők mindig beszélgettek mi meg folyton kergetőztünk Anne kisfiával Harryvel és mindig összetörtünk valamit.Elmosolyodtam ezen az emléken de a vihar gyorsan észhez téritett,igy sietősen fellépkedtem a lépcsőn és bekopogtam az ajtón.Hamarosan egy ismerős nyitott ajtót.Istenem,hogy mennyire megváltozott.Kész férfi lett belőle!Megdöbbentem -na meg csurom vizesen-álltam az ajtóban és alig birtam megszólalni.
-He..hello én ...csak..-dadogtam össze-vissza.Mindig ez van amikor ismeretlennel beszélek... jó Harry nem ismeretlen de még kicsi korunkban beszéltünk utoljára.
-Jane?-esett le neki a tantusz.Igazából nem gondoltam volna,hogy emlékszik rám,hiszen évekkel ezelőtt találkoztunk.
-Szia Harry!-mosolyogtam.Picit megnyugodtam de még mindig féltem,hogy hogy fogadják majd,hogy ide pofátlankodom este 9 órakor.
-Gyere be szörnyen nézel ki.-fogta meg a karom és berángatott az ajtón.
-Köszönöm a bókot!-mosolyogtam.
-Jajj de hülye vagyok én nem úgy...-kezdett el magyarázkodni de kinevettem.-Most mivan?-emelte fel a szemöldökét mire megint nevetni kezdtem.
-Pici Jane te nem változtál semmit!-rázta a fejét és próbált komoly lenni de nagyon nem sikerült neki.
-Te viszont sokat változtál Styles!-jegyeztem meg.
-Ezt meg hogy értsem?-vette el a bőröndöt a kezemből de mikor már belekezdtem volna...-Várj!Van egy ötletem!Lezuhanyozol,megszáritkozol én addig csinálok teát és keresek valami nasit aztán nézzd-mutatott egy szép kanapéra-ott megbeszéljük ezt a "te viszont sokat változtál Styles" dolgot rendben?-válzolta fel a tervet amire szégyenlősen rábólintottam majd követtem "az utasitásokat".
***
-Na szóval pici Jane hogy is van ez?!-könyökölt a kanapéra az egyik kezével a másikkal pedig a szájához emelve a gőzölgő teát ivott néhány kortyot.
-Megváltoztál...-rántottam vállat
-Jó vagy rossz értelemben?!-emelgette a szemöldökét.
-Talán jó talán rossz!-kacsintottam majd én is belekortyoltam a -finom- teámba.
-Zöld tea...
-Mint mindig-fejeztük be egyszerre majd elnevettük magunkat.
-Figyelj!Azért jöttem mert..nos... összevesztünk apámmal-aki nem az apám de ebbe most nem akartam belemenni- és hát nem nagyon ismerem ezt a környéket és gondoltam egy éjszakára megszállhatnék de ha nincs hely megértem én maj kitalálok val...
-Hé nyugi pici Jane!Semmi baj,sőt örülök,hogy idejöttél és nem az utcán bolyongsz..na meg persze annak is örülök,hogy újra látlak ennyi év után.-mosolygott és előjöttek az imádnivaló gödröcskéi.Istenem régen is mennyire odavoltam értük.
-Köszönöm!-mosolyogtam hálásan majd újra ittam a teámból ami tényleg nagyon jól sikerült.
-Igazán nincs mit!Na és min vesztetek össze apukáddal?-hát ezt nem sikerült megúsznom.
-Ömm..hát.. tudod mi csak...-ennyi volt nem birtam tovább,eltört a mécses.Elkezdtek potyogni a könnyeim és lehetetlennek éreztem,hogy valahogy megállitsam őket.Harry letette a teát és az enyémet is majd szorosan megölelt.Valahogy biztonságban éreztem magam a karjai között és...és csak úgy...olyan jó volt. Annyira hiányzott már,hogy megöleljen valaki,hogy érezzem,hogy törődik velem valaki.Sajnos ez az elmúlt pár évben nem adatott meg nekem és már szinte el is felejtettem milyen az ha szeretik az embert.
-Tudod amikor anyu meghalt-kezdtem bele a történetembe-akkor minden ősszekuszálódott. Apu elitta az agyát a hülye haverjaival és folyton...folyton nőket hozott a lakásunkba.Egyedül voltam és nem tudtam...
-Shhh most már nem vagy egyedül!-puszilta meg a fejem búbját amitől ugyancsak megnyugodtam kicsit.
-Köszönöm!-toltam el óvatosan magamtól.Megszerettem volna szólalni, de Harry ajkai hirtelen az enyéimhez értek. Nem csókolt meg, ajkaink épphogy egymáshoz értek. Éreztem ahogy kifújja a levegőt. Szemeit lehunyta, majd bátorságot vett és megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, a levegő egyre forróbb lett.Csókunk közben felállt, majd a hátamra fektetett és rám mászott.
Nyelve eközben már engedélyt is kért, amit természetes meg is adtam. Kezeimmel elkezdtem a hátát simogatni, majd levettem róla a pólóját. Megpillantottam a tetkókkal díszített felsőtestét. Azonnal az eszembe jutott, hogy mennyire más volt. Régebben is akart tetkót, de nem hittem volna, hogy képes lesz ennyit csináltatni.
Miközben a felsőtestét bámultam feltűnt, hogy benyúlt a pólóm alá és a hasamtól fölfelé elindult a keze. Lágyan megsimogatta a melleimet, majd kicsit megmarkolta. Pólómat följebb tolta, így a melleimet már semmi nem takarta. Egy pillanatra megállt, majd elkezdte nézni a testemet.
-Gyönyörű vagy ugye tudod?-nézett méllyen a szemembe és olyan hatással volt rám,hogy hittem neki.Pedig nagyon nem vagyok megelégedve magammal. A számtól a nyakamon keresztül haladt lejjebb. Amint a melleimhez ért, körbecsókolgatta, majd a kezei közé vette őket.Egyik kezét lejjebb csúsztatta, majd simogatni kezdett ott lent. Abbahagyta a mellem kényeztetését, és a szemeimbe nézett. Éreztem, ahogy a bugyimba jól és úgy kezd el újra simogatni. Kezei érintésére sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem. Ajkaival ismét a nyakamat csókolgatta, miközben ujjai egyre jobban simogatták a csiklómat.
- Harry nyögtem és már azonnal vette a lapot. Lábaim közé helyezkedett, lehúzta a bugyimat, majd szétnyitotta a lábaimat. Térdemtől apró puszikkal haladt egyre beljebb, mígnem elért a lényeghez. Egy csókot adott rá, majd hirtelen megéreztem a nyelvét. Hátam ívbe feszült és megmarkoltam a takarót. Nyelve eleinte lassan mozgott, de később elég gyors tempóra váltott. Mire már kellően benedvesedtem 2 ujját óvatosan belém vezette. Ujjai ki-be mozogtak bennem, ő pedig azt figyelte, hogy hogyan reagálok. A takarót még jobban megmarkoltam és egyre gyakrabban nyögtem. Váratlanul ismét használni kezdte a nyelvét, amit már nem bírtam és azonnal elélveztem. Kihúzta belőlem az ujjait, majd fölém mászott és adott egy csókot. Egy nagyot sóhajtottam, majd gyorsan a hátára fordítottam és lovaglóülésben ráültem. Heves csókolózásba kezdtünk, és megéreztem a "kis Harryt" odalent. Gondoltam kicsit fokozom a helyzetet, ezért elkezdtem mozogni a csípőmmel. Hátradöntött fejjel élvezte, ahogy izgatom.
- Ne csináld ezt velem - nyögte ki, mire elmosolyodtam. Felsőtestére csókokat adtam, majd ahogy leértem a nadrágjához de megfogta a kezem.-Nem játszunk többet!-mondta vággyal teli hanggal.A hátamra feküdtem miközben ő feltette az óvszert. Amint végzett, ismét fölém mászott, és adott egy csókot. A péniszét megfogta és lassan belém vezette. Egy nagy sóhaj jött ki a számon. Hogy ne legyen olyan kellemetlen érzés, kezével simogatni kezdte az oldalamat, és csókokkal bombázta el a testemet. Néhány lökés után már nem is fájt annyira, ezért a fülébe súgtam, hogy mehet egy kicsit gyorsabban is.
Kérésemnek eleget téve gyorsabban kezdett el bennem mozogni. Már épp éreztem, hogy lassan el fogok menni, de akkor hirtelen kivette a szerszámát és a hátára feküdt. Vettem a jelzést, ezért lovaglóülésben ráültem, majd ismét belém vezette a "kis Harryt",igy sokkal mélyebben volt bennem, és minden újabb tolásnál érintette a g-pontomat.
Nem is kellett sok, ez a pozíció meghozta a gyümölcsét. Ismét éreztem azt az érzést az alhasamban. Egyre intenzívebben kezdtem el venni a levegőt és gyakrabban is nyögtem.Zayn mellkasára feküdtem, mire ő megfogta a két kezével a fenekemet és kicsit tempósabban csinálta. Végig a szemembe nézett, gondolom izgatta, ahogy látja az arcomat, miközben elélvezek. És tényleg így történt. Abban a pillanatban a csúcsra kerültem és néhány másodpercre rá ő is elment.Szótlanul feküdtünk egymás mellett a kanapén de egyszer csak ő törte meg a csendet.
-Figyelj Jane én meg szeretném veled próbálni!-simogatta a kezem és közben végig a szemembe nézett.
-Én is Harry!-mosolyogtam őszintén mire ő is elmosolyodott és lágyan megcsókolt.
A következő sztori Jane névre lett megirva és 18+-os! SOHA TÖBBET NEM IROK 18+-OSAT! xDD
De tényleg én ebben nem vagyok jó!Az én próbálkozásaim katasztrófák lettek és az egyik barátnőmet aki már túl van AZON kértem meg,hogy segitsen picit.De nem is rabolom tovább az időtöket!Jó olvasást remélem tetszik majd :)
ui:A gyönyörű nevű lánynak csak holnap birom hozni!Remélem tudja kire gondolok! ;) <3 <3
-Utállak!Soha nem törődtél velem,soha nem számithattam rád!Még akkor sem amikor...amikor anya meghalt.Folyton a kocsmában voltál és ittál a hülye haverjaiddal én...-és ekkor egy hatalmas pofon csattant az arcomon,akkora ,hogy meghátráltam.Odakaptam az égő testrészemhez majd felnéztem rá,rá akit már nem nevezek többé apának ugyanis nem érdemli meg ezt a szót!-El sem hiszem,hogy ezt tetted!Hogy merészelted?-kiabáltam hisztérikusan.
-Fogd be a pofád és takarodj fel a szobádba most rögtön!-kiabált ő is mérgesen.
-Legyen!-köptem a szavakat majd felszaladtam a szobámba, az ágyam alól elővettem a fehér bőröndöm és pakolni kezdtem.Ideges voltam.Nagyon!Amikor anyu meghalt, minden összeomlott.Apa elkezdett piálni és kurvázni.Onnantól semmit nem számitottam neki én sem és anyu sem.
A bűröndöm megtelt de a ruháim még nem fogytak el.Nem baj majd visszajövök érte vagy megoldom valahogy...mindegy de innen el kell mennem!Az ég hatalmasat dörrent és a szobám ablakai megrezegtek.Halálosan félek a vihartól de ahogy már mondtam akkor is el kell mennem.Még nem tudom,hogy hová de innen el!.Feltéptem az ajtót majd miután kiléptem és kirángattam a bőröndöm visszacsaptam.Lementem a lépcsőn majd kirohantam az ajtón.Ő, akit már nem nevezek az apámnak kiabálni kezdett utánnam,hogy menjek vissza miután látta,hogy ennek semmi eséllye békén hagyott és inkább visszament a kurváihoz.Okádnom kell tőle!Én szégyenlem magam miatta!
***
Céltalanul bolyongtam a sötétben és a szakadó esőben amikor eszembe jutott,hogy anyunak van egy ismerőse a közelben akinél talán megszállhatnék ma estére.Sok séta után rá is találtam az ismerős házra.Anyuval sokat jártunk ide.Emlékszem ők mindig beszélgettek mi meg folyton kergetőztünk Anne kisfiával Harryvel és mindig összetörtünk valamit.Elmosolyodtam ezen az emléken de a vihar gyorsan észhez téritett,igy sietősen fellépkedtem a lépcsőn és bekopogtam az ajtón.Hamarosan egy ismerős nyitott ajtót.Istenem,hogy mennyire megváltozott.Kész férfi lett belőle!Megdöbbentem -na meg csurom vizesen-álltam az ajtóban és alig birtam megszólalni.
-He..hello én ...csak..-dadogtam össze-vissza.Mindig ez van amikor ismeretlennel beszélek... jó Harry nem ismeretlen de még kicsi korunkban beszéltünk utoljára.
-Jane?-esett le neki a tantusz.Igazából nem gondoltam volna,hogy emlékszik rám,hiszen évekkel ezelőtt találkoztunk.
-Szia Harry!-mosolyogtam.Picit megnyugodtam de még mindig féltem,hogy hogy fogadják majd,hogy ide pofátlankodom este 9 órakor.
-Gyere be szörnyen nézel ki.-fogta meg a karom és berángatott az ajtón.
-Köszönöm a bókot!-mosolyogtam.
-Jajj de hülye vagyok én nem úgy...-kezdett el magyarázkodni de kinevettem.-Most mivan?-emelte fel a szemöldökét mire megint nevetni kezdtem.
-Pici Jane te nem változtál semmit!-rázta a fejét és próbált komoly lenni de nagyon nem sikerült neki.
-Te viszont sokat változtál Styles!-jegyeztem meg.
-Ezt meg hogy értsem?-vette el a bőröndöt a kezemből de mikor már belekezdtem volna...-Várj!Van egy ötletem!Lezuhanyozol,megszáritkozol én addig csinálok teát és keresek valami nasit aztán nézzd-mutatott egy szép kanapéra-ott megbeszéljük ezt a "te viszont sokat változtál Styles" dolgot rendben?-válzolta fel a tervet amire szégyenlősen rábólintottam majd követtem "az utasitásokat".
***
-Na szóval pici Jane hogy is van ez?!-könyökölt a kanapéra az egyik kezével a másikkal pedig a szájához emelve a gőzölgő teát ivott néhány kortyot.
-Megváltoztál...-rántottam vállat
-Jó vagy rossz értelemben?!-emelgette a szemöldökét.
-Talán jó talán rossz!-kacsintottam majd én is belekortyoltam a -finom- teámba.
-Zöld tea...
-Mint mindig-fejeztük be egyszerre majd elnevettük magunkat.
-Figyelj!Azért jöttem mert..nos... összevesztünk apámmal-aki nem az apám de ebbe most nem akartam belemenni- és hát nem nagyon ismerem ezt a környéket és gondoltam egy éjszakára megszállhatnék de ha nincs hely megértem én maj kitalálok val...
-Hé nyugi pici Jane!Semmi baj,sőt örülök,hogy idejöttél és nem az utcán bolyongsz..na meg persze annak is örülök,hogy újra látlak ennyi év után.-mosolygott és előjöttek az imádnivaló gödröcskéi.Istenem régen is mennyire odavoltam értük.
-Köszönöm!-mosolyogtam hálásan majd újra ittam a teámból ami tényleg nagyon jól sikerült.
-Igazán nincs mit!Na és min vesztetek össze apukáddal?-hát ezt nem sikerült megúsznom.
-Ömm..hát.. tudod mi csak...-ennyi volt nem birtam tovább,eltört a mécses.Elkezdtek potyogni a könnyeim és lehetetlennek éreztem,hogy valahogy megállitsam őket.Harry letette a teát és az enyémet is majd szorosan megölelt.Valahogy biztonságban éreztem magam a karjai között és...és csak úgy...olyan jó volt. Annyira hiányzott már,hogy megöleljen valaki,hogy érezzem,hogy törődik velem valaki.Sajnos ez az elmúlt pár évben nem adatott meg nekem és már szinte el is felejtettem milyen az ha szeretik az embert.
-Tudod amikor anyu meghalt-kezdtem bele a történetembe-akkor minden ősszekuszálódott. Apu elitta az agyát a hülye haverjaival és folyton...folyton nőket hozott a lakásunkba.Egyedül voltam és nem tudtam...
-Shhh most már nem vagy egyedül!-puszilta meg a fejem búbját amitől ugyancsak megnyugodtam kicsit.
-Köszönöm!-toltam el óvatosan magamtól.Megszerettem volna szólalni, de Harry ajkai hirtelen az enyéimhez értek. Nem csókolt meg, ajkaink épphogy egymáshoz értek. Éreztem ahogy kifújja a levegőt. Szemeit lehunyta, majd bátorságot vett és megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, a levegő egyre forróbb lett.Csókunk közben felállt, majd a hátamra fektetett és rám mászott.
Nyelve eközben már engedélyt is kért, amit természetes meg is adtam. Kezeimmel elkezdtem a hátát simogatni, majd levettem róla a pólóját. Megpillantottam a tetkókkal díszített felsőtestét. Azonnal az eszembe jutott, hogy mennyire más volt. Régebben is akart tetkót, de nem hittem volna, hogy képes lesz ennyit csináltatni.
Miközben a felsőtestét bámultam feltűnt, hogy benyúlt a pólóm alá és a hasamtól fölfelé elindult a keze. Lágyan megsimogatta a melleimet, majd kicsit megmarkolta. Pólómat följebb tolta, így a melleimet már semmi nem takarta. Egy pillanatra megállt, majd elkezdte nézni a testemet.
-Gyönyörű vagy ugye tudod?-nézett méllyen a szemembe és olyan hatással volt rám,hogy hittem neki.Pedig nagyon nem vagyok megelégedve magammal. A számtól a nyakamon keresztül haladt lejjebb. Amint a melleimhez ért, körbecsókolgatta, majd a kezei közé vette őket.Egyik kezét lejjebb csúsztatta, majd simogatni kezdett ott lent. Abbahagyta a mellem kényeztetését, és a szemeimbe nézett. Éreztem, ahogy a bugyimba jól és úgy kezd el újra simogatni. Kezei érintésére sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem. Ajkaival ismét a nyakamat csókolgatta, miközben ujjai egyre jobban simogatták a csiklómat.
- Harry nyögtem és már azonnal vette a lapot. Lábaim közé helyezkedett, lehúzta a bugyimat, majd szétnyitotta a lábaimat. Térdemtől apró puszikkal haladt egyre beljebb, mígnem elért a lényeghez. Egy csókot adott rá, majd hirtelen megéreztem a nyelvét. Hátam ívbe feszült és megmarkoltam a takarót. Nyelve eleinte lassan mozgott, de később elég gyors tempóra váltott. Mire már kellően benedvesedtem 2 ujját óvatosan belém vezette. Ujjai ki-be mozogtak bennem, ő pedig azt figyelte, hogy hogyan reagálok. A takarót még jobban megmarkoltam és egyre gyakrabban nyögtem. Váratlanul ismét használni kezdte a nyelvét, amit már nem bírtam és azonnal elélveztem. Kihúzta belőlem az ujjait, majd fölém mászott és adott egy csókot. Egy nagyot sóhajtottam, majd gyorsan a hátára fordítottam és lovaglóülésben ráültem. Heves csókolózásba kezdtünk, és megéreztem a "kis Harryt" odalent. Gondoltam kicsit fokozom a helyzetet, ezért elkezdtem mozogni a csípőmmel. Hátradöntött fejjel élvezte, ahogy izgatom.
- Ne csináld ezt velem - nyögte ki, mire elmosolyodtam. Felsőtestére csókokat adtam, majd ahogy leértem a nadrágjához de megfogta a kezem.-Nem játszunk többet!-mondta vággyal teli hanggal.A hátamra feküdtem miközben ő feltette az óvszert. Amint végzett, ismét fölém mászott, és adott egy csókot. A péniszét megfogta és lassan belém vezette. Egy nagy sóhaj jött ki a számon. Hogy ne legyen olyan kellemetlen érzés, kezével simogatni kezdte az oldalamat, és csókokkal bombázta el a testemet. Néhány lökés után már nem is fájt annyira, ezért a fülébe súgtam, hogy mehet egy kicsit gyorsabban is.
Kérésemnek eleget téve gyorsabban kezdett el bennem mozogni. Már épp éreztem, hogy lassan el fogok menni, de akkor hirtelen kivette a szerszámát és a hátára feküdt. Vettem a jelzést, ezért lovaglóülésben ráültem, majd ismét belém vezette a "kis Harryt",igy sokkal mélyebben volt bennem, és minden újabb tolásnál érintette a g-pontomat.
Nem is kellett sok, ez a pozíció meghozta a gyümölcsét. Ismét éreztem azt az érzést az alhasamban. Egyre intenzívebben kezdtem el venni a levegőt és gyakrabban is nyögtem.Zayn mellkasára feküdtem, mire ő megfogta a két kezével a fenekemet és kicsit tempósabban csinálta. Végig a szemembe nézett, gondolom izgatta, ahogy látja az arcomat, miközben elélvezek. És tényleg így történt. Abban a pillanatban a csúcsra kerültem és néhány másodpercre rá ő is elment.Szótlanul feküdtünk egymás mellett a kanapén de egyszer csak ő törte meg a csendet.
-Figyelj Jane én meg szeretném veled próbálni!-simogatta a kezem és közben végig a szemembe nézett.
-Én is Harry!-mosolyogtam őszintén mire ő is elmosolyodott és lágyan megcsókolt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)